Ahol nem kellenek a sztárok

Hiába nyernek a spanyolok, egyre több kritika éri Luis Aragonés szövetségi kapitányt. Végy egy jó kapust – Iker Casillas ideális választás, nincs vita. Hanem aztán a jobbhátvéd posztja... Ott van a keretben Michel Salgado és Carles Puyol, ha ironizálni akarnánk, hozzáfűzhetjük, nem nagy klubokból jöttek, olyan jelentéktelen csapatokban védekeznek a szélen, mint a Real Madrid és a Barcelona. Mindketten több száz Bajnokok Ligája-, világbajnoki vagy Eb-selejtezőn túl vannak már, tele rutinnal, amit ők ketten közösen nem tudnak a jobbhátvéd szakma rejtelmeiből, azt alighanem felesleges is lenne tudni.

Nehéz lehet hát a döntés kettejük között – Aragonés mester a 20 éves Sergio Ramost tette jobb-bekkbe.

Aki középső védő.

Salgado a padra került, Puyol pedig a két középső védőből is a bal oldali poszton igyekezett. Az itt világlasszis produkcióra képes Ivan Helguera nincs a keretben.

Tetszik érteni? Adva van a földkerekség két legjobb csapatának jobbhátvédje, de erre a posztra egy teljesen más szerepkörben játszó játékost tesz be Luis Aragonés – a két klasszis közül az egyik nem játszik, a másik sem a helyén.

És aztán nézünk nagyokat, hogy az első tunéziai támadásból gól születik…

A furcsa helyzet Sergio Ramost is frusztrálta, aki határtalan elánnal vetette magát a küzdelembe, de rendre kiderült, nem érzi, amit a vonal mellett kell: nem a megfelelő ütemben indult be, a cselezéshez, elfutáshoz szükséges lendület hiányzik belőle, beadásai céltalanul szálltak el.

Ugyancsak nehezen érthető a kapitány irányító szerepkörben hozott döntése. Mint a világbajnokságon mindegyik, a spanyol csapat is négy védővel futballozik, de előttük nem egy vagy két szűrő dolgozik, hanem trió (általában Marcos Senna, Xabi Alonso és Xavi), és ez remek ötlet az ősz trénertől: csapata szilárdan áll a lábán, és labdabiztos embereivel a játékot uralva idővel ráerőlteti akaratát ellenfelére – eddig legalábbis ez történt. E hármas és a két, klasszis ék közé kerülő karmesternek emígyen nincs más dolga, a védekezésre nem kell annyira ügyelnie, azt megoldják mögötte, egy feladata van: helyzetbe hozni a csatárokat. Luis García azonban Tunézia ellen sokadszor igazolta, erre a feladatra nem alkalmas. Játéka öncélú, David Villa és Fernando Torres gyakorlatilag egyetlen épkézláb indítást sem kapott a „feladótól”. Miközben – hogy arcátlanul tanácsot adjunk a mesternek – a realos Guti hasonló szerepkörben lubickolna – de nem.

A tudáskülönbség és a rutin azért a spanyolok javára döntötte el a meccset, pedig hátrányból ezen a vb-n csak Ausztrália (Japán ellen) és Dél-Korea (Togo ellen) tudott nyerni. ---- A ---- A