A nemrég véget ért bajnoki szezon után maradt a tény: az ország legsikeresebb férfi kézilabdacsapata az MKB Veszprém. Méltán népszerű mind itthon, mind külföldön. A világklasszisok sorát felvonultató gárda eredményeivel, remek játékával messze vitte a csendes kisváros hírnevét.
Veszprém... Ugyanolyan jól cseng a kézilabdában a város neve, mint a labdarúgásban (nem mellesleg kézilabdában is…) Barcelonáé vagy a kosárlabdában Los Angelesé. Csakhogy az utóbbi kettő világváros, míg Veszprém csendes, kedves dunántúli település. Mi lehet a titka a kisváros nagycsapatának, amely a sportágban az utóbbi három évtizedben fokozatosan a klasszisok közé emelkedett?A legfontosabb talán, hogy a klub és a csapat a városből nőtt ki, Veszprém magáénak érzi a gárdát.Történelmi lecke – nem csupán fiúknak
Aki a csapatot és a klubot immár három évtizede összefogja, igazgatja és csúcsról csúcsra vezeti: Hajnal Csaba ügyvezető igazgató. Az együttes megálmodója, kitalálója, a klub életének motorja, az igazolások és a pénzügyek mágusa. A veszprémi kézilabdapápa szerénysége, puritánsága már-már legendás. Azt sohasem feledi el megemlíteni, hogy vezetőtársai és családja olykor önfeláldozó támogatása nélkül nem tudott volna világklasszis csapatot építeni, fejleszteni és fenntartani.
Pásztor István csapatkapitány boldogan emeli magasba az MKB legújabb trófeáját, a bajnoki címért járó salátástálat
Pásztor István csapatkapitány boldogan emeli magasba az MKB legújabb trófeáját, a bajnoki címért járó salátástálat
A klub története 1977-ben kezdődött. A frissen alakult csapat megnyerte a megyei bajnokságot, majd a sportág harmadik vonalában is remekelt, és felkerült az NB I B-be. Veszprémben kiemelt, elitsportágnak számított a hetvenes években a kézilabda, hiszen a Bakony Vegyész női csapata már 1970-ben – a vidéki együttesek közül elsőként – bajnokságot nyert. Vagyis szakértő közönség járt a szabadtéri, bitumenes, Kádár utcai pályára, amely első otthona volt a férfigárdának. Akkoriban nem is volt fedett csarnoka a városnak, a lányok a BEK- és KEK-mecscseiket Miskolcon és Zalaegerszegen játszották.
A már felszámolt Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat (VÁÉV) volt az első támogatója az együttesnek, amelynek a hívei a mai napig is „Építők! Építők!” kiáltással buzdítják a fiúkat. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a csapat fenntartásában és fejlesztésében Forró Ferenc, a VÁÉV gazdasági igazgatója.
A bitumenes pályától a KEK-diadalig
A szakmai munkát először Németh Csaba irányította, akit a veszprémi és a magyar kézilabda egyik élő legendája, Kiss Szilárd, a „leghűségesebb veszprémi” követett. A Dunaferr NK női együttesétől éppen a napokban búcsúzó tréner áldozatos nevelőmunkájának köszönhetően sok élvonalbeli játékos került ki a hetvenes-nyolcvanas években a veszprémi műhelyből. Az NB I B megnyerése után az első ligában nem csupán bent maradt az együttes, hanem rögtön ezüstérmet is szerzett.
„Többen mondták, örüljünk, ha a középmezőnyt elérjük, de alaposan rácáfoltunk a kétkedőkre” – emlékezett Kiss Szilárd. A Veszprém azóta, vagyis 1981-től az NB I-ben szerepel, és még sohasem végzett a harmadik helynél hátrébb.
A klub első igazi otthona a Felszabadulás úton volt, ott immár bevásárlóközpont áll. A VÁÉV egy hónap alatt készítette el a minden igényt kielégítő létesítményt, amelyet esti mérkőzések lejátszására is alkalmassá tett. A munkából az akkor már ismert játékosok – a világválogatott Bartalos Béla, valamint Kocsis Pál, Horváth Gábor, Gyurka János, Pardi Károly, Keller Lajos és a többiek – is kivették a részüket. A bitumenes pályától néhány száz méterre azonban már épült az új középiskola, amelynek tágas, korszerű tornatermében fedett otthonra lelt a gárda. Azóta is ebben, a 2001-ben átalakított, kibővített csarnokban fogadja ellenfeleit a Veszprém.
A BEK-et nyerő (1982) Bp. Honvédnak köszönhetően a Veszprém bajnoki ezüstérmesként elindulhatott az 1982–1983-as európai kupaküzdelmekben. A következő idényben a Duna-kupában szerepelt, majd 1984-től napjainkig állandó résztvevője az európai kupáknak.
Remeklése jó hatással volt a megye kézilabdájára, több városban is szerettek volna hasonló szép sikereket elérni. A Bakony Vegyész női csapata feléledt, újra bajnoki dobogóra kapaszkodott és Magyar Kupát nyert. Akadt bajnoki évad, amelyben a VÁÉV és a Bakony Vegyész kettős nemzetközi meccset rendezett. Jól szerepelt a Balaton Bútor női csapata a másodosztályban, a Várpalotai Bányász férfigárdája pedig feljutott az élvonalba. A Tapolcai Bauxitbányász szintén NB I-es lett, de a férficsapatot egy tollvonással megszüntették. Ezekben az esztendőkben virágzott az ajkai kézilabda is.
Kiss Szilárdot újabb nagy egyéniség, Poór Gyula követte a kispadon, de neki sem sikerült bajnoki aranyéremig vezetnie a VÁÉV-et. A Magyar Kupában (akkor: MNK) viszont az élen végzett az együttes.
A bravúr, az első hely megszerzése az NB I-ben, a Tatabányáról hívott Kaló Sándor nevéhez fűződik – 1985-ből.
„A riválisok körbeverték egymást, ezért mi már a bajnoki zárás előtt, a Szegedi Volán ellen ünnepelhettük a klub nagyon várt, első aranyérmét. A sikert a következő évadban megismételtük” – mondta Kaló Sándor.
A VÁÉV csődbe jutása miatt új támogató után kellett néznie a szakosztálynak, 1987-ben a Bramac cég lett az egyik névadó szponzor. Az orosz Valerij Melnyik vezetésével elért sorozatos bajnoki ezüstérmek és Magyar Kupa-diadalok után 1992-ben Joósz Attila irányításával sikerült az együttesnek a nagyon áhított „hármasugrás”: KEK-et, bajnokságot és MK-t nyert.
A fantasztikus sikerek láttán a Fotex úgy döntött, a városi önkormányzat által is bőkezűen támogatott csapat mellé áll, 1993-tól 2005-ig szponzorálta a nemzetközi és a hazai mezőnyben egyaránt sikert sikerre halmozó klubot. ---- & ---- A
