Még csak álom a vb-győzelem

„Most vagy soha” – adta ki a jelszót az angol sajtó nem egészen két hónappal a németországi világbajnokság előtt, egyértelműen megfogalmazva a szigetországiak várakozásait. Ebből kerek perec kiderül, hogy Anglia polgárai is úgy érzik: a ,,háromoroszlánosok” játékosállománya és a csapat tudása alapján az aranyéremre is esélyes Sven-Göran Eriksson kapitány együttese. Ám az azóta eltelt időszakban lényeges, a válogatott győzelmi esélyeit csökkentő változások történtek David Beckhamékkel. Balszerencsés módon kidőlt a sorból Wayne Rooney (a Manchester United 21 éves csatára a Chelsea elleni bajnokin lábközépcsonttörést szenvedett), ami igencsak kétségbe ejtette az angolokat. Mert hiába van Frank Lampard, Steven Gerrard, David Beckham és Michael Owen, Rooney zsenialitása talán pótolhatatlan. Noha a műtét jól sikerült, csak június hetedikén derül ki, hogy játékra alkalmas lesz-e a támadó, de még az sincs kizárva, hogy a végén kikerül a keretből.

Anglia 1966-ban nyerte első és azóta is egyetlen világbajnoki címét a londoni Wembley stadionban. Az emlékezetes NSZK elleni, hosszabbításos fináléban 4:2-re győzött a későbbiekben lovaggá ütött Alf Ramsey szövetségi kapitány együttese, amelyen Geoff Hurst mesterhármast szerzett – amire sem előtte, sem azóta nem volt példa a vb-döntők történetében –, és ezen a találkozón esett a világbajnokságok históriájának legvitatottabb találata is (2–2-nél, hosszabbításban a 101. percben Geoff Hurst a lécre rúgta a labdát, az a gólvonalra pattant, s a svájci Gottfried Dienst gólt ítélt). Azóta eltelt negyven szűk esztendő, ám az aranyéremnek még csak a közelébe sem fért a csapat.

Mi, magyarok is tapasztalhattuk, hogy erős a jelenlegi angol válogatott még Rooney nélkül, egy formán kívül játszó Michael Owennel és a tini Theo Walcottal is, ám a tornagyőzelemhez és a szűk negyven év lezárásához az ellenünk nyújtottnál jóval több kellene...

Kerethirdetés utáni döbbenet Angliában

Április végén Anglia lakossága valóságos sokkot kapott, amikor Sven-Göran Eriksson szövetségi kapitány kijelölte a világbajnokságra utazó válogatott 23-as keretét. A svéd szakember – aki a torna után leköszön, és Steve McClaren veszi át a helyét – úgy döntött, hogy kiviszi a csapattal Stewart Downingot (Middlesbrough), Aaron Lennont (Tottenham) és Theo Walcottot (Arsenal), ugyanakkor nem tart igényt Shaun Wright-Phillipsre (Chelsea), Jermain Defoe-ra (Tottenham), Darren Bentre (Charlton) és Ledley Kingre (Tottenham). Természetesen a legnagyobb döbbenetet Walcott nevezése jelentette.

Wright-Phillips, az Arsenal egykori legendája, Ian Wright fogadott fia a tavalyi nyár transzferrekordjaként 30.6 millió euróért a Manchester Cityből a Chelsea-hez igazolt, ám a londoni kékeknél nem alkotott maradandót. Összesen 27 bajnokin játszott, főleg csereként, gólt nem szerzett, szinte nem is volt jó meccse, így az ő mellőzése még érthető is. Defoe és Bent kimaradása azonban már megkérdőjelezhető, hiszen mindkét csatár többnyire alapembernek számított csapatában. A 22 éves Bent 36 Premiershipbeli találkozón 19 gólt ért el, és ugyan csak egyszeres válogatott, vérbeli csatár mivoltát senki sem vitatja. Defoe már rutinos tagja volt a "háromoroszlánosok” keretének, 16-szoros válogatott, a vb-selejtezőben nyolc meccsen lépett pályára, egy gólt szerzett, a Tottenhamben 23 bajnokin kilencszer volt eredményes. Defoe, aki egyébként a vb-tartalékok között azért helyet kapott, még reménykedhet, hiszen amennyiben Rooney nem kerül megfelelő egészségi állapotba, akkor feltehetően a 23 éves támadónak küld meghívót Eriksson.

A legszerencsétlenebb távolmaradó címet Robert Green kapta... A Norwich kapusa a fehéroroszok elleni felkészülési mérkőzésen csereként állt be a szünetben, majd öt perc múlva olyan idétlenül végzett el egy kirúgást, hogy abból gólt kapott, mi több, ágyékában egy izom elszakadt, így Németország helyett kórházba utazott. Ő lehetett volna az egyetlen másodvonalbeli klubból behívott kerettag az angoloknál. Pótlására a svéd kapitány a Liverpool harmadik számú(!) kapusának, Scott Carsonnak szavazott bizalmat. Ez sem akármilyen húzás a svéd szakembertől...

A vesztes: Jermain Defoe

Gyökeresen megváltoztatta Theo Walcott életét Sven-Göran Eriksson áprilisi tréfának is beillő döntése a kerethirdetéssel kapcsolatban, amit csak a bejelentés utáni órákban vettek komolyan Angliában. A bölcs svéd szakvezető hatalmas kockázatot és kritikaáradatot vállalva Walcottot is meghívta, míg – ne feledjük – Darren Bentet és Jermaine Defoe-t kihagyta a vb-keretből. A 176 centiméter magas, 68 kilogrammos csatártehetség képességeit ugyan senki sem vitatja, ám nemhogy nemzetközi, de még angol élvonalbeli meccsrutinnal sem rendelkezik. Az Arsenal üdvöskéje többször is a kispadon kuporgott, mióta januárban Arséne Wenger vezetőedző kérésésének eleget téve az ágyúsok leigazolták a Southamptonból, de pályára sem a Premier Legaue-ben, sem a Bajnokok Ligájában nem lépett. Így aztán a szakértők joggal verték el a port Erikssonon a döntés miatt. A körülötte és miatta kialakult felhajtás Walcottot kevésbé érdekelte, ő boldog, és megpróbál felnőni a feladathoz. A magyarok elleni felkészülési meccsen aztán eljött az ő nagy napja: 17 évesen és 75 naposan bemutakozott az angol felnőttegyüttesben, és minden idők legfiatalabb válogatott játékosa lett. Ha hinni lehet a szigetországi szakíróknak, akkor Walcott az angol futball legígéretesebb játékosa. Akik már többször is látták, azt mondják, játéka hasonlít Thierry Henryéra, arsenalos csapattársáéra, azzal a pici különbséggel, hogy gyorsabb a francia csatárnál...

A 10 legfiatalabb újonc az angol válogatottban

1. Theo Walcott 17 év, 75 nap
2. Wayne Rooney 17 év, 111 nap
3. James Prinsep 17 év, 252 nap
4. Thurston Rostron 17 év, 311 nap
5. Clement Mitchell 18 év, 23 nap
6. Michael Owen 18 év, 59 nap
7. Duncan Edwards 18 év, 183 nap
8. James Brown 18 év, 210 nap
9. Arthur Brown 18 év, 328 nap
10. Rio Ferdinand 19 év, 8 nap