Sevillai derű, ’Boro-ború

Kellemes tavaszi időben, izgalmasan nedvesre locsolt játéktéren kezdődött meg este háromnegyed kilenckor az összecsapás. A kérdés ugyebár az volt, hogy jól sikerül-e a múlt héten angol szövetségi kapitánnyá kinevezett Steve McClaren utolsó, egyben 250. mérkőzése a Middlesbrough kispadján, vagy érvényesül a jobb forma, azaz a spanyol bajnokság ötödik helyén álló Sevilla legyűri a Premiership 14.-jét.

McClaren főképp a játékosai lelkén igyekezett könnyíteni azzal, hogy csapatát beágyazta az esélyleső szerepébe, ám hamar bizonyítást nyert: jól mérte fel az erőviszonyokat. A Sevilla gyors és technikás futballt játszott, ahogyan azt várták tőle – meglepetést inkább az keltett, hogy a Boro mintha nem készült volna fel erre. A bal oldalon Adriano és Luis Fabiano többször is a védőfal mögé került, és ha ordító gólhelyzet nem is adódott a középre lőtt labdákból, a veszély állandóan ott leselkedett Mark Schwarzer kapuja előtt. Próbálkozott előreíveléssel a Sevilla középen, beíveléssel jobbról is, és végül egy ilyenből sikerült megverni az angol védelmet – éppenséggel fejjel, hogy meginogjon egy közhely is.

A gól még egyértelműbb helyzetet teremtett: az egyik oldalon ötlet, vállalkozókedv és pontos átadások, a másikon tartalmatlan lendület, erőlködés és célt tévesztő felívelések. A különbséget alátámasztották a félidei statisztikák is: a lövések (7:2) és a labdabirtoklás aránya (53:47) egyaránt a Sevilla fölényét mutatta – nem is beszélve arról a bizonyos Luis Fabiano-féle gólról.

Nem ért meglepetésként senkit, hogy McClaren a szünetben becserélte a korábban fontos találatokat jegyző Massimo Maccaronét – immár pályán volt tehát a Boro UEFA-kupabeli menetelésének három leggólerősebb játékosa. Egyikük, Mark Viduka (elrontott) ziccere feltámadást jelzett, igaz, a túloldalon is volt egy jó lehetőség, az angolok szerencséjére a csereként beálló Fred Kanouté elcsúszott, köszönhetően az elején említett locsolásnak.

Aztán sokáig semmi. Pontosabban semmi, amiből döntő fontosságú események közeli bekövetkezésére lehetett volna következtetni. A piros mezes angolokban megvolt ugyan a szándék, de az ötlet és az erő már kevéssé (64 tétmérkőzés egy idényben, lássuk be, nem kevés), kombinatív játékra egyáltalán nem voltak képesek – egy-egy szabadrúgás és szöglet kiharcolásakor reménykedhettek mindössze. No meg abban, hogy a hajrában érvényesül a „taktikai fegyelem felbomlásának törvénye”.

McClaren mindent egy lapra tett fel, az utolsó húsz percre védő helyére csatárt hozott be Yakubu Ayegbeni személyében, ám a húzás visszaütött. A Sevilla nem adta fel a támadások lehetőségét, és éppen a lecserélt Franck Queudrue helyén bontakozott ki az az akció, amely a mindent eldöntő második gólt eredményezte. Hamarosan jött a harmadik, majd a negyedik is, és ebből a szakadékból már négy Maccarone sem rángathatta vissza csapatát.

Az idei európai kupadöntők spanyol–angol párbajának első felvonását az ibériaiak nyerték meg. Egy hét múlva „visszavágó”: Arsenal–Barcelona a BL-ben. ---- 6. perc: Adriano balról lőtt középre, Riggottnak becsúszva sikerült ugyan mentenie az érkező támadók elől, de labdája életveszélyesen közelített a jobb alsó sarok felé, csakhogy Schwarzer kapus szögletre tudott hárítani.

27. perc: Daniel Alves előreívelését követően Riggott csak bambult a tizenhatoson belül, Luis Fabiano viszont felugrott, és 11 méterről, remek mozdulattal a kapuba fejelt. A labda a jobb kapufáról pattant a hálóba.
0–1

30. perc: Adriano senkitől sem zavartatva nyomult előre, 25 méterről lőtt – a labda egy méterrel zúgott el a léc fölött.

52. perc: Fábio Rochemback szabadrúgását követően Riggott remekül fejelte le a labdát az érkező Viduka elé, az ausztrál azonban nyolc méterről a kiszolgáltatott Palopba bombázott.

53. perc: Jesús Navas robogott végig a jobb oldalon, majd kissé éles szögből lőtt – Schwarzer másodjára fogta a labdát.

69. perc: Fábio Rochemback buktatását követően ígéretes szögből, a jobbösszekötő helyéről, 22 méterről végezhetett el szabadrúgást a Boro.
Hasselbaink jobbal csavart kapura, de a labdája a léc fölött suhant el.

73. perc: Daniel Alves vezette be a labdát a tizenhatosra, majd balról, takarásból célba vette a kapu jobb oldalát, Schwarzer szögletre mentett.

75. perc: Hasselbaink ügyesen tartotta a labdát a spanyol térfél közepén, majd a felfutó Viduka elé tálalt, aki középről, 20 méterről a bal alsó sarok mellé lőtt.

78. perc: Eldőlt a finálé! Maresca, Jesús Navas, Kanouté összjáték után a francia csatár még Schwarzerbe lőtt, a kipattanó labdát azonban Maresca jobbal az üres kapuba passzolta.
0–2

85. perc: A rosszul kifejelt labdát Maresca 18 méterről, ballal a bal alsó sarokba lőtte.
0–3

89. perc: Maresca balról, éles szögből ravaszul kapura lőtt, Schwarzer csak ütni tudta a labdát, pechjére Kanouté elé, aki öt méterről, jobbal a kapuba helyezett.
0–4 ---- „Az első félidőben mindenképpen kreatívabb volt a Sevilla. Amint megszerezték a labdát, arra törekedtek, hogy gyors akciókat vezessenek, lényegesen támadóbb felfogásban futballoztak, mint az angolok. A széleken is igen veszélyesek voltak, ennek ékes példája volt az első gól is. Döntő a mai modern labdarúgásban, hogy a védők is besegítsenek a támadóknak. A Middlesbrough nagyon behátrált a tizenhatos vonalára, a saját térfele közepét szinte teljesen üresen hagyta az első félidő folyamán. A második játékrészre azért változott a kép. Ekkor már az angoloknak is volt nagy helyzetünk, gondoljunk csak Viduka ziccereire. A Middlesbrough azonban nem tudott élni a kínálkozó alkalmakkal. A második félidőben az angolok valóban többet támadtak, de ezúttal nem tudtak hátrányból fordítani, mint a sorozat korábbi mérkőzésein. Kockáztatott a Boro, de ez nem jött be. A második kapott gólnál mindössze két védő volt az angolok térfelén. Meglátásom szerint a Sevilla nagyon okosan tartotta a labdát, és lassította a játékot. Biztos, hogy a spanyolok fejében benne volt, vigyázni kell az ellenfél fantasztikus hajrájára. Kontrákra álltak vissza, és ez végül bejött nekik. Az angolok a második találat után szétestek, de a négygólos vereség azért nem volt benne.”