A belga bajnok magyar

Magyarország nem futballhatalom. Korántsem az, és ez már évtizedek óta így megy mifelénk. A nemzet és az utóbbi húsz évben felnövő generáció már megtanulta (mit megtanulta: kénytelen volt bemagolni), hogy a labdarúgásnak határainkon túl különös, egészen más értéke van, mint ebben az országban. A nagy sopánkodások, az eredménytelen esztendők sokasága pedig megtette azt a „jó” szolgálatot, hogy megtanuljunk örülni az apró sikereknek is, ami velünk, a magyar futballal történik.

Pazar felvezetés, felejthetetlen ünnep

Valahogy így kezeljük Juhász Roland esetét is, aki az elmúlt hét végén belga bajnok lett. A tizenhatszoros válogatott védő az Anderlechttel ünnepelhette a klub 28. bajnoki címét, miután pénteken a csapat 26 ezer tomboló néző előtt az utolsó játéknapon 3–0-val elintézte a Zulte-Waregem elleni sorsdöntő mérkőzését. A keserű pirulát azért ezúttal is le kell nyelnünk: Juhász immár két hónapja harcképtelen, így csak a lelátóról, majd az utolsó percekben a partvonal mellől figyelhette, amint társai megszerzik a lila-fehérek újabb dicsőségét. De legalább ott volt, és a lefújás pillanatában speciális ortopéd csizmájában ő is bebicegett a pályára.
„Fantasztikus, csodálatos, hihetetlen – kommentálta Juhász Roland kifejező szavakkal azt a percet, amikor végképp kiderült, hogy az Anderlecht végzett az első helyen a belga első osztályban. – A stadionunkban ennyi néző talán soha nem volt, még a lépcsőn is szurkolók ültek. Már a felvezetés is pazar volt, mert ezen a meccsen játszott utoljára az Anderlechtben a svéd Pär Zetterberg, aki még tizenhat éves korában került a csapathoz, s azóta csak néhány szezont húzott le más klubnál. Hosszú évekig gyakorlatilag ő testesítette meg a klubot, ezt meghálálva pedig a drukkereink igazán gyönyörű koreográfiával köszöntötték. Ám amikor a játékvezető véget vetett a találkozónak, és hivatalosan is bajnokok lettünk, akkor kezdődött az igazi fieszta. Nos, ilyenben még nem volt részem…”

De még lehet. Mert Juhász Roland sérülése szépen javul, s az orvosok szerint talpa tökéletes állapotban lesz az Anderlecht felkészülésének első napjára, június 19-re. A magyar légiós sikeres (bemutatkozott a Bajnokok Ligájában, és – ne felejtsük – belga bajnok lett), és peches idényt tudhat maga mögött. Először szeptemberben szenvedett talpcsontsérülést, ám akkor másfél hónapos kényszerszünet után visszatért. Jóval rosszabbul járt március első hetében, amikor a Lierse elleni találkozó 9. percében másodszor is berepedt a bal talpcsontja, ezzel véget is ért számára a tavaszi szezon. Hét hétig volt gipszben a lába, labdáról, edzésekről még csak nem is álmodhatott. Helyette maradt a talpmasszírozás, a szobabiciklizés, az úszás és a kondi. Unalmas lehetett...

„Ugyan. Legalább változatos volt a programom. Úgy voltam vele: a mielőbbi gyógyulásom érdekében butaság lenne azon bánkódni, ami történt. Próbáltam pozitívan hozzáállni az előttem álló időszakhoz, és szerencsére a klubnál is mindent megtettek, hogy csak a felépülésemre koncentráljak. Egyik este otthon rosszul lett a barátnőm. Nem volt komoly, de én azért megijedtem. Felhívtam a csapat orvosát, hogy mit tegyek, mire ő azonnal kocsiba ült, és eljött a lakásunkra. Adott valami gyógyszert, amitől a kedvesem jobban is lett. Cserébe adtunk neki a vacsoránkból...”

Már a BL-ben is kipróbálhatta magát

Időközben Juhász Roland is igyekezett, hogy sérülése ellenére ne szakadjon el az öltözői légkörtől, a csapattársaktól.
„Rendszeresen akkor jártam talpmasszíroztatásra, úszni és kondizni, amikor a többiek is edzettek. Ez csak időbeosztás kérdése volt, de fontosnak tartottam. Legalább megnyugodtak, hogy a magyar gyerek még nem tűnt el...”
Az Anderlecht profi klub, profi futballistákkal. Kicsit talán hűvösek, mert Juhász Rolandnak eleinte szokatlan volt, hogy – ellentétben az MTK-val – itt a játékosok nem járnak össze. Arról azért szó sincs, hogy a hátvéd magára maradt volna Brüsszelben.

„Kikkel vagyok jóban? Lássuk csak... Hannu Tihinennel egész jókat szoktunk röhögni. Ő finn. Aztán ott van a dán Mark De Man, és a szerb Goran Lovre is. Ja, és ne felejtsem el a francia fiút, Grégory Pujolt sem. Rendesek mind. Semmi nagyképűség, semmi allűr. Profik, közvetlenek, jó fejek. És ugyanezt mondhatom Vincent Kompanyról is. Szerény, jóindulatú játékos, annak ellenére, hogy ő már tizennyolc évesen az Év játékosa volt Belgiumban, és már a Chelsea is megkörnyékezte. Újabban a Lyon érdeklődik iránta, azt hiszem, hétmillió eurót kínálnak érte. Hihetetlen összeg, nem? És ennek ellenére is a földön tud maradni. Jó futballista.”
És ki volt a legjobb?
„Ó, hát ez egyértelmű. A svéd Christian Wilhelmsson egészen szuper volt ebben az évadban. Csúcsformában játszott szinte végig. Valószínűleg őt is elviszi egy igazán nagy klub.”

Juhász Roland marad. A 23 éves játékosnak érvényes szerződése van a klubbal, és még bizonyítania kell, mert ez az idénye szinte elveszett a sérülései miatt. Szerencse, hogy csak majdnem, mert 11 bajnokin így is lehetőséget kapott (nyolcszor kezdőként), nem beszélve a három Bajnokok Ligája-fellépésről. Mi tagadás: bedobták a mélyvízbe. A Chelsea ellen akkor vetette be Franky Vercauteren vezetőedző, amikor még csak négy napja volt az Anderlecht profija. Később az Anfield Roadon a Liverpool ellen is játszott (a változatosság kedvéért ekkor az első, hathetes sérülése után tért vissza), majd következett a Real Betis. Micsoda ellenfelek!
„A Bajnokok Ligája a csúcsok csúcsa. Imádom a hangulatát, a körítést, a tét nagyságát. Belga bajnokként jövőre ugyan selejtezőt kell játszanunk a főtábláért, de a cél az, hogy ismét a legjobbak közé kerüljünk.”

A huszonhármas mez szerencsét hozhat

S hogy sérülés most már tényleg ne jöjjön közbe, arra a garancia is megvan. Nem fogják kitalálni: a megoldás a mezszámban keresendő... Jó kis sztori, figyeljenek csak!
„Arról van szó, hogy a pályaedzőnk, Glen De Boeck két éve vonult vissza egy csúnya sérülés miatt. Na, én éppen tőle örököltem meg az ötös dresszt... A fene tudja, mert nem vagyok babonás, de nyugodtabb lennék, ha leadhatnám ezt a számot. Már szóltam a szertárosunknak, hogy jövőre tegye nekem félre a jó kis huszonhármas számú mezt, amely az MTK-ban már sokszor szerencsét hozott. Az lesz az igazi!” ---- A ---- A