Elnök nélkül a királyiak

Miközben egész Barcelona és a legtöbb mértékadó spanyol sportnapilap csütörtöki címoldala az ismert – 2000-ben éppen Madridban zengett – szurkolói rigmust harsogja, miszerint „Igen, igen, igen, megyünk Párizsba!”, a főváros tűzfalai nem az örömkitörést visszhangozzák.

Az a legkevesebb, hogy ezúttal nem a Real Madrid, hanem az örök rivális blaugrana utazik Franciaországba Bajnokok Ligája-döntőt játszani. A Realhoz közel álló fővárosi sportlap, a Marca megtapsolja a Barca továbbjutását, ám a szerda legfontosabb sportbeli eseményének nem azt tekinti. Még csak nem is Zinedine Zidane előző napi sajtótájékoztatóját, amelyen a madridi ikon bejelentette a nyári búcsúját. A világ legnagyobb presztízsű labdarúgóklubjának vezetői válsága minden hírt megvert.

Az első sajtóinformációk úgy szóltak, hogy a Martín hivatalba lépése óta megtartott első (majdnem) teljes létszámú elnökségi ülésen egyhangúlag megvonták a bizalmat az elnöktől, ám a hivatalos változat szerint a „több mint három és fél órás, mindenre kiterjedő, ám nyugodt” eszmecsere végén, részben Martín javaslatára, formális szavazás nélkül hozták meg a három pontból álló döntést. A hagyományoknak megfelelően maga Martín olvasta fel a sajtó képviselőinek a lényeget: új elnököt és elnökséget választanak; a jelenlegi elnökség elfogadja az ő lemondását, amivel egyben lehetővé teszi, hogy újból pályázzon a posztra; az új választások kiírásáig az elnökség rangidős tagját, a klubtagságiját 1957-ben kiváltó, a 84. életévében járó Luis Gómez-Montejanót választják meg ügyvezető elnöknek.

Noha Florentino Pérez február végi lemondásakor már szó esett az előrehozott elnökválasztás lehetőségéről, sokan úgy vélték, hogy az ideiglenesen megbízott Martín kihúzhatja a mandátum 2008-ban esedékes hivatalos lejártáig. Ha ügyesen navigál. Nem sikerült neki, aminek következtében lényegében ugyanabba a „béna kacsa” pozícióba került, amely a tényleges hatalmukat gyakorolni már nem képes politikusok rettegett állapota. Ebből a megközelítésből, továbbá a sajtóból és a befolyásos szurkolói körökből érkező kritikákat figyelembe véve érthető, ha maga is a lemondásban látta a klub érdekeinek érvényesülését. Annál is inkább, mert elődje, akit alelnökként szolgált, szintén így indokolta a váratlan leköszönését: Csak a Real Madrid intézménye számít, semmi más!

Noha a Martín-éra két hónapja alatt a Real egyetlen vereséget sem szenvedett, a váltás fő oka természetesen a halovány szereplés, közelebbről a szórakoztatóipari tevékenység befuccsolása: kiesés az Arsenallal szemben a BL-ből 0–0-val, továbbá három győzelem és hat döntetlen a bajnokságban. Martín hibájául elsősorban azt róják fel, hogy az elnökségben kezdetben meglévő támogatottságát elveszítette, a sajtóval képtelen volt jó kapcsolatot kialakítani, és hogy a nem eléggé körültekintő nyilatkozataival nehéz helyzetbe hozta edzőjét, valamint tovább rombolta a csapat motivációját. Mint ismert, márciusra új edzőt ígért Juan Román López Caro helyett, és az első sajtótájékoztatóján olyan bizottság felállítását vizionálta, amely egyfajta viselkedési kódexet készítene a játékosoknak a pályára, illetve a pályán kívülre. Egy galaktikus másra sem vágyik...

Hogy mikor léphet hivatalba az új elnök, arról egyelőre hivatalos hír nincs, a sajtó egy része júniusra, a másik, gyaníthatóan realistább csoportja július elejére teszi a választást. Az biztos, hogy a kampány az idény végén, május közepén kezdődik – az viszont szintén csak hipotézis, hogy Martín mellett a posztot egyszer már betöltő Lorenzo Sanz, Ramon Calderón egykori igazgató, a nem először pályázó Arturo Baldasano, sőt a kétszeres ralivilágbajnok Carlos Sainz is harcba száll a
85 000 bérletes kegyeiért.

A döntés mindazonáltal nem késhet sokáig, hiszen néhány kulcsjátékos (David Beckham, Roberto Carlos, Ronaldo, sőt a helyi intézménynek számító Raúl) jövője rendezetlen, és ne feledjük, új edző sincs még – a jelenleg a Milant trenírozó Carlo Ancelotti szerződtetésének bejelentését éppen e hét csütörtökére ígérték, de az adott helyzetben ez nyilván nem történhetett meg. Fontos lenne az újjáépítés mihamarabbi megkezdése, hiszen a jelenleg a Primera División harmadik helyén álló Real sorozatban a harmadik idényben marad trófea nélkül, amire az utóbbi fél évszázadban nem volt példa.

Ahogyan a dolgok állnak, a csapat aktuális rigmusa legfeljebb úgy szólhatna, szigorúan „tanácstalan hangnemben”: Talán, talán, talán megyünk a Bajnokok Ligájába... Márpedig a Bernabéuban, bármilyen jó pénzügyi mérleget is produkál a klub, ilyesmiért nem könnyű lelkesedni.

---- A Real Madrid legutóbb az 1996–97-es kiírásban maradt le az első számú európai kupasorozatról, és bár most ez a veszély aligha fenyegeti a csapatot (négy fordulóval a zárás előtt hat pont az előnye az ötödik Celta Vigo előtt), könnyen lehet, hogy selejtezőt kell majd vívnia. Ilyen „szégyen” az 1997 ősze óta eltelt időszakban mindössze egyszer esett meg a királyi gárdával, a 2004–2005-ös kiírásban, amikor a Wisla Kraków gárdáját kettős győzelemmel (2–0, 3–1) búcsúztatta el a társulat, majd a nyolcaddöntőig menetelt.

Most a Valenciával kell versenyeznie az egyenes ági BL-részvételt érő második helyért a Realnak, ráadásul hátrányból indulva. A Valencia két ponttal jobban áll, ráadásul a sorsolása sem nehezebb, mint vetélytársáé. A Turia-parti gárdának otthon az Alavésszel és az Atlético Madriddal, vendégként a Mallorcával, valamint az Osasunával kell farkasszemet néznie, míg a madridiakra a Villarreal elleni hazai meccs mellett három idegenbeli (Osasuna, Santander, Sevilla) fellépés is vár.

Az aktuális forma is a Valencia mellett szól, hiszen a gárda a legutóbbi hat fordulóban 13 pontot gyűjtött, míg a madridiak – veretlenül – beérték tízzel. ---- Julián PALACIOS
Korszak: 1900–1902
Legnagyobb siker: –

Juan PADRÓS
Korszak: 1902–1904
Legnagyobb siker: –

Carlos PADRÓS
Korszak: 1904–1908
Legnagyobb siker: 4 Király-kupa-győzelem

Adolfo MELÉNDEZ
Korszak: 1908–1916
Legnagyobb siker: –

Pedro PARAGES
Korszak: 1916–1925
Legnagyobb siker: Király-kupa-győzelem

Luís DE URQUIJO
Korszak: 1926–1929
Legnagyobb siker: –

Luis Usera BUGALLAL
Korszak: 1929–1935
Legnagyobb siker: 2 spanyol bajnoki cím

Rafael SÁNCHEZ GUERRA
Korszak: 1935–1939
Legnagyobb siker: Király-kupa-győzelem

Adolfo MELÉNDEZ
Korszak: 1939–1940
Legnagyobb siker: –

Antonio SANTOS PERALBA
Korszak: 1940–1943
Legnagyobb siker: –

Santiago BERNABÉU
Korszak: 1943–1978
Legnagyobb siker: 6 BEK-győzelem

Luis DE CARLOS
Korszak: 1978–1985
Legnagyobb siker: UEFA-kupa-győzelem

Ramón MENDOZA
Korszak: 1985–1995
Legnagyobb siker: UEFA-kupa-győzelem

Lorenzo SANZ
Korszak: 1995–2000
Legnagyobb siker: 2 BL-győzelem

Florentino PÉREZ
Korszak: 2000–2006
Legnagyobb siker: BL-győzelem

Fernando MARTÍN
Korszak: 2006
Legnagyobb siker: –

Don Luis GÓMEZ-MONTEJANO Arroyo
Korszak: 2006–
Legnagyobb siker: ?