Erőltetett menet

Hét hét, ha úgy tetszik, 49 nap múlva a Németország–Costa Rica találkozóval megkezdődik a labdarúgó-világbajnokság Németországban. Abszolút belátható időtáv, lehetne vágni a centit, ha…

Ha a rajtig hátralévő idő mintegy felére nem kínálna még elegendő szórakozást a klubfutball. Csakhogy a május 13–14-i hétvégéig a legtöbb szurkoló elsősorban még azzal törődik, vajon mit játszott kedvenc klubcsapata az aktuális bajnoki fordulóban (a szerencsésebbek még a kupadöntőre is vethetnek néhány pillantást), a válogatott addig csak másodlagos. Utána aztán már jöhet a nemzeti tizenegy, félretéve a klubhovatartozást, adott esetben még egy Barca-szurkoló is megbocsátja, ha a spanyol válogatott mondjuk Raúl góljával nyer mérkőzést a világbajnokságon.

A kérdés inkább az: lesz-e erejük a játékosoknak, hogy a világbajnokságon is villogjanak, hiszen szokás szerint megterhelő évad után kell nekivágniuk a sportág első számú eseményének. Körülbelül három-négy hetes felkészüléssel, pihenő nélkül, viszont legalább negyven tétmérkőzéssel, illetve a jó ég tudja, hány barátságos találkozóval. Négy éve a Távol-Keleten több országnak kellett azzal a problémával szembesülnie, hogy legjobbjai kiégtek a hosszú harc alatt. Az öt nagy európai bajnokság országából négy el sem jutott az éremküzdelmekig, a versenynaptárát tekintve a talán legkevésbé sűrű Németországgal (2. hely) szemben Franciaország (csoportkör), Olaszország (nyolcaddöntő), Anglia és Spanyolország (mindkettő negyeddöntő) már az előcsatározások során elvérzett.

A nemzetközi szövetség (FIFA), illetve teljhatalmú ura, Sepp Blatter szinte azonnal eldöntötte, legközelebb sokkal pihentebben kell nekivágniuk a futballistáknak a sportág ünnepét jelentő vb-nek, ezért elrendelte, hogy a torna előtti három és fél hétben már nem lehet tétmeccset játszani. Valószínűleg a svájci sportvezető is érezte, hogy ez kevés (az idő a pihenésre talán elég, de mikor készülnek fel a válogatottak?), és röviddel később elővette vesszőparipáját, a nemzetközi versenynaptár egységesítését.

Ugyanakkor az utóbbi témában nem árt Blatter reformterveit kellő óvatossággal fogadni, hiszen hajdanán még ő kardoskodott a 18-as létszámú bajnokságok bevezetése, illetve a Konföderációs Kupa eltörlése mellett. Ehhez képest jelenleg a fejlett futballkultúrájú államokban minimum 18-as a bajnokság, a Konföderációs Kupa maradt (mi több, már állandó, nyolcas létszámmal „üzemel”), ráadásképp bekerült a programba Blatter „édesgyermeke”, a klubvilágbajnokság is (tényleg zárójeles megjegyzésképp: egy ideig a kétévenkénti vb mellett is kardoskodott…). Az ilyen fejlesztések, korábbi elképzelések fényében furcsa, hogy az elnök a közelmúltban előállt az egységes, 16 csapatos bajnokságok tervével, illetve az egységes, nemzeti szinten 45, a nemzetközi kupákban 15, a válogatottaknak pedig 10-12 játéknapot magába foglaló versenynaptár ötletével.

„Hosszú távon a piac és a futballtársadalom nem viseli el napjaink labdarúgásdömpingjét. Ha egy csapatnak két hét alatt öt mérkőzést kell megvívnia, a játékosoknak mikor marad idejük pihenni és gyakorolni? Fáradtak lesznek, a teljesítményük visszaesik, és megjelenik a dopping kísértése. A válogatott játékosok túlterheltek, több pihenőre van szükségük. A határokon belül csökkentenünk kell a futball mennyiségét, hogy bizonyos egyensúlyt teremtsünk a klubok és a válogatottak között” – fogalmazott Sepp Blatter.

Hogy erre mennyi szükség van, a németországi torna alatt és után megkapjuk rá a választ. Ha a világbajnokság valóban ünnep, a sportág ünnepe lesz, alighanem újfent a feledés jótékony homálya borul majd az említett elképzelésekre. ---- „Még mindig hét hét!” – sóhajtanak fel a szurkolók. „Úristen, már csak hét hét?” – sikítanak fel a szövetségi kapitányok, akiknek nem elég, hogy csak a klubidény végeztével vehetik kezelésbe többnyire kifacsart játékosaikat, szembesülniük kell azzal is, hogy bizony nem mindegyik harcosuk egészséges.

Azt már tudjuk, hogy a dél-koreai Li Dong Gukot súlyos térdsérülése megakadályozza a világbajnoki részvételben, ám van egy sor játékos, aki – edzőjével egyetemben – még reménykedik a teljes felépülésben. José Pekerman, az argentinok trénere több játékosáért is aggódik: Pablo Aimar szerencsére elhagyhatta a kórházat agyhártyagyulladása után, Gabriel Heinze is kész a bevetésre, ám Lionel Messi kénytelen volt hazautazni némi gyógykezelésre. A Barcelona Buenos Airesben időző tinije bízik benne, hogy klubja utolsó mecscseire – a BL-döntő is köztük lehet! – beszállhat, és akkor nem lesz akadálya a világbajnoki szereplésének sem.

Ugyancsak sok a kínja az angolokat gardírozó Sven-Göran Erikssonnak, akinek három védőjén kívül Michael Owenért is izgulnia kell. A Newcastle támadója éppen a napokban kezdte el az óvatos tréningezést, és ha nem jön közbe semmi, a lábtöréséből gyógyulgató Francesco Totti is elkezdi a munkát erőnléti edzője irányításával. A cseh Jan Koller és a spanyol Xavi, bár labdába még nem rúghat, ott van a gyepen, míg Roque Santa Cruz mindannyiuknál előrébb tart: súlyos térdsérülése után a paraguayi támadó beugróként néhányszor már szóhoz jutott a Bayern Münchennél. Oleg Blohin, az ukrán kapitány is fellélegezhet: a legutóbbi bajnokin már ismét Olekszandr Sovkovszkij védte a Dinamo Kijev kapuját.

A HOSSZÚ IDEIG SÉRÜLTEK „RÉMÁLOMCSAPATA”
Sovkovszkij (Ukrajna) – Heinze (Argentína), Campbell (Anglia), King (Anglia), Ash. Cole (Anglia) – Xavi (Spanyolország), Aimar (Argentína), Messi (Argentína) – Totti (Olaszország) – Koller (Csehország), Owen (Anglia) ---- ANGLIA: ki lesz a kapitány?
Jóllehet többen úgy tartják, a mostani, Rooneyval, Lamparddal, Beckhammel fémjelzett generáció képes lehet rá, hogy 1966 után ismét az „anyaországba” vigye a legértékesebb trófeát. A gárda kapcsán manapság a legtöbbet emlegetett kérdés: ki lesz a vb után távozó Sven-Göran Eriksson utóda? A szövetség már összeállított egy jelöltlistát, amelyen Alan Curbishley, Steve McClaren, Sam Allardyce és Martin O’Neill neve szerepel. Elvileg a rajtig eldől, a vb-befutónál ki várja a „háromoroszlánosokat”.

ARGENTÍNA: hol a csapat?
Lionel Messi, Gabriel Heinze és Pablo Aimar még csak gyógyul, Gonzalo Rodríguez már leírhatja a vb-t, hátul gyakorlatilag folyamatosak a gondok, az aranyéremről álmodozó gárda hosszú ideje képtelen a legerősebb összeállításában pályára lépni, és minden jel szerint erre leghamarabb május 30-án, Angola ellen lesz lehetősége. Másfél héttel később meg kezdődik a világbajnokság.

BRAZÍLIA: hogyan férnek el a zsenik?
Irigylésre méltó gondjai vannak Carlos Alberto Parreira kapitánynak, csapata megvan és egyben van, legfeljebb olyan problémákra kell megoldást keresnie: miként fér el a keretben Ronaldo, Ronaldinho, Adriano és Robinho? A pályán, a kezdésnél egyszerre sehogy, Ronaldo „játékgaranciát” kapott, Ronaldinhót épeszű ember nem hagyja ki a kezdőcsapatból, így Adrianónak és Robinhónak a remény marad.

FRANCIAORSZÁG: ki lesz a kapus?
Raymond Domenech szövetségi kapitány a napokban mindenkit megnyugtatott: meghozta döntését, megvan a jelöltje az első számú kapusra. Rossz hír a közvéleménynek: egyelőre nem árulja el, hogy a lyoni Grégory Coupet vagy a marseille-i Fabien Barthez áll-e majd a háló előtt. „Egy biztos – állítja Domenech –, bármelyikük is tűnik fel a gólvonalon, a nagyérdeműnek nincs oka aggodalomra, mert egyikük sem számít rossz választásnak.”

HOLLANDIA: hogy bírják a fiatalok?
A játékosként, majd edzőként is az Ajaxban pallérozódó Marco van Basten kapitány a klubjában sokszor (például az 1995-ös BL-siker idején) megcsodált módit alapul véve rengeteg fiatal, a nemzetközi színtéren „zöldfülű” játékost (Wesley Sneijder, Rafael van der Vaart, Ron Vlaar, Romeo Castelen, Dirk Kuyt, Hedwiges Maduro, Arjen Robben) tart a tűzben, de megjósolhatatlan, hogy ők a nagy tétre menő sorozatterhelés közben miként teljesítenek.

NÉMETORSZÁG: hol a védelem?
Jürgen Klinsmann csapatfőnök a kapuskérdésben Oliver Kahnnal szemben Jens Lehmann javára döntött, ettől még az égető védelmi gondjai nem oldódtak meg. Az Arne Friedrich, Per Mertesacker, Christoph Metzelder, Phillip Lahm sor tagjai egyszerre még nem teljesítettek jól, hiányzik egy rutinos vezér (Christian Wörns összeveszett a szakvezetővel), ez pedig minden, csak nem életbiztosítás a vb-rendező számára.

OLASZORSZÁG: Tottival vagy nélküle?
Február 19-én kis túlzással egész Olaszország sokkot kapott, midőn Francesco Totti, a Roma és a squadra azzurra vezére hordágyon távozott az Empoli elleni bajnokiról. A támadót meg kellett műteni, eleinte úgy tűnt, számára oda a világbajnokság, mostanra azonban visszatértek a remények. Totti edzésbe állt, azt mondta, május elején, az Inter elleni kupadöntő első felvonásán mindenképpen játszani szeretne. A keretből biztosan ő lesz a legpihentebb, de marad-e ideje a formába lendülésre?

SPANYOLORSZÁG: miként viselik a terhet?
A spanyol együttessel kapcsolatban lassan visszatérő kérdés lesz, miként viseli a lélektani terhet a soros világversenyen. A selección az 1964-es hazai Európa-bajnokság óta semmit sem tudott nyerni a felnőttek között, a sorsolásra sem tud folyton hivatkozni, ehhez képest meglehetősen szerény produkció, hogy vb-n 1950-ben volt legutóbb a négy között. Miközben például az első számú európai kupában a spanyol a legeredményesebb ország.