Szégyenszemre hat meccsből egy győzelemmel kullog haza az amerikai hokiválogatott. A négy éve még döntőt játszó csapat ezúttal a négy közé sem jutott: igaz, az NHL-es sztárgyülekezet produkciója nem ütötte meg a minősíthető szintet. Leginkább minősíthetetlen volt.
„Ez nem válogatott, csak egy rakás NHL-es játékos szedett-vedett gyülekezete. Vissza az amatőröket, az öreg AHL-es rókákat, ők legalább lelkesek!”„Ha bemegy egy emberelőnyük, az önmagában kimeríti a Csoda a jégen fogalmát.”
Olle Jokinen (12) gólöröméhez is csak asszisztáltak az amerikaiak
Olle Jokinen (12) gólöröméhez is csak asszisztáltak az amerikaiak
Olle Jokinen (12) gólöröméhez is csak asszisztáltak az amerikaiak
Olle Jokinen (12) gólöröméhez is csak asszisztáltak az amerikaiak
Íme, két velősebb vélemény az amerikai hokiválogatott eddigi produkciójáról, hazájuk médiájából. Tényleg kínos, hogy a Salt Lake Cityben még ezüstérmet szerző Team USA öt mérkőzéséből csupán egyet tudott megnyerni, s a lettekkel sem bírt elbánni. Az emberelőnyük olykor tényleg a közröhej kategóriája felé közelített – különösen a svédekkel vívott meccsen –, az oroszok ellen például az első kettőből az ellenfél ütött gólt. A csapatvezetőséghez tartozó amerikai úr meg is jegyezte mellettem a lelátón a következő fórjuknál: „Remélem, ezt az emberelőnyt sikerül kivédekeznünk…” (Jó-jó, aztán háromszor ők is beköszöntek öt a négyben.) Amerika szokás szerint álmodozik. Különösen, hogy 2004-ben bemutatták a Csoda a jégen (Miracle) című filmet. A Kurt Russell főszereplésével készült, valóban jól sikerült mű a téli olimpiák egyik legnagyobb hőstettének állít méltó emléket, amikor is az amerikai egyetemistákból álló, roppant lelkes gárda 1980-ban Lake Placidben a verhetetlen szovjet válogatottat legyőzve megnyerte az aranyérmet. Azóta az amerikaiak minden egyes olimpia előtt újraálmodják a Lake Placid-i történetet, most pedig, hogy film is van róla, még élénkebben él a nemzet emlékezetében az akkori heroikus helytállás.
Más kérdés, hogy a kispad mögött nem a legendás Herb Brooks áll (a film bemutatója előtt nem sokkal halt meg az akkori kapitány), előtte pedig nem lelkes ifjak ülnek, hanem megannyi NHL-ben edződő király. Akiknek mintha nem lenne annyira fontos. A szaksajtó nem véletlenül fanyalgott: amekkora reklám volt a hokinak a Salt Lake-i torna, akkora leépülést jelentett a tavaly elmaradó szezon, most meg ez az amerikai gárda tovább rombolja az otthoni mítoszt.
És éppenséggel nincs könnyű dolguk az amerikaiaknak, ha meg akarják menteni a becsületüket. A finnek nem csupán százszázalékosak, de eddig kizárólag a csehek tudtak nekik gólt ütni – a másik négy összecsapáson lenullázták ellenfeleiket. Jelzem, a kanadaiakat is. A párosításnak tehát van zamata. Igaz, ez relatíve kevés embert csal be a csarnokba. Ahhoz képest, hogy egy napja a cseh–kanadai és az orosz–amerikai partin legfeljebb a díszvendégek szektoraiban maradt üres hely, most a felső karzatokra alig jut ember. Kinn, a bejárat előtt gyanús és kevésbé gyanús orcájú egyének kínálgatnak jegyeket: előbbiek a hivatásos üzérek, utóbbiak a kétségbeesettek, akik vabankra megvették a rájátszás belépőit, de kedvenceik vagy este, vagy a másik csarnokban lépnek fel. Így vagy úgy, a kínálat nagy, a kereslet csekély, elég sok a lesre csúszók száma.
Odabent sem túl forró a hangulat, amerikaiból kevés van, finnből sincs sok, nincsenek itt az igazán nagy zajt csapni képes kanadaiak, a csehek és a szlovákok pedig még ráisznak az esti testvérrangadóra (na, akkor lesz haddelhadd). Magától értetődő, hogy az első amerikai előny „károkozás” nélkül múlik el, a 10. percben viszont kissé forrósodik a hangulat: Peltonen döf be egy korongot közelről, a pakk valahogy átszenvedi magát DiPietro szerelésének zegzugain, s békésen begurul a sarokba. Alig két perc múlva már igazi zsivaj veti szét a Palasport Olimpicót: az amerikaiak négy a három ellen támadhatnak, mégis őket mattolják, az előretörő Salo veszett nagy gólt üt a rövid felsőbe (2–0). Hogy azért ne legyen teljes a szégyen, az emberelőny végén Knuble kozmetikázza az eredményt – erre már büszkék lehetnek, elvégre a finneknek egyébként sem egyszerű gólt ütni.
Hanem a második részben újabb csoda a jégen: Schneider bebikázza az emberelőnyt, erre már előkerül néhány csillagos-sávos lobogó, 2–2, itt még bármi lehet. Hiszik az izgalomra vágyók. Ám a finnek sokkal tervszerűbben játszanak, a meccsben sehogy sincs benne a tengerentúliak diadala. Dicséretre méltó, ahogy három az öt ellen védekeznek, elképesztő hatásfokkal csúsznak-másznak-vetődnek az adogató finnek között, de amilyen napokat élnek, a szimplára olvadó előnyből már csak három másodperc van hátra, midőn Jokinen ravaszul meglőtt korongja átfér DiPietro válla és a kapuvas között. És hiába ezután két újabb fór, az amerikaiak megint képtelenek átverni Niittymäkit (ez a kapus neve, amúgy), az újabb kettős hátrányt pedig nem ússzák meg: kalandos, ahogy a felperdülő, majd a felső vasról aláhulló korong a hátranyúló DiPietro kesztyűjéről és/vagy Jokinen botjáról bepottyan a ketrecbe – a lényeg azonban az, hogy az utolsó harmad előtt visszaáll a kétgólos különbség.
A nap képe: Anja Pärson igazán megadja a módját az ünneplésnek
A nap képe: Anja Pärson igazán megadja a módját az ünneplésnek
Közben megjön a hír, hogy a svédek simán bedarálták a svájciakat. Tudták, mit csinálnak: kedden az összes morgolódás ellenére – edzőjük elszólta magát a svéd tévében, hogy jobb, ha most kikapnak a szlovákoktól, mert akkor a nyolcas leggyengébbjének számító helvétekkel találkoznak – behúzták a féket a tótok ellen, hasztalan zsörtölődött s küldött különellenőrt a nemzetközi szövetség, aztán vidáman behajóztak a négy közé. Egy oroszok elleni 0–5-tel és a szlovákok elleni 0–3-mal a hátuk mögött.
Ennyit róluk. Itt a záró húsz percben egyre többször kell a „Make noise!” (Csinálj zajt!) feliratot a kijelzőre tenni, a közönség ugyanis kissé apatikusan szemléli az alant futó eseményeket. Az még kelt némi felháborodást, amikor a kanadai bíró kiállítja a Selännét a korong elütésének lendületével, bottal véletlenül szájba vágó Hatchert kettő plusz kettőre, ám a fütty inkább annak szól, hogy így végképp kiköltözhet az izgalom a meccsből – néhány semleges jegytulaj meg nyilván azért van elkeseredve, mert ide vásárolt, nem a másik csarnokba, az orosz–kanadaira.
Nekik nyújt még némi reménysugárt Gionta találata – afféle öszszemelózott gól ez, feltűrt ingujjal, a tenyér megköpködése után –, legyen legalább ennyi jutalmuk az amcsiknak, ha már a harmadik harmad lövőversenyében 12–3-ra vezetnek a teljesen visszaálló vetélytárssal szemben (4–3). A maradék négy és fél perc azonban kevés az igazi csodához a jégen: fokozzák a nyomást, ám sem ennek a meccsnek, sem az olimpiai szereplésüknek nem lenne hű tükre, ha megkapnák az esélyt a hirtelen halálra.
Úgyhogy csendben vérzik el az Egyesült Államok – amely egyébként a világ jégkorongelitjének eltartója. Csakhogy az olimpián, amikor a palánkok között kell megmutatni, nem számít a pénz és a marketing.
HÓDESZKA Férfiak. Párhuzamos óriás-műlesiklás. OB: PHILIPP SCHOCH (SVÁJC), 2. Simon Schoch (Svájc), 3. Siegfried Grabner (Ausztria), 4. Bozzetto (Franciaország), 5. Inniger (Svájc), 6. D. Kosir (Szlovénia)
JÉGKORONG Férfiak Csoportkör. B-csoport (kedd esti mérkőzés): Oroszország–Egyesült Államok 5–4 (2–1, 1–1, 2–2). G: Koroljuk (9:27), Malkin (10:41 – eh., Kaszparaitisz), A. Markov (35:00, Dacjuk, Szusinszkij), Ovecskin (49:55, Malkin, Kaszparaitisz), Kovaljov (51:52, Dacjuk, Malkin), ill. Rolston (18:38 – ee., Conroy), Gionta (39:01 – ee., Gomez, Weight), Gomez (45:00 – ee., Schneider, Rolston), Cole (50:38, Knuble, Drury). K: Nabokov 7 védés/8 lövés, a 2. harmadtól Szokolov 23/26, ill. Esche 16/21
A végeredmény
1. Szlovákia
5
5
–
–
18– 8
10
2. Oroszország
5
4
–
1
23–11
8
3. Svédország
5
3
–
2
15–12
6
4. Egy. Államok
5
1
1
3
13–13
3
5. Kazahsztán
5
1
–
4
9–16
2
6. Lettország
5
–
1
4
11–29
1
Negyeddöntő Svédország–Svájc 6–2 (2–1, 3–0, 1–1). G: H. Sedin (3:05, D. Sedin, Lidström), Modin (13:49 – ee., Forsberg, Alfredsson), Zetterberg (22:17, Holmström, K. Jönsson), M. Sundin (29:07 – ee., Lidström, Alfredsson; 32:52, Forsberg, Tjärnqvist), Pählsson (48:36, Alfredsson, Axelsson), ill. Streit (8:37, Della Rossa, Plüss), Lemm (40:49, Rüthemann). K: Lundqvist 27/29, ill. Gerber 21/27. Finnország–Egyesült Államok 4–3 (2–1, 2–1, 0–1). G: Peltonen (9:33, J. Jokinen, S. Salo), S. Salo (12:01 – eh.), O. Jokinen (25:06 – ee., Peltonen; 37:10 – ee.), ill. Knuble (13:14, Schneider, Weight), Schneider (21:29 – ee., Rafalski, Conroy), Gionta (55:33, Drury, Cole). K: Niittymäki 25/28, ill. DiPietro 21/25. Az Oroszország–Kanada és a Szlovákia–Csehország mérkőzés lapzártánk után ért véget. Az elődöntő párosítása: Finnország–Oroszország vagy Kanada; Szlovákia vagy Csehország–Svédország
RÖVID PÁLYÁS GYORSKORCSOLYA Férfiak. 500 m. Selejtező (a magyarok eredményei). 5. futam: 2. Darázs Péter 42.929 Nők. 1000 m. Selejtező (a magyarok eredményei). 3. futam: 2. Huszár Erika 1:36.515. 8. futam: 4. Darázs Rózsa 1:34.059 Váltó (3000 m). OB: Dél-Korea (Bjun Csun Sza, Csoj Eun Kjung, Dzseon Da Hje, Dzsin Szun Ju) 4:17.040, 2. Kanada (Kraus, Leblanc-Boucher, Roberge, Vicent) 4:17.336, 3. Olaszország (Capurso, Fontana, K. Zini, M. Zini) 4:20.030, 4. Egyesült Államok 4:18.740 (a B-döntőben), 5. Franciaország 4:18.971 (a B-döntőben), 6. Németország 4:24.896 (a B-döntőben)
SÍFUTÁS Férfiak. Sprint. OB: BJÖRN LIND (SVÉDORSZÁG) 2:26.5, 2. Roddy Darragon (Franciaország) 2:27.1, 3. Thobias Fredriksson (Svédország) 2:27.8, 4. Zorzi (Olaszország) 2:31.7, 5. Schwienbacher (Olaszország) 2:23.9 – a B-döntő győzteseként, 6. Frasnelli (Olaszország) 2:25.2, …44. Tagscherer Zoltán (Magyarország) 2:22.69 Nők. Sprint. OB: CHANDRA CRAWFORD (KANADA) 2:12.3, 2. Claudia Künzel (Németország) 2:13.0, 3. Alena Szidko (Oroszország) 2:13.2, 4. Scott (Kanada) 2:14.7, 5. Kuitunen (Finnország) 2:18.1 – a B-döntő győzteseként, 6. Gjömle (Norvégia) 2:18.2 ---- Küzdelem a kabalafigurákért NEVE ÉS GLIZ. A turisták és az önkéntesek körében Neve és Gliz, a hógolyót és a jégkockát szimbolizáló két kabalafigura a legnépszerűbb az olimpián. Az ajándékboltokba kétnaponta újabb és újabb szállítmányt kell rendelni, a város főterén felállított hatalmas sátorban pedig szinte közelharc folyik a kabalafigurákért és az ötkarikás emléktárgyakért.
A NOB vizsgálóbizottságot hoz létre DOPPING. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) a torinói téli játékok után vizsgálóbizottságot állít fel az osztrák doppingügy kivizsgálására – jelentette be Jacques Rogge, aki hangsúlyozta, ahhoz, hogy valakit doppingügyben elmarasztaljanak, nem szükséges okvetlenül pozitív teszt. Ide kapcsolódó hír, hogy Walter Mayert, az osztrák sílövők egykori szakmai igazgatóját jelenleg egy osztrák klinika pszichiátriáján kezelik, mert – mint bevallotta – még az öngyilkosság is megfordult a fejében.
Fabris kereste a legtöbbet PÉNZÜGY. Eddig Enrico Fabris, a házigazda olaszok újdonsült gyorskorcsolyázója kereste a legtöbb pénzt, 300 ezer eurót (75 millió forint) a torinói téli olimpián. A 24 éves versenyző aranyérmes lett 1500 méteren, és tagja volt annak az együttesnek, amely a csapatok üldözéses versenyében diadalmaskodott. Emellett van még egy bronza is az 5000 méteres viadalról. Az első helyért 130 ezer, a harmadikért 40 ezer euró jár Olaszországban.
Egyre több a nő a játékokon ARÁNYOSÍTÁS. A NOB összesítése szerint egyre több a nő a téli ötkarikás játékokon. A gyengébbik nemnek az 1924-es chamonix-i első havas-jeges olimpián regisztrált 4 százalékos részvételi aránya a torinóira 48-ra nőtt. A térnyerés nem csak ilyen nagy távlatban látványos, mert például négy éve, Salt Lake Cityben még csak a versenyzők
37 százaléka volt nő. A sportágak összesítéséből kitűnik, hogy egyre eredményesebb a NOB arányosítási programja, a női jégkorongtorna 1998-as programba iktatásával már csak síugrásban, illetve ebből következően északi összetettben nem versenyezhetnek a hölgyek.
