Feltámadt a szbornaja

Szergej Goncsar, Pavel Dacjuk, Ilja Kovalcsuk, Alekszej Kovaljov, Aleszandr Ovecskin. A világ legerősebb hokiötöse – lehetne, csakhogy Goncsar, a Pittsburgh Penguins gólerős bekkje az egyetlen hátvéd, s ezért a gyakorlatban képtelenség jégre küldeni ezt a kvintettet. Vagy mégsem? Szerdán éjjel mindig ez az All Star-csapat kezdte az orosz emberelőnyöket Szlovákia ellen. Szinte hihetetlen: Vlagyimir Krikunov edző emberei még ennyi megasztárral is képtelenek voltak legyűrni a 2003-as világbajnok szlovák válogatottat. Sőt, kikaptak tőlük 5–3-ra, s bár a hattagú csoportból négyen jutnak tovább, s ebbe a négyesbe Kovaljovék akkor is bekerülnek, ha egyik kezüket hátrakötve hokiznak, azért a csütörtöki, Svédország elleni folytatásnak már nagy volt a tétje: borítékolható robbanás az orosz táborban. A baj az, hogy az orosz válogatott nem csapat, a vezérkar pedig annyira meg van osztva, hogy a főnökök bármelyik pillanatban egymás torkának eshetnek.Fejétől bűzlik a hal

Kezdjük a szemlét felülről lefelé, mert mindig fejétől bűzlik a hal. Alekszandr Sztyeblin, az orosz szövetség elnöke részeges alak, máshol portás sem lehetne. Január 8-án példátlan eset történt meg vele Szentpéterváron, a Bajnokcsapatok Európa-kupája díjkiosztóján annyira bűzlött a Sztolicsnaja márkájú „after shave-től”, hogy a rendezők haza akarták zavarni! Erre ő hangosan káromkodva küldte melegebb éghajlatra René Faselt, a nemzetközi szövetség elnökét, a saját tolmácsának bevert egy akkorát, hogy a szerencsétlennek eleredt az orra vére, majd egy tál narancsot a torna szervezői közé hajított! Az esetet a Szovjetszkij Szport a következő címmel kommentálta: „Sztyeblin mesterhármasa”.
Ennél azonban nagyobb baj, hogy roppant feszült a viszony Vjacseszlav Fetyiszov, a kétszeres olimpiai és Stanley-kupa-győztes sportminiszter, valamint Sztyeblin között, konkrétan a hokilegenda lenézi, megveti a szövetségi elnököt.

Mostantól Rend lesz a válogatottban

Sztyeblin alatt Pavel Bure, a „general manager” következik a szolgálati rangsorban. Nyílt titok, hogy Sztyeblin nem a hivatalosan csak tavaly novemberben visszavonuló „Orosz Rakétát” akarta felkérni erre a kulcspozícióra, hanem Igor Larionovot. A „Professzor” – aki két olimpiát, három Stanley-kupát és négy világbajnokságot nyert – nyolc feltételt szabott, amelyek közül a legkínosabb az volt, hogy Larry Robinson, a New Jersey Devils akkori edzője legyen a szövetségi kapitány. Az orosz válogatotté!
Sztyeblin ezt a szakma nyomására nem fogadta el, mire Larionov köszönte szépen, és visszakozott. Ekkor került képbe Bure, alig 34 évesen. A világ leggyorsabb, leggólerősebb szélsője a zöldasztalnál nem észlény. Mondhatni elég egyszerű ember. Viszont megpróbált keménynek mutatkozni, és amikor felkérték, rögtön ekként nyilvánult meg: „Nem tudom, hogy megnyerjük-e az olimpiát, de azt megígérhetem, hogy mostantól fogva rend lesz a válogatottban, vége annak a kuplerájnak, ami itt hosszú éveken át uralkodott.”
Apró probléma, hogy a Larry Robinson helyett vezetőedzőnek megtett Krikunov nyilvánosan „bábnak” nevezte főnökét, akit kutyába sem vesz.
Krikunovról szakmai körökben úgy tartják, két évtizeddel le van maradva a világszínvonal mögött, már képtelen azt a fegyelmet tartani, amely a Tyihonov-féle válogatottat jellemezte – hogyan is tarthatna, amikor a legutolsó játékosa is kilóra meg tudná venni őt?
Úgyhogy a mostani orosz válogatott nem egyéb mint megannyi szólista összehangolatlan „jam sessionja”.

Mit tesz a jó fejmosás

Hittük szerdán. Persze már akkor is tudtuk, hogy az oroszok varázslatos tudású egyéniségei számára semmi sem lehetetlen. Például az amúgy sziklaszilárd svédek 5–0-s lehengerlése sem. Márpedig ez történt.
Krikunov mester legényei fickándoztak, mint hal a vízben. Az első harmad tapogatózása után átszaladtak a nehézkes skandinávokon, góljaikat kizárólag kontrákból vagy emberelőnyből (mint például a csapatkapitány, a montreali Alekszej Kovaljov) ütötték. Tehát a kapitány verte be az elsőt, aztán jött Alekszandr Ovecskin (Washington Capitals), a tinisztár, a mifelénk ismeretlen Makszim Szusinszkij (Dinamo Moszkva, már 32 éves!), majd Viktor Kozlov (New Jersey Devils), végül a hajrában Makszim Afinogenov ütötte az ötödiket, a legszebbet. A mezőny egyik legjobbja azonban nem egy gólszerző, hanem az ifjú tehetség, a hatalmas termetű, 19 éves Jevgenyij Malkin (Metallurg Magnyitogorszk) volt.
A közönség Jevgenyij Nabokov nevét skandálta. A San Jose Sharks kapusa mindent megfogott – zongorázni lehetett a különbséget Ilja Brizgalov szerdai produkciója és a huszonnégy órával későbbi Nabokov-bravúrsorozat között.

A határ a csillagos ég

A 26 éves Makszim Afinogenov a fiatalabb orosz hokisgeneráció egyik legjelesebb képviselője, az NHL mostani idényében messze várakozás felett teljesítő Buffalo Sabres villámléptű szélsője. Ő volt az, aki a Lundqvistnek ütött köténygóllal megadta a kegyelemdöfést Svédországnak.
– Mi történt önökkel egy nap alatt?
– Különálló játékosok együtteséből csapattá váltunk.
– Mit mondott Krikunov edző és mit Pavel Bure menedzser?
– Természetesen kaptunk egy kis fejmosást, a főnökök azt mondták, szedjük össze magunkat, és küzdjünk egymásért, a családunkért és az orosz hazáért.
– Miben változott a taktika?
– Ráálltunk a kontrákra, és nem próbáltuk meg beszorítani a svédeket, ahogy szerdán a szlovákokkal tettük.
– Elevenítse fel az ötödik orosz gólt!
– A leshatáron kóvályogtam, amikor egy svéd lövés után Nabokov védett, Dacjuk a palánkra pattintotta a korongot, onnan elém került, bekanyarodtam Lundqvist elé, és a lába között a hálóba lőttem. Ennyi.
– Hogyan tovább az olimpián?
– Ha így játszunk a többi meccsünkön is, akkor a határ a csillagos ég.