Ciro ígéri, a világelitbe vezet

A CENA Hírügynökség munkatársa, Ilija Zsolt beszélgetett el a sikeredzővel, aki lelkesen nyilatkozott a magyar futballról – talán még emlékezett arra a nyolc gólra, amelyet a Debrecen lőtt a tréner legutóbbi horvát együttesének, a Hajduk Splitnek a 2005-ös Bajnokok Ligája előselejtezőjén. A spliti drukkerek minden idők legmegalázóbb eredményeként könyvelték el ezt az ötöst, ám ettől még Miroslav Blazevic – akit a futballvilág csak Cirónak (ejtsd: Csiro) becéz – fogalom az edzői szakmában.

Ciro, aki jelenleg a svájci Neuchatel Xamax szakmai munkáját irányítja, azt mondja: még nem kapott felkérést a Magyar Labdarúgó-szövetségtől (kitől is kaphatott volna?), de az interneten olvasta a nevét a lehetséges jelöltek között. „Ha kapnék ilyen ajánlatot, azonnal elvállalnám – mondta Miroslav Blazevic. – És tudom, 9 sokat lépne velem előre a magyar futball, újra a világ élvonalába vezetném a válogatottat. Voltam olyan szerencsés, hogy még láthattam futballozni Puskás Ferencet, Czibor Zoltánt, Bozsik Józsefet, Kocsis Sándort, Hidegkuti Nándort, és tisztában vagyok vele, hogy ez a nemzet egykoron mindent jobban tudott ebből a játékból, mint bárki a világon, és csak a kapitális balszerencséje miatt nem lett világbajnok. Az volt a labdarúgás romantikus kora: a szép cselek, a látványos gólok, a forradalmi taktika időszaka.”

A felvetéstől, amely szerint a magyar futball az ötvenes évek színvonalától enyhén szólva fényévekre van, a legendás tréner nem jött zavarba: „Sokszor kezdtem már a nulláról a munkát. Amikor horvát kapitánynak neveztek ki, a 220. helyen voltunk a világranglistán, hogy 1998-ban már világbajnoki kisdöntőt nyerjünk meg. Ekkora ugrást a magyarokkal is megtehetünk, sőt ott a helyzet lényegesen jobb, mint nálunk volt a háború után.”

Gyengíti az érvelést, hogy a délszláv háború után új országként került fel a világranglistára Horvátország, ezért tették a sor végére, nálunk viszont évtizedek „szívós munkájával” jutott oda a futball, ahol most senyved. „Ez a baj a magyarokkal: kisebbrendűségi érzés kínozza őket, és azt sem tudják produkálni, amire egyébként képesek lennének – magyarázza. – Higgyen nekem, lassan negyven éve vagyok edző, tudom, mit beszélek, a magyar válogatottal csodákra lennénk képesek! Sőt nem is lenne csoda az élmezőnybe kormányozni ezt a csapatot: ugyanis néhány jó eredmény visszahozná a labdarúgók önbizalmát, kimagasló eredmények elérésére tenné képessé őket.”

Arra a kérdésre, hogyan képzelné el nemzeti tizenegyünk kiemelését a posványból, szakmai elemzéssel válaszolt Miroslav Blazevic: „Nagyon egyszerűen. A játékosok mentalitásának javítása, és a hagyományok felelevenítése mellett a futballisták a modern játékrendszerek kihívására is reagálnának. Mit jelent ez? Ma már a gyengébb képességű csapatok is tudnak olyan szervezetten futballozni, hogy a sokkal jobb gárdák dolgát is megnehezítsék. Ha a csatároknak, sőt a középpályásoknak sincs helyük, lehetőségük a támadások építésére, a védőknek kell belépniük a játékba, nekik kell megbontaniuk az ellenfél hátsó alakzatát. Ezért mondom azt, hogy nem ismerem a hátvéd, a bekk fogalmát: sokoldalú futballista kell, hogy legyen, aki a játékot a pálya minden területén érti, függetlenül attól, hogy nála van-e a labda, vagy az ellenfélnél.”

Mindez persze nem megy egyik napról a másikra. A szakember is elismeri, évekig építette a vb-harmadik horvát válogatottat, és hiába győzködnénk, hogy nekünk nincsenek európai topcsapatokban szereplő játékosok (mint amilyen egykoron Zvonimir Boban volt a Milanból vagy Davor Suker a Real Madridból), és Robert Prosineckihez hasonló csillagaink sincsenek, nem érzi meggyőzőnek az érvelést: „Ha nyolc éve lett volna annyi tapasztalatom, mint amennyi most van, mi nyertük volna meg a világbajnokságot! Ez a tapasztalat csak a javára válna a magyar válogatottnak!”

Egy karrier főbb állomásai

• A ma Bosznia-Hercegovinához tartozó Travnikban született 1935. február 10-én.
• Edzői pályáját ott kezdte, ahol játékosként befejezte: Svájcban. A hatvanas években a Vevey, a Sion és a Lausanne edzőjeként dolgozott – utóbbival kupagyőzelmet ünnepelt –, majd 1975-ben Svájc szövetségi kapitánya lett.
• Hazájában, az egykori Jugoszláviában először a Rijeka, majd a Dinamo Zagreb edzőjeként vállalt munkát, a zágrábiak 24 év szünet után, 1982-ben vele lettek bajnokok. Ciro ezzel alapozta meg a legendás hírnevét.
• A következő évben kupát nyert a Dinamóval, és – csak két ponttal lemaradva – a bajnok Partizan mögött harmadik lett.
• Visszatért Svájcba, és bajnokságot nyert a Grasshoppersszel, majd a görög PAOK-ot irányította. Később ismét Jugoszláviában dolgozott, az FK Pristinából erős középcsapatot kovácsolt: a koszovói albánok azóta is népi hősként tisztelik.
• Újra a Dinamo Zagreb szolgálatába állt, majd a francia Nantes, aztán újra a Dinamo, immár egy „új” államban, Horvátországban. A horvát államelnök, Franjo Tudjman a barátjának tekintette, és miután az érdemdús államférfi kedvenc csapatával, az NK Croatiával bajnokságot és kupát nyert, Blazevicet 1994-ben kinevezték szövetségi kapitánynak.
• Kivezette a gárdát az 1996-os Eb-re, majd két évvel később a franciaországi világbajnokságon – a kisdöntőben a hollandokat 2–1-re legyőzve – bronzérmet nyert a horvát válogatott.
• Nem sikerült kijutni csapatával a 2000-es Eb-re, és miután a 2002-es vb-selejtezőket két döntetlennel kezdték a horvátok, Miroslav Blazevic lemondott, és Irán szövetségi kapitánya lett.
• Újra hazatért: az NK Osijek, majd az ismét Dinamo néven szereplő zágrábiak edzője lett, a folytatásban pedig a szlovén NK Murát, majd pedig a horvát Varteks csapatát dirigálta.
• 2005-ben a Dinamo ősi riválisához, a Hajduk Splithez szerződött, együttesével bajnokságot nyert, de a Bajnokok Ligája selejtezőjén a Poljud-stadionban sohasem látott vereségbe futott bele: 0–5 a Debrecen ellen! Szeptemberben távozott, újra Svájcban vállalt munkát, jelenleg a Neuchatel Xamax alkalmazottja.
• Legnagyobb sikerei: világbajnoki bronzérmes (Horvátország, 1998), svájci bajnok (Grasshoppers, 1984), svájci kupagyőztes (Lausanne, 1974), jugoszláv bajnok (Dinamo Zagreb, 1982), jugoszláv kupagyőztes (Dinamo Zagreb, 1983), horvát bajnok (Dinamo Zagreb, 1993, 2003, Hajduk Split, 2005), horvát kupagyőztes (Dinamo Zagreb, 1994).

Milyen legyen a magyar kapitány?

• Megfelelő szakmai tapasztalat
• Külföldi szakmai gyakorlat – akár játékosként, akár edzőként
• Jó pedagógiai érzék, higgadtság
• Ôszinteség
• Megfelelő kapcsolattartás az edzőkollégákkal, legyen a szakmában mindig naprakész
• Népszerűség, tudja megmozgatni a szurkolók tömegeit
• Legyen színes egyéniség, tudja eladni magát a médiának