Magyarok vitték előre a világot

Két éven belül másodszor látogatott a Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) által összehívott férfi Világválogatott Moszkvába, s ez – akárcsak a szentpétervári női vb – remekül érzékelteti, hogy a sportág életében és sportdiplomáciájában még a korábbinál is nagyobb súlyt képvisel Oroszország. A világválogatott mostani fellépésén a Pick-Szeged edzője, Kovács Péter volt a World Teamet irányító Sead Hasanefendic segítője, a játékosok között pedig Pásztor Istvánt (MKB Veszprém) és Szathmári Jánost (Vigo, spanyol) láthatta a közönség.

"Látványos gálával búcsúztatta az orosz szövetség a válogatott egykori sztárjait – kezdte beszámolóját a csillagok csatájáról Kovács Péter, aki a nyolcvanas években maga is szerepelt a Világválogatottban. – Megszámoltam, tizenhét nevet soroltak föl, méghozzá olyan játékosokét, akik olimpiákon, világ- és Európa-bajnokságokon halmozták a sikereket Vlagyimir Makszimov mester vezetésével. Persze ezúttal is ő dirigálta a hazai csapatot, amelyben olyan klasszisok léptek utoljára pályára hazájuk színeiben, mint például Alekszandr Tucskin, Vaszilij Kugyinov, Dmitrij Filipov, Oleg Grebnyev, Dmitrij Torgovanov vagy Vjacseszlav Gorpisin. A moszkvai Olimpiai csarnokban mintegy kétezer szurkoló zajosan ünnepelte a pályára lépő sztárokat, akikre azonban csak akkor kerülhetett sor, amikor a színes, zenés előrevü befejeződött. A magyarok remekül megállták a helyüket, Pásztor négy gólt lőtt, keményen, hatékonyan védekezett, Szathmári pedig bravúrosan védett, amivel jelentős szerepet vállalt abban, hogy a Világválogatott nyert."

Az előre meghirdetett Világválogatottból – a már említett Nagy és Romero mellett – hiányzott a görög Szavasz Karipidisz, a cseh David Juriczek és a svéd Stefan Lövgren. Ezért aztán az oroszok néhány kölcsönjátékossal segítették ki Sead Hasanefendic és Kovács Péter csapatát, amelynek tagjai mindössze egy közös gyakorlással a hátuk mögött léptek pályára. Az első félidőben nem tudott elhúzni a Világválogatott, ám a második közepén – Szathmári bravúrjainak köszönhetően – nőtt, majd meg is maradt az előnye: Oroszország–Világválogatott 33–37 (18–19).

"Nagyszerű, sportszerű csatát látott a szakértő közönség, amely vereségük ellenére forrón ünnepelte kedvenceit – folytatta Kovács Péter. – Mindenki igyekezett megmutatni tudása legjavát, ezért pompásan szórakoztak a nézők, de a játékosokon is látszott, élvezik a mérkőzést."


Pásztor István okkal büszke

A magyarok nagyszerűen szerepeltek a világ legjobbjai között, a horvát Sead Hasanefendic edzőnek, a World Team mesterének jó oka volt, hogy dicsérje őket. A vigói Szathmári János az olimpiai (2004) és világbajnok (2003) Vlado Solát, a horvát válogatott kulcsjátékosát váltotta a szünetben a kapuban, és ismét bizonyította kivételes tudását.

A veszprémi Pásztor István is hajdani csapattársa dicséretével kezdte mondandóját a gáláról.

"Szathmári tudása semmit sem kopott, rutinja ismét nagyon sokat ért – mondta a klasszis balszélső. – Boldog és büszke vagyok, hogy vele, valamint a többi hírességgel együtt szerepelhettem a Világválogatottban. Ez a megtiszteltetés csak nagyon keveseknek adatik meg, ráadásul lehet, hogy az életben csak egyszer. A gála körítése is fantasztikus volt, méltó a rangos eseményhez, valamint a sportág búcsúzó orosz óriásaihoz. Arról már nem is beszélve, hogy győztes csapat tagja lehettem! Koksarovval együtt egy-egy félidőnyi időt kaptam a posztomon, és igyekeztem megfelelni Hasanefendic kapitány várakozásának. Nem mindennapi érzés volt együtt játszani olyan fantasztikus tudású társakkal, mint a szlovén Uros Zorman, a horvát Igor Vori vagy a tunéziai Viszem Hmam. Veszprémi csapattársam, Vlado Sola is kitett magáért a sportszerű, de hajtós csatában."

A megvalósult kapusálom

"Nem éreztem magam idegenül a búcsúzó orosz játékosok között, hiszen előbb korosztályos viadalokon, majd olimpián, világ- és Európa-bajnokságon is gyakran játszottam ellenük, jól ismerem valamennyiüket – mondta Szathmári János a gálamérkőzés után. – Sajnos a negyvenhárom esztendős Andrej Lavrov, a sportág élő legendája a hóesés miatt elkésett, csak a meccs végére ért a csarnokba, ezért nem állhatott sem az orosz kapuba, sem a miénkbe, pedig nagyon szerettem volna vele egy csapatban szerepelni. Minden világversenyen jártam, mégis pályafutásom egyik csúcspontjának, nagy álmom megvalósulásának tekintem, hogy a Világválogatottban játszhattam."