Sikersztori - az elnök emberei

– Mennyit kellett győzködnie Vlagyimir Putyint, hogy igent mondjon az Európai Cselgáncsszövetség tiszteletbeli elnöki posztjára?
– Másfél éves munkám van benne – mondta Vízer Máriusz László. – Őt nem volt nehéz rábeszélni, de a tanácsadóit már puhítani kellett, hogy ők is rábólintsanak az ötletre. Márpedig tanácsadóból nincs hiány az orosz elnök környezetében.

– Tulajdonképpen honnan az ismeretségük?
– Öt évvel ezelőtt találkoztunk egy cselgáncsversenyen. Vlagyimir Putyinról köztudomású, hogy rajongásig szereti a sportágat, hiszen maga is dzsúdózott, dzsúdózik.

– Meccselt már vele?
– Azt nem, pedig egykor azonos súlycsoportba tartoztunk. Ám én azóta kissé "erősödtem", magasabb kategóriába tartozom. Vlagyimir Putyin rendszeresen gyakorol, a Kremlben van egy különterme, ahová az edzőpartnereket hívja, s a régi versenyzőtársai is bejáratosak hozzá. De nemcsak gyakorló cselgáncsozó, hanem a sportág aktív támogatója is, hiszen az általa védnökölt Elnök-kupa háromszáz–ötszázezer dolláros moszkvai viadal az évad egyik jeles állomása.

– Ez tisztes díjazás, hiszen 64.6 millió és 109 millió forint közötti összegről van szó…
– Az eseményt a nagy orosz vállalatok szponzorálják.

– Úgy könnyű.
– Ne gondolja, hogy ez valamiféle keleti sajátosság. A dzsúdónak óriási kultusza van szerte Európában. Jacques Chirac kampányfőnöke például az olimpiai bajnok David Douillet volt. A francia elnök unokája is cselgáncsozik, a veje, Thierry Rey pedig dzsúdóvilágbajnok volt hatvan kilóban. Franciaországban egymillióan cselgáncsoznak, ha ők két-három embert visznek magukkal a szavazáskor, az már jelentős politikai erő. De mondok mást: Grúziában a dzsúdópárt, amely olyasfajta társulás, mint mondjuk a zöldek, tucatnyi parlamenti képviselővel büszkélkedhet. Mihail Szaakasvili elnök, aki szintén személyes jó ismerősöm, a következő két évre hétszáz tatamit rendelt, és kétszáz új dzsúdócsarnok építését ígérte meg.

– Meggyőzött. De ha a cselgáncs ilyen jelentős politikaformáló erő, önnek is hasznára válhatott volna, ha Vlagyimir Putyin előbb fogadja el az EJU tiszteletbeli elnöki tisztét, és már a nemzetközi szövetség, az IJF elnöki posztjáért vívott versenyben élvezheti az erkölcsi támogatását.
– Az elnök úr felajánlotta a segítségét, ám én köszöntem, de nem vettem igénybe.

– El is bukta a dél-koreai Pak Jong Szung elleni csatát.
– Sikerorientált ember vagyok, mi tagadás, nagy csalódásként éltem meg a vereséget. Ám még nincs vége a meccsnek.

– Mert?
– A lausanne-i Sportdöntőbíróság előtt van az ügy. Kiderült, hogy huszonnyolc szavazatot manipuláltak.

– Meglehetősen rejtélyesen hangzik, amit mond.
– Tudni kell, hogy a kongresszuson minden országnak egy-egy voksa van, ám nem kötelező személyesen szavazni, országonként két-két megbízás adható. Néhány ázsiai meg dél-amerikai küldött olyan országokból hozott felhatalmazó levelet, amelyben nincs is helyi szakszövetség. Ezt a helyi sporthivatalok és olimpiai bizottságok közreműködésével azóta ellenőriztük.

– Ez kültelki stílusú csalás lenne.
– Az egyes országok szavazati jogát az adott kontinens szövetsége hitelesíti. Noha voltak gyanús jelek az utóbbi kongresszusokon is, senki sem törődött a kérdéssel. Gyanítható, hogy Pak úr is tudott a manipulációkról.

– Kemény a vádja.
– Vállalom a szavaimat. Egyébként az európai meg a brit szövetség együtt fordult a sportbírósághoz, februárra várjuk a döntést. Visszatérve az eredeti kérdésre: úgy sejtem, Putyin elnök úr kiállása sem győzte volna meg azokat, akik eleve Európa ellen voltak. Ők ugyanis nem a szakmai programok alapján voksoltak, hanem protestszavazók voltak, Európa ellenében fogtak össze. Földrészünk ugyanis sportszakmai szempontból meghatározó erő a sportágban, az olimpiákon és a vébéken a sikerek hetvenöt százaléka Európához kötődik.

– Ha egyszer itt van a pénz…
– Szó sincs arról, hogy az EJU dőzsölhetne. Szerény a költségvetésünk, igaz, a nagy versenyekre igyekszünk rangos szponzorokat és helyi támogatókat megnyerni. Így rendezhettünk a már említett moszkvai viadal mellett Bukarestben félmillió, Párizsban százötvenezer, Sevillában és Dubaiban pedig százezer dollár összdíjazású versenyt.

– Hogy került Dubai az európai körforgásba?
– Az ottani sejk személyes ismerősöm, és szereti a cselgáncsot. Hadd tegyem hozzá: vannak állandó támogatóink, olyan tőkeerős cégek, amelyeknek köszönhetően a helyi szponzorok mellett a pénzdíjas sorozatot finanszírozhatjuk. E sorba tartozik a Gaz de France, a Credit Lyonnais, az adidas, a Lukoil, a Petrom, illetve az orosz fémipari óriás, a Coalko meg az OTP Rt.

– Akkor már érthető, hogy Csányi Sándor, a bank elnök-vezérigazgatója az EJU tiszteletbeli alelnöke lett. Bár az OTP szerepvállalása így is érdekes.
– Nem feladatom a bank döntéseit kommentálni, de azért sejthető: Putyin elnök úr és Csányi Sándor adott esetben nemcsak a dzsúdóról beszélgethet, hanem mondjuk az OTP befektetési lehetőségeiről is a hatalmas orosz bankpiacon… Jómagam egyébként azt remélem, hogy az OTP révén kétezer-hétben Budapest is helyszíne lehet egy rangos, pénzdíjas versenynek, miképpen az sem lenne rossz, ha a bank közreműködésével ütőképes magyar klubbal bővülhetne a BEK-sorozat. A magyar dzsúdósok már most is főszereplők, csak éppen külföldi csapatokat erősítenek.

– Mennyibe kerülne a részvétel?
– Körülbelül százezer euróba, azaz huszonötmillió forintba. Amúgy nemcsak a magyar szövetség, hanem az európai is az építkezés időszakát éli. Az elmúlt években elsősorban a marketing- és médiakapcsolatainkat igyekeztünk erősíteni, most azonban megkülönböztetetten figyelünk a szakmai vonalra, hiszen a cselgáncsban is elindult a felkészülés a pekingi olimpiára. A tizenhárom kvalifikáló verseny mindegyikének Európa ad otthont, vagyis lesz teendőnk bőségesen. Azt is tervezzük, hogy a szabályok módosításával látványosabbá, a szurkolók számára vonzóbbá tesszük a sportágat, és csökkentjük a bírók szerepét is.

– S mi lesz a többi földrészszel?
– Ha beválnak az elképzeléseink, és jómagam hiszek ebben, akkor nem tehetnek mást, mint csatlakoznak hozzánk. ---- V ---- &