Bátorfiék olyan könnyedén, olyan magabiztosan jutottak túl a kontinens egyik, ha nem "a" legjobb védőpárosán, mintha valahol odahaza, egy bemutató-mérkőzést játszottak volna, tegyük fel egy harmadosztályú kettős ellen.
Reméljük, a döntô után Bátorfi Csilla nyakába ugrik Tóth Krisztina(Fotó: Farkas József)
Reméljük, a döntô után Bátorfi Csilla nyakába ugrik Tóth Krisztina(Fotó: Farkas József)
Na, ez így bizonyára érthetetlen, úgy érzem, elfér itt némi magyarázat. Mindössze arról van szó, hogy egy nappal korábban megígértem: majd a női páros elődöntői után folytatom azt a mondatot, amely valahogy úgy kezdődött, hogy bár semmit sem szeretnék elkiabálni, de mivel a Bátorfi, Tóth duó köztudottan szenzációsan játszik a védőstílusú párok ellen, ezért… Nos, a fenti félmondattal álltam a szavamat, s ami ennél sokkal fontosabb, ezzel már azt is elárultam, hogy Bátorfiék hozták a papírformát.
Mit hozták!?
Olyan könnyedén, olyan magabiztosan jutottak túl a kontinens egyik, ha nem "a" legjobb védőpárosán, mintha valahol odahaza, egy bemutató-mérkőzést játszottak volna, tegyük fel egy harmadosztályú kettős ellen. Igaz ugyan, hogy ránézésre két játszma - a második 12:10, a negyedik pedig 14:12 - is szorosan alakult, de nyugodt szívvel mondhatom, játékban olyan klassziskülönbség volt a két páros között, hogy itt, a helyszínen egy pillanatig sem érezte azt az ember, hogy akár csak egy szett is elmehet. Ennél sokkal izgalmasabban alakult a másik elődöntő - vélhetően nem az ilyen meccseket írja fel az orvos a komolyabb szívproblémákkal küszködő betegeinek -, ahol csak nem sikerült kiszurkolni a mieinknek valamivel kedvezőbbnek tűnő ellenfelet: a Boros, Steff duó úgy nyert a Stefanova, Tan-Wenling Monfardini, kettős ellen a döntő szettben 17:15-re, hogy Boroséknak öt, az olaszoknak pedig két meccslabdájuk is volt, mire végül eldőlt a továbbjutás. Szó se róla, Bátorfiék jobban örültek volna az olaszoknak ("Legutóbb elég simán megvertük őket" - jegyezte meg Tóth), de így legalább összejött az álomdöntő: a kontinens vitathatatlanul két legjobb duója, a címvédő Boros, Steff és a korábban már kétszer (1994-ben és 2000-ben) is győző Bátorfi, Tóth páros valószínűsíthetően gigászi csatája.
Ja, és egyáltalán nem mellékesen a két esztendővel ezelőtti döntő visszavágója…
Amúgy ez lesz a magyarok búcsúfellépése az aarhusi Európa-bajnokságon, ugyanis a szombaton még versenyben lévő Tóth Krisztina a román Mihaela Steff elleni negyeddöntőjét drámaian gyorsan elbukta. Ez már önmagában véve sem túl jó hír, de mivel a láthatóan bombaformában lévő Steff ugyebár ott lesz a női páros fináléjában is, ez a nagyon sima 0:4 lélektanilag sem tűnik éppen jó előjelnek. Arról már nem is beszélve, hogy ráadásként még Tóth lába is meghúzódott…
Végezetül távirati stílusban hadd emlékezzek meg a kontinensbajnokság minket már nem érintő, ám ettől még számos érdekességgel szolgáló további számairól. A férfi egyes igazi nosztalgiapartit hozott, hiszen miközben Európa reménységeinek tartott fiatalok réges régen odahaza magyarázkodnak, addig a már jóval harminc felett járó belga Saive, horvát Primorac és görög Kreanga, valamint az ugyancsak már lassan tíz éve az élmezőnyhöz tartozó fehérorosz Szamszonov még az érmek elosztásán gyűri egymást, ráadásul utóbbi kettő a páros döntőjében is érdekelt.
Érdekesen alakult a női egyes is, hiszen míg az egyik elődöntőben a finálénak is beillő Boros-Steff párharc lesz, a másik ágon két kínai származású versenyző - az osztrák Liu Jia és a holland Li Jiao - küzd majd az Eb-döntőbe jutásért. Vegyes párosban pedig már sikerült is elvinnie egy érmet Ázsiának, hiszen a Karakasevics, Garkauskaite szerb-litván kooperáció mögött második fehérorosz Viktórija Pavlovics partnere ugyanis az osztrák-kínai Chen Weixing.
De tessék elhinni, mindezek ellenére ez még mindig az Európa-bajnokság…
A Jakab, Fazekas pár a 32 közé jutásért, a Fazekas, Póta, a Zwickl, Bátorfi és a Lindner, Nilsson (magyar, svéd) kettős a 16 közé jutásért, a Pázsy, Molnár duó pedig a nyolcaddöntőben szenvedett vereséget ---- Talán nem is tudta Mihaela Steff, hogy micsoda fantasztikus sorozatot szakított meg szombat délután azzal, hogy a női egyes negyeddöntőjében legyőzte Tóth Krisztinát: ötszörös Európa-bajnoknőnk 2004-ben, ugyanebben a csarnokban megnyerte a Pro Tour- versenyt, 2003-ban pedig csak a fináléban kapott ki a kínai Csang Ji-ningtól, és mivel azt megelőzően itt nem rendeztek hasonló versenyt, így Tóth szombat délutánig európai asztaliteniszezőkkel szemben veretlen volt Aarhusban.
- Sajnos el kell ismernem, most esélyem sem volt Steff ellen - mondta kicsit szomorúan a vegyes párosban már bronzérmet szerző, női párosban pedig Bátorfi Csillával az oldalán döntőre készülő Tóth Krisztina. - Az egész versenyen szenzációsan játszik, bármihez nyúl, bármit csinál, bejön neki. Nagyon nehéz dolga lesz annak, aki meg akarja őt állítani.
- Kívülről úgy tűnt, mintha nem is hitt volna a sikerben. Ennyire reménytelennek érezte ezt a meccset? - Ha az utolsó szettet sikerült volna elcsípnem, talán még megfordíthattam volna. A negyedik játszma szorosan alakult, és láttam Steffen, hogy ideges, egyszer-kétszer el is rúgta a labdát. De még egyszer mondom, nagyon jó formában van, reális eredmény született.
- A páros döntőjében is a román játékos lesz Boros partnere. Amit mondott, az alapján mintha tartanának tőlük… - Huh! Ha ott is így játszik majd, akkor nagyon nehéz dolgunk lesz, arról nem is beszélve, hogy a Steff elleni meccsem vége felé meghúzódott a lábam. Nagyon remélem, a döntőre rendbe jön. Nekünk általában az a kedvezőbb, ha Boros nyújt jobb teljesítményt, az ő ütéseit talán jobban tudjuk kontrollálni, mint Steffét, aki viszont nagyon váratlan helyekre képes tenni a labdát. De talán nekik is van okuk az aggodalomra, mert Bátorfi Csilla labdái is nagyon kiszámíthatatlanok tudnak lenni… ---- Tizenegy esztendővel ezelőtt állt össze a Bátorfi Csilla, Tóth Krisztina páros, s mindjárt az első Európa-bajnokságukon igazolták döntésük helyességét: Bátorfiék Birminghamban aranyérmet szereztek, s azóta még kétszer játszhattak finálét, így az aarhusi aranycsata lesz kettejük közös pályafutásának negyedik Eb-döntője. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy egy világbajnoki bronzérem (1995) és egy olimpiai 4. hely (2000) is belefért ebbe az alig több mint egy évtizedbe, akkor egyértelműen kijelenthető, hogy a magyar asztaliteniszsport történetének egyik legjobb női párosa búcsúzik - Bátorfi Csillának ugyanis szándékai szerint ez volt az utolsó kontinensbajnoksága - az Európa-bajnokságoktól a Boros, Steff duó elleni fináléval.