Hammerl László szövetségi kapitány december végén, jóformán néhány nap leforgása alatt került partvonalra. Előbb a sportlövők közgyűlésén szállt hiába ringbe az elnöki posztért - a tagság továbbra is Krzyzewsky Mikósnak szavazott bizalmat -, majd az elnökségi ülésen nem hosszabbították meg a december 31-ével lejárt szerződését, végül a 19 tagú vezetőségbe sem választották be. Az olimpiai bajnok puskás, aki 24 évig (1977-1996, majd 1999-2004) látta el a szövetségi kapitányi posztot, ezzel - mondhatni - végképp kikerült szeretett sportágából.
„Az elnök urat félrevezették, ô pedig ott hibázott, hogy nem vette a fáradságot, hogy tájékozódjon. Nem akarom bántani, de csak rátekintett a lövészetre, mivel nem él benne.”
„Az elnök urat félrevezették, ô pedig ott hibázott, hogy nem vette a fáradságot, hogy tájékozódjon. Nem akarom bántani, de csak rátekintett a lövészetre, mivel nem él benne.”
- Árulja el, miért pályázta meg az elnöki széket? - Ennek több oka is volt - kezdi Hammerl László. - Először is azért, mert féltettem a lövészetet. Úgy gondoltam, és gondolom most is, az utóbbi időben nem minden úgy ment, ahogy kellett volna. Másrészt szerettem volna alternatívát kínálni a tagságnak, hogy ne csak egy elnökjelöltből "választhasson". Viszont előre leszögeztem, csak abban az esetben kandidálok, ha az elnök úron kívül nem lesz más jelölt. - Vagyis míg szó volt arról, hogy Mesterházy Attila is pályázik, addig nem akart ringbe szállni? - Pontosan. Ha ő nem lép vissza, akkor nekem eszem ágában sincs próbálkozni. - Ez eddig két ok… - Miért is még? Mert olyan főtitkárt támogatott az elnök, akit én alkalmatlannak tartok a feladatra. Sem a személyével, sem a munkamódszerével nem vagyok ugyanis kibékülve. A mai világban szerintem már elengedhetetlen, hogy egy főtitkár meg tudjon szólalni idegen nyelven, ne adj isten, meg tudjon írni egy előterjesztést a számítógépen. Emellett azt tapasztaltam, hogy az elnökség nem konstruktív, sőt, inkább széthúzó. Az ülések inkább hasonlítottak kávéházi diskurzusra, mint komoly összejövetelekre, ahol határozatok születnek. Szerintem egyébként az elnök urat félrevezették, ő pedig ott hibázott, hogy nem vette a fáradságot, hogy tájékozódjon. Nem akarom bántani, de csak rátekintett a lövészetre, mivel nem él benne. Na és végül azért kandidáltam, mert biztatást kaptam rá.
Most, hogy Hammerl László kikerült a sportlövészetbôl, minden figyelmével a családjára és a sportolók a drog ellen egyesület feladaira koncentrálhat (Fotó: Németh Ferenc)
- Netán úgy érzi, hogy akik biztatták, végül cserben hagyták? - Nem, hiszen ötvenketten rám szavaztak. Ez pedig jelzi, hogy azért nem minden rózsaszínű a sportág háza táján. Szóval azt elértem, hogy ráirányítottam erre a figyelmet. - Viszont azt is elérte, hogy nemcsak elnökként, hanem kapitányként sem kell a lövőknek. Vagy ezek után már nem is akart kapitány lenni? - Szó sincs erről, a válogatottat továbbra is szívesen irányítottam volna. Ezt egyébként az elnök úrnak meg is mondtam. Ezzel együtt számítottam rá, hogy az elnöki kandidálásom azt fogja magával vonni, hogy kigolyóznak. Az elmúlt időszakban voltak már erre utaló jelek… - Meséljen! - Akadt olyan kolléga, aki módszeresen dolgozott azon, hogy csorbuljon a tekintélyem, és ezzel egyre inkább ő kerüljön előtérbe. Egy másik edzőkolléga pedig nem értett egyet az edzéselveimmel, a fizikai és szakmai felkészüléssel kapcsolatos elképzeléseimmel. Lehet, azért, mert neki nem volt koncepciója… - Megnevezné őket? - Nem. - Versenyzőkkel volt konfliktusa? - Lehet, hogy egy-két versenyző nem szívelt, mert nem tudta elfogadni a fegyelmet, a szigort, és a célorientált felkészülést. De konkrét ellentétem senkivel sem volt. - Akkor egyszerűen a főtitkárral szembeni ellenérzése miatt lett kegyvesztett? - Ez volt a legfontosabb ok. Ugyanakkor az elnök úr is nehezményezte például, hogy más edzőgárdát javasoltam az olimpiára, mint akikre ő gondolt. Szerinte ugyanis Kovács Tibor lett volna a csapatvezető, és én meg csak egy edző, ám ez nem ment át az elnökségen. Egyébként ha már itt tartunk, az különösen fáj, hogy a puskás és pisztolyos kollégákat, akikkel nagyon jól együtt tudtam dolgozni, menesztették a szakvezetői posztról. Nem túl sportszerű, hogy azért, mert velem nem hosszabbítottak szerződést, nekik is ajtót mutattak… - Valami más feladatot nem ajánlottak fel önnek a szövetségben? - December elején hívatott az elnök úr, hogy a hónap végén lejár a szerződésem, és ezt hivatalossá kell tenni. Kaptam egy papírt, hogy írjam alá. Akkor beszélgettünk arról, mik az én, és az ő tervei. Mondta, hogy az elnökségin személyi kérdésekről is döntenek, például a kapitány személyéről. Akkor megerősítettem, hogy vállalnám tovább a feladatot. Mire megkérdezte, milyen más szerepet tudnék elképzelni magamnak. Erre azt válaszoltam, kapitány szeretnék lenni. Érzek magamban még annyi erőt, hogy újabb négy évet végigcsináljak, és pluszt adjak a magyar lövőknek. A folytatást tudja. - Külföld felé nem kacsingat? - Ez az egy biztos, hogy külföldre nem megyek. A magyar lövészetért szeretnék dolgozni. Most ugyan nem kellettem, de ha jól értesültem, a mostani felállás szeptemberig szól, én pedig még akkor is nyitott leszek… - Nem törte meg a teljes visszautasítás? - Ötvenkét évet lehúztam a lövészetben, ami nem múlik el nyomtalanul. Azért most sem tétlenkedem, időközben megválasztottak A sportolók a drog ellen egyesület elnökévé, amit nagyon komolyan veszek. Másrészt több időt töltök majd a gyermekeimmel. Azért ígérem, nem fogok begubózni Szentkereszten, hetente egyszer-kétszer bejövök majd Pestre, hogy benne maradjak a vérkeringésben. - Ha egyenleget von: 24 év kapitánysága alatt mire a legbüszkébb, és mi az, amit végül nem sikerült elérnie? - Kezdjük a negatívummal: szerettem volna több olimpiai érmet. A világ- és Európa-bajnoki eredmények alapján ez reális is volt, ám végül mégsem jött össze. Atlanta volt a mélypont, ahol mindössze három pontot szereztünk. Szóval a hat olimpián mindenképpen többet akartam öt éremnél. Ami viszont sikerült, igazi csapatmunkával egy remek gárdát kialakítanom. A gárda alatt nemcsak a versenyzőket, hanem az edzőket is értem, akikkel jó hangulatban dolgoztunk együtt az eredményért - leszámítva az utóbbi idők gondjait, bajait. Olyan válogatott jött létre, amely nem egy lábon áll, hanem többön, vagyis ha az egyik biceg, akkor még mindig van mire támaszkodni. Erre büszke vagyok. ---- Gerebics Roland világbajnoki ezüstérmes duplatraplövő: "Bevallom őszintén, nekem nem volt különösebb gondom Lacival. Megpróbált mindent, ami tőle telhető, ha bajom volt, mindig meghallgatott. Azt viszont nem tudom, mennyire érezte magáénak a koronglövő szakágat. Egyébként kíváncsian várom, milyen változást jelent majd a jövőben, hogy nincs kapitány. Az is lehet, hogy egy kicsit közelebb fog kerülni a szakágunk a szövetséghez, mert azáltal, hogy Vasvári Erzsi szakágvezető látja el nálunk a kapitányi teendőket, talán a vezetők is jobban belelátnak majd a koronglövők mindennapjaiba."
Sidi Péter világbajnoki bronzérmes és Európa-bajnok puskás: "Egyelőre pozitívumként élem meg, hogy már nem ő a szövetségi kapitány, ugyanis az utóbbi időben rengeteg összetűzésem volt vele. Elsősorban abból adódott köztünk ellentét, hogy számtalanszor beleszólt a munkámba, a felkészülési tervembe, amibe valójában nem látott bele, ugyanis amióta ő a kapitány, egyetlen egyszer sem látogatott el hozzánk. Más hiányosságai is voltak, mint például nem volt megfelelő a kommunikációja a válogatott versenyzőkkel. Mint egykori sportolót tisztelem, elismerem az eredményeit, ám kétségtelen, hogy ideje már egy menedzser típusú vezetőségnek a szövetség élére állnai."
Sike József világ- és Európa-bajnok futócéllövő: "Igazság szerint kijöttem vele, elvoltunk egymással. Ha mégis valami félreértés adódott, azt a szakágvezetőnkkel, Jenei Istvánnal beszélték meg."
Papanitz Zoltán világbajnok pisztolyos: "Roszszat mondani nem tudok és nem is akarok Laciról. Az, hogy szakmai szempontból alkalmasabb ember jelenleg nincs a kapitányi posztra, látszott az elnökség döntésén is, hiszen egyelőre nincs kapitány. Szeretem és tisztelem Lacit, nagyon intelligens embernek tartom, és a higgadtsága mindig példaértékű volt számomra. Mindig tudott egészséges kompromisszumokat kötni, és ez szükséges is volt a sikeres és hosszú kapitányi pályafutásához. Ami egy kis űrt hagyott bennem, az az Új-Zélandra távozása, amit emberileg meg tudok érteni, ám az akkori változások máig érezhető nyomot hagytak a lövészetben. Nem tudom, ez megtörténik-e. Valójában ott, akkor szakadt ketté a sportlövők tábora. Sajnálom, hogy szakmailag már nem ő vezeti a versenysportot." ---- Krzyzewsky Miklós, a Magyar Sportlövő Szövetség újraválasztott elnöke nem csodálkozik a vezetőség döntésén, szerinte ugyanis Hammerl László az utóbbi időben egyre inkább maga ellen dolgozott. "Először is le kell szögeznem, hogy ez egy kollektív döntés eredménye, még akkor is, ha végül találkozott az én elképzelésemmel - mondja Krzyzewsky. - Körülbelül nyolc-tíz hónappal korábbra kell visszanyúlnunk, akkor kezdett élesedni az ellentét a kapitány és a főtitkár között. Hiába dolgoztak egymás mellett, az információk sokszor nem jutottak el egyiküktől a másikukig. Mígnem Hammerl László kijelentette, nem hajlandó Kovács Tiborral együtt dolgozni. Ehhez jöttek még olyan, számomra nem igazán elfogadható megnyilvánulásai a kapitánynak, hogy több alkalommal megkerülte az elnökséget annak hatáskörébe tartozó kérdésekben. Hogy csak egy példát mondjak, az olimpia előtt, júliusban kellett a potenciális utazók nevét leadni, ám mire mi dönteni akartunk arról, kik kísérjék a versenyzőket Athénba, a kapitány már megtette ezt, a saját embereit nevezve meg. Mellesleg minden területen az embereivel akart dolgozni, és az utóbbi időben egyre határozottabban utasította vissza mások szakmai javaslatait, ami egyenlő a szakma lenézésével. Kivételezésre egyébként nem csak a szakemberek esetében került nála sor, de ebbe nem szeretnék belemenni… Tehát sok apró összetevője van annak, hogy végül a többség nem kívánta a kapitányt a helyén tartani. Az, hogy velem szemben alulmaradt, már jelezte, mégsem annyira népszerű, ám az, hogy végül a tizenkilenc tagú elnökségbe se került be, önmagáért beszél. Az az igazság, hogy azzal együtt, hogy maximálisan elismerem a sportmúltját, és annak is örülök, hogy a Nemzet Sportolójává választották, az ő ideje lejárt." Az elnök azt sem tagadta, hogy a kapitány és a főtitkár közül azért az utóbbi mellett állt ki, mert neki köszönhető, hogy az 1999-es "hatalomátvétel" után a zavaros pénzügyi és adminisztratív ügyeket rendbe tette. Mindenesetre az sportlövők elnökségének döntése alapján szeptember 30-ig a szakágvezetők - Kisvárdai István (puska), Pilscha Györgyi (pisztoly), Laczik Zsolt (futócél), Vasvári Erzsébet (korong) - döntenek majd azokban a kérdésekben, amelyek eddig kapitányi hatáskörbe tartoztak. Jenei István pedig sportszervezői feladatot lát majd el a puska, pisztoly és futócél szakágban, azaz a szakágvezetők döntéseit ő hajtja végre, emellett véleményezhet és javaslatokat tehet. Jenei tartja továbbá a külföldi sportlövőszövetségekkel a kapcsolatot, na és a számítógépes hálózat kiépítésében is aktívan részt vesz.