Egy meg nem kapott üzenet, avagy búcsú Kőrösi Lászlótól

„Szia Laci! Boldog névnapot kívánok Neked, minden rendben Nálad?” – szólt az üzenet, melyet Kőrösi (az Újvilágban Keresi) László barátomnak küldtem névnapja alkalmából, június 27-én. Napokig vártam, de tőle szokatlan módon nem reagált. Gondoltam, biztos a családdal elutaztak, elvégre nyár van, a pihenés ideje. Aztán nyughatatlan lelkem cselekvésre szánta el magát. Mikor sokadik hívásomra sem reagált, akkor már komolyan aggódtam. Arra álmomban sem gondoltam, hogy már jókívánságaim sem értek el hozzá, hisz aznap földi útja végén örök nyugovóra tért.

Kőrösi László 72 esztendőt felölelő utazása a Vajdaságban kezdődött, 1952. december 3-án. Torontálvásárhelyen nőtt fel, futballozott a jugoszláv másodosztályban, aztán tinédzserként a Nyugat vonzásának engedve külföldre emigrált. 1968 óta élt az Egyesült Államokban, megházasodott, egy lány és fiú gyermeket nevelt fel feleségével Chicago egyik külvárosában. A 80-as évek vége óta pedig önálló marketing és sportmenedzsment céget vezetett. Tóth Zoltán mellett az ő segítségével jutott ki az egykori világválogatott Törőcsik András Észak-Amerikába, és játszhatott a teremlabdarúgó-bajnokságban. De Kőrösi vitte Kínába próbajátékra Tab Ramost, az amerikai válogatott egykori sztárjátékosát, a halhatatlanok közé beválasztott középpályását.

Rajongásig szerette volt sportágát, napi szinten órákat töltött meccsek elemzésével, és folyamatosan nyomon követte a világ legjelentősebb labdarúgó-bajnokságainak mérkőzéseit. Ahova tehette, személyesen is elutazott, ott volt Mexikóban 1986-ban egyik legjobb barátjával, a sportriporter legenda Szepesi Györggyel azon a számunkra rossz emlékű 0–6-os mérkőzésen. Az 1994-es futball-vb-nek fogadott hazája, az Egyesült Államok, ő pedig örök barátjának, Puskás Ferencnek (s a vele lévő Hidegkuti Nándornak) volt a házigazdája a mérkőzések alatt. Sőt, a legismertebb magyarként számon tartott focilegenda amellett, hogy minden ott töltött nap játszótársa volt Kőrösi fiának, Alexnek, még a keresztapaságával is megtisztelte a családot.

Kőrösit mindenki szerette, tisztelte, csodálta, nemcsak elképesztő tudása, világlátott volta miatt, hanem embersége, szerénysége miatt is. Segítőkészsége, előzékenysége, figyelmessége nem ismert határokat, ajtaja mindig nyitva állt barátai előtt és bármikor vetett a sors Chicagóba, ő mindig tárt karokkal és szeretettel fogadott. Sztorijai élményszámba mentek és általa pár perc alatt az egész földgolyó elfért a szobában megannyi kalanddal, megtörtént esettel. Heti kapcsolatban volt a legnagyszerűbb labdarúgó szakemberekkel, aktív és visszavonult játékosokkal, ügynökökkel, világhírű csapatokkal. Csak pár nevet említve Vermes Péter, Berzi Sándor, Komlódi József, Urbányi István, Waltner Róbert, Tóth Zoltán, Illyés Dániel, utóbbi amerikai MLS-es próbajátékát például Kőrösi szervezte meg. Kanadai labdarúgó menedzser barátjával, Horváth „Johnnyval” rendszeresen véleményt cseréltek az élvonalbeli klubok helyzetéről és a játékospiac aktuális híreiről.

Mindemellett évtizedek óta a magyar labdarúgás megújításán fáradozott figyelemreméltó és megszívlelendő tanácsaival, amelyek sajnos sokszor nem értek célba. Öröm és büszkeség töltötte el, hogy része lehetett Puskás Ferenc életének, a vele kapcsolatos minden emlékét boldogan osztotta meg a Puskás-nagykövet és örökséget ápoló és hozzá kilátogató Szöllősi Györggyel.

Otthon feleségének elvesztését követően is összetartotta a családját, s mikor Gabi lányának megszületett Juliette nevű kislánya, Kőrösi a legjobb nagypapa díjat is kiérdemelte, hiszen első pillanattól fogva hercegnőként rajongta körbe unokáját. Még a művészvilág sem állt távol tőle, Koltai Róberthez is régi barátság fűzte. De az örök szerelem a labdarúgás maradt. Együtt élt a focival a mindennapokban, együtt élt a játékkal a meccsek alatt, a nap 24 órájában, az év 365 napján. A jelenben örök kedvence Lionel Messi maradt, de mindig a magyar válogatottért szorított és minden mérkőzésüket megnézte. Egy év múlva ilyenkor játsszák annak a világbajnokságnak a döntőjét, amelyet Kőrösi nagyon várt, és amelyre már régóta készült az őt jellemző alapossággal. Utolsó sms-ében is még Messiről küldött videót és tudom, hogy nagyon számolta a napokat a jövő évi fociünnepig, melyet ő már a mennyei VIP-páholyból követ nyomon. Búcsú nélkül, váratlanul hagyott itt bennünket, szinte sorsszerűen a neve napján. Június 27-től most már mi számoljuk tovább a nélküle töltött időt...

Köszönök mindent! Nyugodj békében barátom!