Palik legértékesebb kupája

- Felfogta már, hogy dobogós lett?
- Én még a németországi harmadik helyet sem emésztettem meg, pedig az már több mint egy hónapja volt - mondta Palik. - Ma reggel is felébredtem, ránéztem a két díjra, és csak mosolyogtam, mert valójában még nem értem, hogy mi történt velem. Hiába no, nincs még rutinom ebben. Ha azt kérdezi, milyen volt a dakari esés után a gyógytorna, azt meg tudom mondani, mert az fájt, de ezt még nem értem.
- Nagy volt az öröm?
- Hát persze! Nagyon jó volt látni a csapat tagjait, akik sokszor hajnalig dolgoztak az autón, és jó volt látni Darázsi Gabi arcát, aki végigasszisztálta a botladozásokat, és nem szállt ki mellőlem akkor sem, amikor nem voltak ilyen sikerek.
- Az egyiptomi serleg fő helyet kapott a vitrinjében?
- Pont középen van. Ha eljön hozzám, nem tudja nem észrevenni.
- Amikor elutazott a versenyre, gondolta, hogy ez lesz?
- Dehogyis! Én még nem tudok úgy elmenni egy versenyre, hogy előre megmondom, milyen eredményt szeretnék elérni. Még az van bennem, hogy mindenekelőtt célba kell érni. Ezeken a sivatagi versenyeken ugyanis bármi megtörténhet. No meg ösztönösen menekülök a csalódástól, ezért sem mondom meg számszerűleg, hogy hányadik szeretnék lenni.
- Az utóbbi években óriási technikai fejlődést láthattunk az ön csapatától. Toyota, Bowler, Nissan - milyenek egymáshoz viszonyítva ezek az autók?
- A Nissannal olyan a versenyzés, mintha egészen más sportágat űznék. Sokszor vannak olyan rizikós helyzetek, amelyeket nem is én oldok meg, hanem az autó. Az egész évem azzal telt, hogy megpróbáljak megfelelni a Pick-Up "elvárásainak", mert éreztem, többre képes, mint én. Ez volt az első verseny, amelyen már kezdtem érezni, hogy harmonizálunk.
- Ez az eredmény önbizalmat ad a Dakar előtt?
- Januárban a negyedik Dakaromon rajtolok majd, és bevallom, ezzel kapcsolatban nem nagyon volt eddig önbizalmam. Most azt mondom, hogy az elmúlt néhány hónap - hat versenyből hatszor célba értünk -, valamint a tény, hogy együtt dolgozunk Kis Sanyi barátomékkal, erős támaszt jelent számomra.
- Sajnos a Fáraó-ralin történt egy halálos baleset is, a háromszoros Dakar-győztes Richard Sainct életét veszítette. Amikor ilyen történik, nem gondolja úgy, hogy túl veszélyes a sivatagi versenyzés?
- Az élet önmagában veszélyes. Az is, ha az ember péntek délután beül a kocsijába, és elindul a Balatonra. A mi autóinkat rengeteg biztonsági előírás figyelembevételével építették, úgyhogy nem tartom a sportágunkat extrém módon veszélyesnek. Ami pedig Richard Sainct-kel történt, azt még nem nem tudtam feldolgozni. De tudja, mit? Még Ayrton Senna halálát sem. A világ legjobbja ugyanis nem halhat meg! Hát ő tud a legtöbbet a sportágról! Ha az ember elkezdene mélyebben belegondolni ezeknek a baleseteknek a hátterébe, akkor talán soha többé nem ülne versenyautóba. Tény, a tragédia utáni nap reggelén mindenki nagyon nehéz szívvel rajtolt el…