Még mindig Janics a legboldogabb

Néhány hónapja csak az evezős sportágak iránt igazán érdeklődők tudták, ki is Janics Natasa. Augusztus 29-én ország-világ megtanulta nevét. Hogy a szerb születésű lányt szívünkbe zártuk, magam bizonyíthatom. A kávézóban percenként jöttek az asztalunkhoz. Kortól, nemtől, foglalkozástól függetlenül mindenki ugyanazt a mondatot ismételte: Büszkék vagyunk rád! Natasa pedig szorgalmasan osztogatta a puszikat, és mutatta a huszonnégy karátos aranyérmeit.
- Mindig a táskámban hordom őket, hisz látom, milyen örömet okozok azzal, ha valakinek a kezébe nyomhatom - mondja kacsintva. - Még csak pár napja voltak a döntők, de azóta úgy érzem: sarkából fordult ki a világ.
- Még mindig te vagy a legboldogabb ember a világon?
- Persze! És a legfáradtabb. Minden este ünnepelünk. Szerintem öt órát nem aludtam azóta, ám nem bánom. Imádok táncolni. Akkor hogy roptam, amikor a páros döntő után partra szálltam!

Natasa igazi kajakos családba született: édesapja, Milan Janics hatszoros világbajnok volt. Kislánya hatévesen próbálta először kézbe venni a minikajak lapátját.
- Alig bírtam el - emlékszik vissza. - Apuka tornára, kézilabdára, teniszre járatott, hogy növelje az erőnlétemet. Tizenegy voltam, amikor újra hajóba ültem. Az első versenyemet meg is nyertem. A győzelem íze megfertőzött - azóta hajszolom. Apuka volt a nevelőedzőm. Testvéreimmel nagyon sokat küzdöttünk az elismeréséért. Az edzőmnek, Kati néninek (Fábiánné Rozsnyói Katalin - a szerk.) köszönhetem, hogy professzionálisan felkészített a világversenyekre. De apuka alapozta meg a későbbi sikereimet.
- Miért települtél át?
- Az itteni mezőny nagyon erős, az edzők messze földön híresek. Otthon viszont mostohák a körülmények. Ha volt egy kis pénzünk, ide küldtek edzőtáborozni. Miután Sydneyben negyedik lettem, apuka, a jugoszláv szövetségi kapitány úgy döntött, Szegeden a helyem.
- A szakemberek is elámultak, amikor a válogatókon lehagytad Kovács Katit. Nem féltél, hogy a döntő pillanatban nem felelsz meg a várakozásoknak?
- Két éve, a vb-n úgy remegtem a rajtnál, mint egy nyárfalevél. Éreztem, nem tudok eleget tenni a belém vetett bizalomnak - és így is lett. Most én voltam a megtestesült nyugalom. Azért viszont nagyon izgultam, hogy Katival párban is nyerjünk. Pedig erősek vagyunk: az edzéseken magunk mögött hagytuk Kolonics Gyuriékat. De tudtam, Kati nagyon fog haragudni, ha nem lesz a miénk az arany, ha az egyéni döntő után nem marad elég erő bennem a párosra... Szerencsére úgy látom, most már ő is egy kicsit megbékélt - velem is, a világgal is.
- Létezhet egyáltalán sporttársak között igaz barátság?
- Keresztesi Alexandra, az egyik csapattársam, a legjobb barátnőm! Érdekes viszont: sorra jelentkeznek be az elveszettnek hitt barátok... De nem csapnak be. Életem mélypontján megtapasztaltam, valójában kire számíthatok.

Két éve, egy autóbalesetben veszítette el az édesapját. Natasának talán most a legnehezebb: az az ember nem érhette meg a sikerét, akinek a legtöbbet köszönheti.
- A döntő előtti éjszakán nem bírtam aludni, egyfolytában apuka járt az eszemben. Éreztem, másnap ott lesz velem a hajóban. Tudod, én az első aranyat sem egyedül nyertem, hanem párban...
- Miatta nincs barátod? Talán őt keresed mindenkiben?
- Nem tudom. Ha jártam valakivel, akkor két edzés között még arra sem maradt időm, hogy elgondolkodjak azon, szerelmes vagyok-e. Február óta pedig egyik edzőtáborból esem a másikba.
- A sok "rosszarcú" kajakos, kenus és evezős társaságába...
- A havert látom bennük, nem a férfit. Egyébként is, nagy francok azok! Én sem tudom, milyen fiút keresek. Sokan azt hiszik, férfias vagyok. Pedig még testileg is ez ellen küzdök, nemhogy lelkileg. Kati néni is azt vallja: nemcsak gyorsnak, szépnek is kell lenni. Van, hogy edzés helyett fodrászhoz megyünk vagy kozmetikushoz. A kondizást is elbliccelem, nehogy szétgyúrjam a testem.
- Mit csinálsz a kéthónapos pihenőidő alatt?
- Végre hazamegyek, Bácskapalánkára. A testvéreim mesélték, mekkora ünneplés volt otthon. Összegyűltek nálunk a rokonok, a barátok, együtt izgulták végig a döntőt. Anyukám állítólag örömében a tévét ölelgette...

A cikk a Pfizer Hungary megbízásából készült.