Tényleg ők a legnagyobbak

Kettő híján hetven éve kezdte úgy lapunk tudósítója beszámolóját a berlini olimpia mindent eldöntő magyar-német mérkőzéséről, hogy "kezdés előtt madár repül át az uszoda felett, de középen megy, ebből nem lehet ítélni."Na igen, ilyen meccseken már mindenbe belekapaszkodik az ember. Délutánra például megjelent egy nagy adag felhő az égbolton. Nekünk vagy nekik borul be?Hajdú B. Pista mindenesetre ugyanabban a felsőben pompázik, amelyikben a firenzei Eb-döntőt közvetítette, és amelyiket az idei Világliga-döntőn is viselt. Ilyenkor már mindenki úgy véli, egy kicsit benne lehet a sikerben.Hozzánk nőtt ez a csapat. Ugyanolyan kabaláink vannak, mint a játékosoknak. Hisznek benne. Hiszünk bennük.Kezdésre margitszigeti állapotok uralkodnak a nézőtéren: teljesen ellepik a drukkerek a lelátót. Nem akármilyen áldozatokat hoztak egyesek: délelőtt hívott Horváth Zoltán, hogy már megállapodott egy beszállítóval a 150 eurós darabárban, ám ma reggel már csak 350-ért adták át neki a bilétát. A gyerek és az asszony miatt hármat vett, azaz több mint negyedmillió forintot fizetett, csak hogy itt lehessen. Ô egyébiránt annak a heiligenbluti szállodának a tulajdonosa, ahol válogatottunk lakott a magaslati edzőtáborozás során. Ott kezdődött ez az egész menetelés, még májusban. Milyen messze volt ez a stáció akkortájt…És most itt vagyunk. Athén, olimpiai döntő.Ugyanúgy négyszer hét percig tart, mint egy felkészülési parti. De ez más. Nagyon más. És nem számít, hogy előzőleg hatból ötször megverted a szerbeket. Csak az számít, hogy e nettó 28 perc alatt ki mit produkál. A többi mese. Legendák íródnak és igazi, klasszikus tragédiák. Az Olümposz lábától nem is oly messze, megfelelőbb helyet nem is lehetne találni a világ két legjobbjának csatájához. ---- Úgy indul, hogy itt helyben elvérzünk. Csirics lövése csúnyán beakad a 25. másodpercben, aztán két kiállítást ítélnek ellenünk labda nélkül, közte egy kontrát Molnár ellen, a két fórt persze kihasználják, előbb Sapics pattint a szélről, majd Jelenics húz közelről. Két és fél perc, 0-3, utána két fór elmegy, mintha ott sem lett volna, különösen akkor rándul össze a gyomor, amikor Fodor közelről Sefikbe keni a labdát.
Tényleg el lehet bukni egy olimpiai döntőt saccra három perc alatt?
Na nem. Szécsi védi Jokics csavarját, majd egy kettős előnyből Kiss Gergő közelről csenget - a pszichének mindenesetre jót tesz, hogy táblán vagyunk. Szécsi meg elkezd jó helyre nyúlni, a vonal környékéről kivadássza a következő lövést, a negyedet pedig felszálló ágban zárjuk: Kiss elég higgadt, hogy beadja a labdát Molnárnak az utolsó pillanatokban, centerünk lerántásánál pedig két hang harsan: a duda, majd a síp. A kazah bíró - helyesen - úgy ítéli meg, a négyest érő fault időn belül volt. Kiss Gergő, feledve minden múltbéli bakit, beveri a négyest, csak 3-2, innen még bármi lehet.
Lesz is.
Emberelőny, Kiss két lóba után úgy vágja a labdát a léc alá, hogy majdnem feldől a kapu - már egyenlő. Szécsi hárítja Jelenics centerezését, Benedek ugyanakkor hétről Sefikbe törli a labdát, s minthogy Ikodinovicsra nem megy rá senki időben, a szerbek mesterlövésze visszaszerzi a vezetést a trónkövetelőnek. Madaras lövése sem jó, hanem egy kontrafaultot követően Benedek meglóg, és döntőspecialistánk tökéletes mozdulattal pattint a hosszúba (4-4). A védelmünk mindazonáltal továbbra sem remekel, a következő szerb előnynél Gojkovics marad bántóan egyedül, s közelről húzhat, átellenben Kásás remek lövése Sefik fejéről pattan a lécre, hogy aztán Sapics próbálja meg ugyanazt, amit Vári négy éve, az ő csavarja azonban gyenge utánzat, Szécsi lestoppolja. A negyed utolsó percében pedig megint utolérjük őket: az előnymegjátszás ugyan újfent "köhög", csakhogy van egy olyan emberünk, akit akkor sem lehet lefogni, ha a nyakában hintáznak. Sydneyben nem volt ott. Ezúttal itt van. Varga Tamás, a maga kétméternyi izomkötegével a kalimpáló kezek között is beteszi a bejátszott labdát (5-5). ---- Most már meg kellene nyugodni - de valahogy az az ember érzése, nincsenek olyan élesre töltve a mieink, amit az esemény megkívánna. Hogy is mondjam… Biros Peti tempónyi fórral hozhatná el a labdát, de mellényúl, Csirics begyujti, Udovicsics végigvágtázik a védelmünkön, lebontja magáról Steinmetz Ádámot, és mattol. Aztán egy rossz támadás, átellenben épp Sapicsra nem figyelünk, ő meg beküldi Szécsi hóna alá a labdát.
Ez azért brutális. Negyvenöt másodperc alatt két akciógól. Ezek nem mi vagyunk. Illetve, nem azok a srácok, akiket az előző hat meccsen megcsodáltunk. Mintha ki lennének mosva. A szerbek ugyanakkor mennek, jól csinálják, amit csinálnak, érződik, mindent beleadnak.

A harmadik kontrát fújták be Molnár ellen

Van két esélyük, hogy megroggyantsanak bennünket, immáron másodszor. Csakhogy ekkor, vészhelyzetben, visszaáll a rend. Azaz - elkezdünk védekezni.
Úgy, ahogy senki más nem tud ebben a mezőnyben.
Szécsi védi Ikodinovics fórban leadott lövését, majd szétzavarjuk a második előnyt is, úgyhogy Sapics kezéből kiesik a labda. Elöl egyelőre a kazah bíró fog minket, már a harmadik kontrát fújja Molnár ellen, aztán befúj két emberelőnyt, ám az elsőnél Benedek ad rossz passzt, a másodiknál pedig Kásás lövi telibe Sefiket.
Hátul jók vagyunk, elöl viszont…
Szóval, most kéne megint egy 3-0-s utolsó negyed. Néhányszor eladtuk már nekik a múltban.
1998-ban, a perthi világbajnokságon.
2002-ben, az Unicum-kupán.
Itt, a nyitó mérkőzésen.
De miért súgja azt valami, hogy ez nem fog menni?
Mígnem egy halott támadást követően - iszonyú nehéz bármit is kezdeni a gyilkos emberfogásukkal - Szécsi odaér Csirics lövésére, majd…
Színre lép Kásás Tamás.
Eddig nem ment neki úgy, mint az előző két hétben. Most, amikor a leglényegesebb, kézbe veszi a sorsunk alakítását. Iszonyatosan nagy gólt lő emberelőnyből - már csak egy oda, és még van öt perc. Ennyi volna az élet… ---- Ennyi? Kisvártatva újra torkunkon a kés. Kettős emberelőnybe kerülnek a szerbek. Nekik ez gyerekjáték. Lenne. Ám a vízben maradt négy ember és Szécsi úgy repked a kapunk előtt, hogy arra nehéz szavakat találni. A lábtempók nem fogynak el, az izomrostok pattanásig feszülnek, de senki, egyszeruen senki sem hajlandó lesüllyedni a felső léc magasságából! A szerbek elbizonytalanodnak, mindenki szabadul a labdától, végül Udovicsics elvállalja… Az ezer kéz közül az egyik odanyúl…
És ez sincs bent!
A szerbek összezavarodnak, Fodor ugyanakkor a kiállítottak helyéről megindul, majd félpályánál lemegy a víz alá, hiába keresi az embere, nem veszi észre, amint szélsőnk a balkezesek oldalán feljön. Nem lövőhelyzet, viszont elég két szegedi szempárnak összevillannia: egy bejátszás Molnárnak, tiszta helyzet, csakhogy Udovicsics letarolja centerünket. Petronilli habozás nélkül befújja a négyest.
Kásás áll oda. Ô is eltalálta már néhányszor Sefik kezét vagy fejét a múltban.
Most nem.
Most felveszi a labdát, és esélyt sem hagy a kapusnak. Robban a tribün, 7-7, élünk - és egyre határozottabban érezzük, igen, most, most… - most megvan a fonal!

Még nem vezettünk, most már fogunk!

Tényleg megvan.
A csata tébolyodottá válik, újabb szerb előny, ám a védelem megint áthatolhatatlan. Tökéletes a helyezkedés, amikor Vujaszinovics bevállalja a lövést, elsőrangúan megütjük a kezét - pólóban ez szabályos -, a labda fölé reppen, mi jöhetünk.
Még nem vezettünk ezen a meccsen.
Most fogunk.
Megkapjuk az emberelőnyt. Két és fél perc. Két és fél hét iszonyatos testi és fizikai megpróbáltatásai után csak a megfelelő figurát kell megtalálni.
Megtaláljuk.
A szerbeket elhúzzuk a jobbkezesek felé, majd két keresztpassz, hogy ritmust veszítsenek, vissza középre Kásásnak, egy leheletfinom átadás, Kiss Gergő kilép a falból, és három méterről, kegyetlenül bevágja a labdát a léc alá!
8-7.
Ide. ---- 2.17 perc van hátra. A kazah megint ítél egy előnyt. Már kapura sem tudnak lőni belőle. A végén Jokics, amikor már hat a hat ellen megy a játék, még megpróbálja, de csak a felső lécig jut. Az errefelé kevés. 104 másodperc. Minket már nem tolnak meg előnnyel. Úgyhogy marad egy lövés, messziről. Benedek. Tökéletesen csinálja. A labda magas és erős, Sefik csak szögletre tudja védeni. Újabb 35 másodperc a jugó krecli előtt. 46 marad a meccsből és 16 a támadásból, amikor Kemény, régi jó szokásához híven időt kér. Megtöri a labdaéhes ellenfelet. Elrablunk újabb értékes szekundumokat, végül Kásás megkínálja Sefiket, ő leszedi a labdát, de már csak 31 másodperc maradt. Manojlovicsnak ráadásul nincs több időkérése: az elsőt elhasználta még 7-5-nél, amikor be akarták vinni a döntő találatot, a másodikat 7-8-nál, hogy mondjon valamit a 0-3-as széria után.
A kazah bíró mindenesetre megadja az utolsó esélyt a szerbeknek. Tizenöt másodperccel a befejezés előtt kizavarja Varga Tamást, csak úgy, holott a labda ott sincs a környéken.
Arcátlan ítélet, ide valami extra kell.
Jön is - a lelátóról.
Még a bemelegítésnél harsant egy síp a drukkerek részéről (tán az, amelyiket a koreaiak elleni kézimeccsen Skaliczki László hallgattatott el a hangosbeszélőn keresztül), azóta néma volt. Most beletrilláznak. Sapics elbizonytalanodik, néz jobbra, néz balra, a bírók is néznek, tőlük minden jó. Elmegy az idő, amikor a szerb gólgép beleáll a lövésbe.
Csakhogy Szécsi immáron korlátlan úr. Simán fölényomja a labdát.
Egy pillantás az órára.
0:00.1.
Hazavihetik a szögletet.
Rikolt a duda.
Mi üvöltünk. ---- Példaértékű önbizalom

Mondanom sem kell, hogy egy olimpiai aranyat a szokottnál is örömtelibb kommentálni. A meccs folyamán rosszak voltak a megérzéseim, ám szerencsére minden jól alakult a végén. Ahogy mindenki láthatta, a negyedik negyed fordította meg a mérkőzést: szoros védekezésre tértünk át, hátrányban pedig remekül működött a kitámadásos védekezés. Úgy gondolom, a végén senki sem maradt adósa saját magának a mieink közül. Egy olyan szintű csapat ellen, mint a szerb-montenegrói, egyáltalán nem csoda, ha kétgólos hátrányba kerül az ellenfél, de mi bizonyítottuk, hogy nemcsak fizikai értelemben, hanem pszichikailag is rendben vagyunk, az önmagunkba vetett hitünk példaértékű. Az elmúlt alig több mint egy évben négy játékost épített be Kemény Dénes a csapatba, s mindannyian hozták is magukat. Gergely Pistára, Madaras Norbertre, Steinmetz Ádámra, és a világbajnok együttesben helyet kapó, az olimpiáról lemaradó Varga Zsoltra gondolok.

Kósz Zoltán (olimpiai és Európa-bajnok vízilabdázó) ---- "Köszönöm a játékosaim szív-lélek játékát, stábomnak a hatalmas munkát, a rengeteg magyar szurkoló szeretetét - és külön köszöntöm négy új olimpiai bajnokunkat" - szakadt ki Kemény Dénesből, a magyar válogatott szövetségi kapitányából.
"Ha egy csapat egy döntőben tizenhárom percig gólképtelen, az nem nyerhet. A kezünkben volt az arany, de képtelenek voltunk élni a lehetőséggel. A magyarok fantasztikusan játszottak az utolsó negyedben, el kell ismernünk, ők a legjobbak a világon" - ismerte el sportszerűen Nenad Manojlovics, a szerb-montenegrói válogatott szövetségi kapitánya.
"Hihetetlen érzés nyerni! Nulla három után igen nehéz volt felállni a padlóról, különösen védekezésben játszottunk jól, ami lehetővé tette, hogy fordítsunk az utolsó percekben. Az eddigi legkeményebb olimpiai torna volt, meccsről meccsre haladtunk előre. Azt terveztük, hogy minden meccset megnyerünk, s lám - sikerült!" - örvendezett Kásás Tamás.
"Csodálatos meccs volt, csodálatos végkifejlettel" - fogalmazott tömören az első olimpiai bajnokságát begyűjtő Steinmetz Ádám.
"Gratulálok a magyaroknak. Ôk voltak a legjobbak a tornán, s jelenleg ők a legjobbak a világon is" - értékelt józanul Vladimir Gojkovics.
"A saját hibánk miatt szenvedtünk vereséget. Már a kezünkben volt az aranyérem, mégis vesztettünk. Nem tudtuk kihasználni az utolsó negyedben az emberelőnyös lehetőségeinket, ami végzetesnek bizonyult" - sopánkodott a szerbek góltermelője, Alekszandar Sapics. ---- Az olimpiai vízilabdatorna végén megnevezték a férfi és női All Star-csapat tagjait. A legjobb játékosok között kapott helyet az újságírók által a legértékesebb pólósnak (MVP) választott Kiss Gergely és Kásás Tamás, de a hatodik helyezett női válogatott is képviselteti magát Drávucz Rita révén. A hölgyeknél az olaszok aranyérmes csapatának kiválósága, a torna gólkirálya, Tanja di Mario lett az MVP.
All Star-csapatok. Férfiak: Sefik (kapus - szerb-montenegrói), Haciteodoru (görög), Kásás (magyar), Csomakidze (orosz), Sapics (szerb-montenegrói), Vujaszinovics (szerb-montenegrói), Kiss G. (magyar). Nők: Ellinaki (kapus - görög), Villa (amerikai), Moraitidu (görög), Miceli (olasz), Lioszi (görög), Drávucz (magyar), Di Mario (olasz)