Magyar aranylányok szkíniaszi parádéja

Világszenzáció. Minden hatásvadászat nélkül ez az egyetlen helyénvaló kifejezés, amely Janics Natasa és a Kovács Katalin, Janics kajak kettes teljesítményét érintőlegesen, megközelítőleg - sőt, talán még egy kicsit haloványan is - körülírhatja. Az egyesben elnyert olimpiai arany és az utána párosban megszerzett újabb elsőség a 22 éves Janics Natasát (és vele együtt a három ötkarikás ezüst után első helyen végző Kovács Katalint) a kajaksport legnagyobbjai közé emelte.Birgit Fischer hiába nyerte nyolcadik aranyát, és összességében tizenkettedik érmét, az athéni kajakversenyek hősnője a szegedi Janics Natasa, aki ifjú hölgy létére valamennyi görög dráma szereplőjénél viharosabb utat járt be, míg az olajág a fejére került. A történet további fő- és mellékszereplői nincsenek sokan: ott van mindjárt az olasz színekben induló Josefa Idem, aki címvédőként hajtott fejet a szombati fináléban a magyar hölgy előtt. A 40 éves, 16 hónapos gyermekét az athéni játékok idejére férjére hagyó Josefa elmondta, élénken emlékszik az 1982-es világbajnokságra. Akkor ő még NDK-s versenyzőként vett részt a belgrádi világbajnokságon, amely egy Milan Janics nevű úr nevétől volt hangos. A jugoszláv válogatott büszkesége 10 ezer méteren szerzett aranyérmet, és elsőségét az azokban a napokban született lányának, Natasának ajánlotta.Milan a kilencvenes évek második felében már a jugoszláv válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott, ám úgy érezte, ha azt szeretné, tehetséges kislánya nála is többre vigye, a legjobb edző kezei alatt kell készülnie. Felkereste hát Fábiánné Rozsnyói Katalint, aki némi könyörgés után elvállalta a szeleburdi lány felkészítését. Mi több, egy idő után azon kapta magát, hogy pótmamaként óvja Natasát. Az otthonukkal szemközti házban szerzett neki bérlakást és esténként azt leste, mikor kapcsolja le a villanyt… Az év nagy részét persze a szolnoki edzőtáborban töltötték, ahol már Fábiánné osztotta be tanítványai minden percét. Natasa a parton és a vízen is a legjobban bírta a spártai körülményeket, s hamar méltó edzőpartnere lett Kőbán Ritának, Kovács Katalinnak és a többieknek. Olyanynyira, hogy jugoszláv színekben indulva tizennyolc évesen Kőbán előtt, a negyedik helyen végzett a sydneyi olimpia női K-1 500 méteres számában.Az elmúlt olimpiász során érett be igazán, ám a két esztendeje autóbalesetben elhunyt Milan Janics nem élhette meg két fiúgyermekénél is nagyobb talentummal megáldott, időközben magyar állampolgárrá lett lánya remeklését. Natasa technikája olyan jó, mint a fábiánnéi iskolán nevelkedett többi lapátforgatóé, nála izmosabb női kajakost sokat lehet látni, ám fejben, pszichében az igazi győztesek erényeivel bír. Ifjú hölgyként máris egy érett és a versenyen kegyetlen, a benne rejtező maximális teljesítményt nem mindig, csakis a kellő pillanatban kihozó világklasszis. Kétszer kellett legyőznie a vb-címvédő Kovács Katalint ahhoz, hogy az olimpián indulhasson, hát kétszer tette meg - miközben egy Eb-aranyat is elhódított.Már hónapokkal ezelőtt megmondta, hogy az olimpiai bajnok Idem sem jelenthet számára akadályt. A szombati K-1-es olimpiai döntőről egyszerűen nem lehet versenyként tudósítani. Natasa úgy kajakozta le az ötszáz métert, mintha tréningen lenne. Egy perc ötven másodpercen belüli időt rajta kívül csak az olasz evezett, ám rá is két másodpercet vert.A döntő után kiintett a magyar szurkolóknak, majd a mérlegelő stéghez érve nyilatkozatok helyett sikongatott, táncolgatott egy kicsit, azon melegében átvette az aranyérmét, majd elszaladt, hogy véghezvigye a csodát, és K-2-ben bezsebelje második olimpiai aranyát.A páros finálé féltávjáig tán fújhatott egyet, azért vezetett ekkor a Fischer, Leonhardt páros, oroszlánszíve azonban a mi duónknak volt. Kovács, a fenomenális vezérevezős magasabb sebességi fokozatba kapcsolt, Janics pedig a tempót felvéve, harmonikus mozgással követte őt még negyed kilométeren - a halhatatlanságot hozó sporttörténeti győzelemig."Az első győzelem után próbáltam visszafogottan örülni, de nehezen ment - magyarázza Janics Natasa -. Magam is sokat gyakoroltam, hogy az egyes után bírjam a páros finálé jelentette megterhelést, ám Kovács Katival egy hajóban kajakozva nem is olyan nehéz mindezt véghezvinni. Az egyesben szerzett aranyérem meglepően könnyen lett az enyém: ha ebben a sportágban egy országból ketten is indulhatnának egy számban, Katival versenyeztünk volna az aranyért. Az első medáliát édesapámnak ajánlom, aki föntről most is figyelt, a másodikat pedig mindenkinek, aki szorított értem."Megkönnyebbülten, s végre boldogan mosolyogva nyilatkozott az aranypáros vezérevezőse, Kovács Katalin: "Nagy kő esett le a szívemről: végre olimpiai bajnok vagyok! Nem féltem a feladattól, mert tudtam, hogy képes vagyok rá, de a kelleténél talán tovább vártam erre az éremre. Különösen értékes a siker, ha azt egy olyan egyedülálló egyéniség előtt éri el az ember, mint Birgit Fischer. Én most elégedett vagyok, ám egy kicsit nekem is fáj, hogy három olyan kiváló társamnak, mint Szabó Szilvia, Viski Erzsébet és Bóta Kinga, akikkel együtt dolgoztuk végig az elmúlt hét-nyolc évet, ezúttal is ezüstéremmel térhet haza. Az aranyunkból egy rész őket illeti."Higgyék el, a jövőben még újságoldalakat, sportkönyveket töltünk meg azzal, miként ért a csúcsra furcsa mód együtt a két nagy rivális, miként szerzett három ezüst után nagy sokára teljességgel megérdemelt aranyat Kovács, s miként juthatott el - a laikusok nézőpontjából - percek alatt a legnagyobbak közé a kis Janics. A történet kikerekítéséig azonban legelébb görbüljön fülig a szánk, hisz Szkíniaszban a lányok arannyal a nyakukban kacsintottak ránk. ---- Talán egyedül csak a lányok nem hittek benne

"Azt hiszem, ezt a két győzelmet mindenki száz százalékra vette, talán csak a lányok nem merték maguknak bevallani, hogy így sikerülhet. Le a kalappal előttük, hiszen kemény időszak áll mögöttük, amely nemcsak fizikailag, de mentálisan is megviselte őket, és ilyen háttérből tudtak a női mezőny legnagyobbjai lenni. Jó volt látni ahogyan remekeltek, és mivel rengeteget edzettek az olimpia időrendje szerint, így nem okozott gondot Natasának, hogy az egyes után a párosban is kiemelkedő teljesítményt nyújtson. Megvallom őszintén, a fiú kajak négyes győzelmét és a kenus Vajda Attila sikerét leszámítva a fiúcsapat egy kis csalódást okozott nekem. Ráadásul régen esett meg velünk az, hogy ne mi vezessük az éremtáblát, ezúttal a bombaformában versenyző németek beelőztek. Talán át kellene gondolni, hogy jó-e a válogatási rendszerünk, mert szerintem nem biztos, hogy jót tesz a versenyzőknek, ha egy évben kétszer-háromszor is csúcsformába kell kerülniük. Hiszen a magyar mezőny erősségét ismerve a hazai versenyek, helyenként erősebbek, mint a világbajnoki döntők."

Gyulay Zsolt (kétszeres olimpiai bajnok kajakozó) ---- Angyal Zoltán szövetségi kapitány: "Az éremtáblázaton kivételesen a németek előttünk végeztek, ezzel együtt diadalmenetként vonul be a magyar kajak-kenu történetébe ez az olimpia is. A mi csapatunk fiatalabb, vagyis nyugodtan készülhetünk a pekingi játékokra. Először persze méltóképp megünnepeljük a győzelmet, az eddig a távoli regatta központ közelében lakó versenyzőkkel az utolsó athéni napot az olimpiai faluban töltjük, hogy ők is újabb élményeket élhessenek át. Összegzésképp egyelőre anynyit, öröm, hogy az elmúlt években temetett férfi kajak szakágban ismét erősek vagyunk, míg boldogság, hogy a nők mezőnyében a mieink dominálnak. A kenusok a rutinos versenyzők és a most berobbant fiatalok révén megmutatták, hogy velük is számolhatunk."

Baráth Etele, az MKKSZ elnöke: "Tudásuk legjavát adták kajakosaink és kenusaink. Győzelmeink között akad több példa nélküli teljesítmény, Janics Natasa az első, aki egyazon olimpián egyesben és párosban is képes volt egy napon a győzelemre, a férfi kajak négyes pedig az első férfi kvartett, amely képes volt megvédeni címét, ráadásul változatlan összetételben. A kenus szakág is megmutatta, a jövőben ismét komolyan számolni kell vele. Kolonicsék a jelen, Vajdáék a jövő emberei, ugyanez igaz Benkőre is. Kovács Kati aranyszerzését kell még kiemelnem, diadala egy nagy sorozat megkoronázása." ---- Irma azt állítja: a végét nem bírta nézni. Kovács Katalin édesanyjának szakavatott szeme van (az elmúlt két évtizedben elég versenyen járt már…), így egyből kiszúrja, ha valamelyik egység megindul a pályán. Érezte a négyesnél is, hogy baj lesz. Jött Fischer, és higgyék el, ő tele torokból kiabált is, hogy figyeljenek oda a lányok, ám sajnos ugrott a kép (ahogyan a német hajó is) és a szíve szakadt meg, amikor látta a stégen elterülő, végkimerülésig elfáradt csapatot.
"Mentem volna, hogy magamhoz öleljem, hogy segítsek neki, hiszen egy anyának ez a dolga… Tudja, nehéz helyzetben voltak, és amikor kiájultak a hajóból, lerítt róluk, hogy nemcsak fizikailag, de lelkileg is mennyire meg vannak gyötörve. Aztán beszéltünk telefonon. Teljesen maga alatt volt, de sulykoltam belé, hogy szép ez az ezüst is, és a mai napra kell koncentrálnia."
Aztán szombat reggel a Kovács család letelepedett a nappaliban a televízió elé. A középső lány, Lilla is hazajött Magyarországra két hónapos kislányával, Barbarával és német férjével, aki - talán nem is kell hangsúlyozni - most is a magyar egységért szorított.
"Rettenetesen izgultunk, és alig vártuk, hogy vége legyen. Bíztam benne, hogy az egy hajó előny elég lesz, de - mintha valamit is segíthetnék ezzel - rajta tartottam a szemem Fischeréken és a lengyel hajón. Aztán a végét már nem bírtam nézni, csak Kati arcát láttam a célban, azt hogyan gördül le a válláról az az óriási teher, no és az önfeledt, határtalan örömét. Szeretem ilyennek látni, és megvallom, eleredtek a könnyeim."
Irma azt mondja nagyon büszke a lányára. Úton-útfélen tapasztalja, hogy mennyire szeretik Katit, egy nyári vízitúra alkalmával (amelyen sajnos az édesanya motorcsónak-balesetet szenvedett) például vadidegenek szólították meg, hogy szorítanak, izgulnak majd legkisebb gyermekéért.
"Ma már a hatvanadik gratuláló sms-t kapom, képzelem Kati telefonjában mi lehet… Azt hiszem, ez a szeretet elegendő lesz ahhoz, sőt már ő is pedzegette, hogy kitart Pekingig. Ugyanakkor egyre inkább vágyik egy kisbabára is, de ezek a célok úgy látom, együtt munkálnak benne. Most már alig várom, hogy itthon legyen és magamhoz ölelhessem. Lesz ünnepi vacsora és rengeteg virág, főleg a kedvencei, az orchidea és a liliom. Mert ugye, egy olimpiai bajnoknak ennyi kijár?!" ---- Fábiánné Rozsnyói Katalin tavaly, a gainesville-i vb idején megsúgta, ha teljesül az álmuk, és a női kajakcsapat három számból három aranyérmet szerez Athénban, a lányokkal együtt megfontolás tárgyává teszi, érdemes-e még folytatniuk. A kajaknak élő Kati néni és tanítványai döntését egyelőre nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy a hölgyek teljesítménye majdnem tökéletes. A Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet és Bóta Kinga alkotta négyes ezüstérme után a második napon egyesben és párosban is arannyal lepte meg edzőjét és saját magát Janics Natasa és a Janics, Kovács duó.
- Utólag nagyon örülök a két számban elért aranynak, és az ezüsttel kiegészített összteljesítménynek, még ha a makulátlan szereplés álom is maradt - mondta Rozsnyói Katalin, a női kajak szakág trénere. - Én amúgy már csak olyan vagyok, hogy mind a három számot megkönnyeztem.
- Bosszús volt a négyes ezüstje miatt?
- Nem, mert mindent elkövettek a lányok a siker érdekében, s ugyanúgy fájt a vereség nekem is, mint nekik. Egy ilyen lehetőség egy életben talán egyszer adódik, s be kell látnunk, sokunknak meg van írva odafönt, hogy sosem leszünk olimpiai bajnokok. Talán a három lány között is van ilyen, de ezt egyelőre hagyjuk, hisz nincs még vége a pályafutásuknak.
- A szombati duplázás önt személy szerint kárpótolta?
- Rossz szó a kárpótlás, mert úgy érzem, a mi munkánkból nem hiányzott semmi, így alamizsnára sem szorulunk. Natasa és Kati a csoport többi tagjával egyetemben megdolgozott a sikerért, s a diadal hátterében egy edzői csapat munkája is áll. Képtelen lettem volna elérni ezeket az eredményeket a férjem, Fábián Öcsi nélkül. Szintúgy vállalta a részét a felkészítésből a lányom, Mónika, sőt még az unokámnak is jutott szerep, a jelenléte gyakorta oldotta a feszültséget. Kovács Kati rendszeresen jókat babázhatott vele, és tiltásom ellenére már kajakba is beültette.
- Kívülről úgy tetszett, olykor Kati is védtelen gyermeknek érezhette magát, minthogy a válogatók során egy csapattársa ütötte el az egyesbéli indulástól, s tán az egyes kajakosok olimpiai aranyától…
- Sportolói nagysága azonban átsegítette ezen az élethelyzeten. Képes volt beülni Natasa elé, s vele, a nagy riválissal nyert végül olimpiai aranyat. Janics most a teljesítményével igazolta, hogy jelenleg nincs jobb nála: a rettenetes fölénnyel megnyert egyes futammal a karjában is tökéletesen ment párosban. Sportágtól függetlenül azt kívánom minden edzőkollégámnak, hogy karrierjük során megadasson nekik, hogy ilyen, emberi tulajdonságaikat és tehetségüket tekintve is kiváló tanítványaik legyenek.