Immár tudják: édes a négyes

Vereckei még ezután sem ereszthette ki teljességgel a gőzt, őt a vizelet- és vérvizsgálatra is felkérték. "Elképesztően erős a férfi egyes ötszáz méteres mezőnye - mondta Vereckei. - A sydneyi döntősök közül egyedül én jutottam be újra a fináléba. Heten-nyolcan is esélyesek voltunk a győzelemre, és csakis a pillanatnyi forma döntött a helyezésekről. Az ötödik hely cseppet sem bánt, amiért jöttem, azt már megszereztem a négyessel. A hab pedig nem mindig kerül fel a tortára, és ízletes lehet az önmagában is. Hogy Pekingben újra megpróbálom-e az ötszáz egyest, az a jövő titka, de több mint tízévnyi versenyzés a szóló kajakosok élmezőnyében egy kissé gyilkos foglalatosság lenne. Annak örülnék, ha Pekingben és az azt követő olimpián is megengedhetném magamnak, hogy kajakozzak. Továbbra is egyesben és négyesben szeretnék versenyezni, de figyelmet fordítanék arra is, amire eddig nem jutott időm, az egyetemi tanulmányokra."
Vereckei egyébként mindinkább hisz a négyesben: "A címvédés az olimpián alighanem azt jelzi, hogy nem véletlenül nyertünk négy éve is aranyat. A kvartett tényleg összekovácsolódott, s nemcsak a vízen alakult ki az összhang, a parton is képesek vagyunk elfogadni egymást valamennyiünk hibájával együtt."
Korábbi nagy ellenlábasa, Storcz Botond is elismerte, fölösleges egyénieskedniük, a hangsúlyt ezúttal és a jövőben is a négyes szereplésre helyezik. Mi több, a következő vallomással szolgált a párost illetően: "Ha nem nyerünk előző nap aranyérmet a négyessel, akkor is ugyanígy sikerült volna a páros verseny. Az ötödik hely reális, ezzel is erősítettük a csapategységet, hisz a kvartett után Ákos is ezen a helyen zárt egyesben. Hosszú hetünk volt, kemény futamokon vagyunk túl, ám én elégedett vagyok. Háromszoros olimpiai bajnokként mi mást is mondhatnék. Jövőre csak négyesben szeretnék versenyezni, és már most motivál a 2006-os szegedi világbajnokság."
Kammerer Zoltán társánál nehezebben szabadult az ötödik hely friss emlékétől: "Én egy picit csalódott vagyok, pedig boldognak kellene lennem. Nem kellemes címvédőként alulmaradni párosban, ám el kell ismernem, ebben a számban most akadtak nálunk jobbak. A sydneyi győzelmeinket persze nem cserélném el semmiért, jól alakult minden így, ráadásul az olimpiai kollekcióm is egységes maradt - csak aranyak vannak benne. Megfogadom, okosabban fogok ünnepelni, mint négy éve. Nem akarom úgy elengedni magam, de az elmúltnál lazább évet szeretnék, s csak az ezer négyesre koncentrálnék, jó lenne változatlan összeállításban versenyezni."

Végszóra előkerült a négyes negyedik tagja, Horváth Gábor is, akinek úgymond élete a kvartett: "A négyessel az elmúlt három olimpián szerzett érmeim közül ez a legszebb. Atlantában huszonöt évesen ezüstöt nyertem, így is én voltam a legfiatalabb, későn érő típus vagyok, tizenkilenc éves koromig tulajdonképpen hobbiból, a társaság miatt kajakoztam. Sydneyben egy zsenikből álló, de kissé labilis egység tagja lehettem. Az utolsó időmérő edzésünket 2000-ben például megtekintette a teljes vezérkar, és olyan pocsékul sikerült, hogy mindenki a fejét fogta. Mégis nyertünk. A jelenlegi tökéletesen stabil kvartett, amelyből hármunknak csak egy dolog nem adatott meg, Ákos kivételével egyikünknek sem sikerült hazai közönség előtt nyerni, ezért egyetlen vágyunk az arany a 2006-os szegedi vébén. Ha úgy alakul, harminchét évesen a pekingi szereplést is vállalni fogom."
"Hori" utóbb egy titkot is elárult. A tavalyi vb-indulását meghiúsító sérülésről második olimpiai bajnoki címe után elmondta az igazságot: "Akkor az a verzió került napvilágra, hogy az ujjam akkor törött el, amikor anyukám rácsukta a kocsiajtót. Most már bevallhatom, hogy a Mátrában motorozva, egy százötven kilométer per órás sebességgel kiegyenesített kanyart úsztam meg ennyivel. Édesanyám a világ legszuperebb nője, hogy akkor alibit szolgáltatott nekem!" ---- Az olimpiai regattát három arany-, egy ezüst- és két bronzéremmel zárta a magyar válogatott. Szombaton az ötszázas döntők során a hölgyek remekeltek, ám a felerészben pontszerző helyen végző férfi kajakosaink és kenusaink teljesítménye sem volt rossz.
A legjobban húzók között említendő az ezúttal egyesben lapátoló Vereckei Ákos és a Kammerer Zoltán, Storcz Botond kajak páros. Vereckei négy év múltán ismét a finálé egyik esélyeseként vágott neki a távnak, mégsem a legjobban rajtolt. Féltávnál az ötödik helyen hajózott, s hiába kajakozta a második 250 méteren a harmadik legjobb időt, pozícióján már nem tudott javítani. Adam Van Koeverdennek köszönhetően be kellette érnünk egy "félig magyar" aranyéremmel. A kanadai bajnok édesapja holland, édesanyja magyar származású. A magyarul is elég jól beszélő Van Koeverden a célba érkezés után a következőket mondta: "Optimista vagyok, de ezt én sem hittem volna. Mindent beleadtam és láthatják: sikerült győznöm! A magyar kajakosokat nagyra tartom, de ez az arany most Kanadáé."
Párosban az arany a mezőnyből kiemelkedő Rauhe, Wieskötter párosé lett, míg a Kammerer Zoltán, Storcz Botond páros becsülettel hajtott, s az ötödik helyet szerezte meg, ám a fiúk produktuma már a pénteki négyes győzelemmel elronthatatlanná vált.
Kenusaink döbbenetes hajrá közepette maradtak le a dobogós, illetve pontszerző helyekről. Joób Márton C-1-es futamában fél másodpercen belül fröcsköltek célba a harmadik és hetedik hely között jegyzett kenusok. A nagy akaraterővel és szép technikával lapátoló Joóbnak - hajója kevéssé jól sikerült berúgása miatt - most a hetedik hely jutott.
A C-2-esek döntőjében hasonlóan hihetetlen végjáték szemtanúi lehettünk: az első nyolc helyezett egy másodpercen belül haladt át a képzeletbeli célvonalon. A flúgos futamban még a nyolcadik helyezett - naná, hogy kanadai-magyar - duó (Buday Attila és ifj. Buday Tamás) is a világbajnok lengyel páros előtt végzett. Kozmann György és Kolonics György a pekingi játékok előfutáraként óriási meglepetésre az idei duisburgi Vk-n első kínai Meng Kuang-Liang, Jang Ven-csün kettős mögött, szemmel alig érzékelhető különbséggel lemaradva a hetedik helyen zárt. Előző napi bronzérmük azonban jelzi: továbbra is a szűk világelit tagjai. ---- Kolonics György: "Szép szimmetrikus az éremkollekcióm, két arany- és két bronzérem. Nem vagyok teljesen elégedett, szerettem volna, hogy valamerre dőljön a mérleg. Reggel szentségeltem, hogy szeles időre ébredtünk. Sík vízen jobban szerepeltünk volna… Négy olimpiai érmem van, sokáig azért nem fogok szomorkodni."

Joób Márton: "Nagyon boldog vagyok, hogy döntőben lehettem az olimpián, csak azért vagyok egy picit elkeseredve, mert a fehérorosz és a kanadai srác megelőzött, de nem rossz ez a hetedik hely. A rutin még nem szól mellettem, ám huszonkét évesen mondhatom, a jövő az enyém."

Készül a pörkölt
Amikor a szegedi edzőtáborban a Vereckei család meglátogatta az olimpiára készülő Ákost, az édesanyja, Anna félmosollyal nyugtázta, fia hogyan sóvárog a marhapörkölt után. "Akkor, ahogyan az elmúlt hónapokban is tette, a pulykát választotta. Ákos egész életmódját, étkezési szokásait megváltoztatta az olimpiai arany érdekében." Megérte a zaftos ízeket mellőzni… "Pénteken telefonált, és madarat lehetett volna vele fogatni. Most, az egyes után is hívott bennünket, és szerencsére nem volt letörve. Persze egy érmet szeretett volna nyerni egyesben is, de ennek ellenére nekünk is, neki is felejthetetlen marad ez az olimpia. És ha hazajön, nagy ünneplést csapunk - természetesen pörkölttel…"