Finálé: ugyanaz, mégis más

Szombat délután esett meg a nagy eset, amikor Leslie-ék megverték az ausztrálokat, de nem ám olyan simán, mint tették azt négy esztendeje Sydneyben, amikor 76-54-re győztek, hanem ezúttal kifejezetten szoros meccsen nyertek 74-63-ra. Vagyis tetten érhető a "kengurusok" fejlődése, hiszen többet dobtak és kevesebbet kaptak a fináléban, mint az előző olimpián, egyszersmind a nőknél is egyértelműen csökkenő tendenciát mutat az amerikai fölény.
Érdekes döntőt láthattunk - a helyszínen egyébként 10 120-an tekintették meg az aranycsatát, ami nem akármilyen szám női mérkőzésen -, amelyet ugyan látszólag végig kézben tartott Van Chancellor válogatottja, de nüanszokon múlott, hogy esetleg kellemetlen meglepetés érje a torna legvégén a favoritot. Ausztráliának ugyanis még úgy is sikerült szinte végig tartania a lépést, hogy legjobb játékosát, Lauren Jacksont kitűnően semlegesítették az amerikaiak, le is ragadt a világklasszis magasbedobó 12 pontnál és 4/16-os mezőnymutatónál. Azért ha már a gólgyártásból nem tudta, legalább a lepattanószedésből kivette a részét (14), viszont fontos volt, hogy támadásban mások is hozzanak pluszokat mellette, különben nem lehetett volna ilyen érdekes a döntő. Kulcsemberré lépett elő, például a 23 éves Penny Taylor a maga 16 pontjával - igaz, ez korántsem ment meglepetésszámba a fiatal bedobótól, aki majdnem 15-ös átlagot hozott össze a világ legrangosabb tornáján, az irányító Kristi Harrower 11 pontja viszont tényleg váratlan segítség volt.

A szinte minden fontosabb statisztikai mutatóban jobb amerikaiak azonban ugyancsak előhúztak a tarsolyukból néhány olyan embert, akiktől viszonylag kevesen várták, hogy nyerőemberré lépnek elő: a két hátvéd, a rutinos Dawn Staley és az idén Magyarországon is megfordult Shannon Johnson 26 egységet tett be a közösbe, ami több, mint az Egyesült Államok döntőbeli összpontszámának egyharmada. Mellettük a már megszokott kulcsjátékosok közül Tina Thompson és Lisa Leslie is hozta magát, előbbi 18-ig, utóbbi pedig 13-ig jutott, méghozzá egyaránt 50 százalék feletti mezőnybeli dobóteljesítménnyel. Ebből is látszott, az amerikai csapat több lábon állt, mint az ausztrál, és hiába dobott, valamint lepattanózott jobban ellenlábasánál, leginkább ennek köszönhette diadalát. Vagyis ha az auszik - vagy akár az oroszok, akik ugyancsak nagyon közel kerültek a WNBA legnagyobb sztárjaihoz az elődöntőben - kinevelnek még egy-két Jacksonékhoz hasonló kitűnőséget, a következő ötkarikás játékokra teljesen nyílttá válhat a női kosárlabda aranyérméért folytatott harc is.