Nincs szkíniaszi döntő magyarok nélkül

Tizenkettő - kivételesen - nem egy tucat, pontosabban aligha nevezhető lényegtelen tucateredménynek az, hogy a magyar kajak-kenu-válogatott valamennyi számban képviseltetheti magát a pénteki és szombati olimpiai döntőkben. E szép részsiker elérésére legutóbb a Parti János vezette csapat volt képes - tizenhat évvel ezelőtt a szöuli olimpián. Ilyen előjelek után úgy tetszik, Angyal Zoltán együttese a sportág szempontjából az eddigi legsikeresebb, sydneyi olimpiai szereplést követően ismét nagyot alkothat. Jóllehet, a magyar kajakosok és kenusok Szkíniaszban, 40 kilométerre az olimpiai falutól, a többi magyar versenyzőtől és a hírektől is kissé elzárva élik dolgos hétköznapjaikat, azért jól tudják: rajtuk a sor, hogy némiképp helyreállítsák a magyar válogatott renoméját a játékokon.Vereckei Ákos önnön presztízse helyrebillentésén is munkálkodik. A legjobb magyar K-1-es versenyző szóló kajakban három világbajnoki és öt Európa-bajnoki címet nyert ez ideig, de egyesben még nem győzött olimpián. Atlanta után robbant be, Sydneybe nagy formában érkezett, de a katasztrofális Penrith-tavi pályaviszonyok közepette 500 méteren lemaradt a dobogóról. Az elmúlt olimpiász elején nyert még egy vb-t és egy Eb-t, ám utána két világbajnoki hetedik helyezést jegyzett. Az idén aztán újra magára talált, és a poznani kontinensbajnokságon ismét elsőséget szerzett.A rendkívül racionális, a kajakozásnak mindent alárendelő sportember az elmúlt évek során képes volt megújulni: alapvetően változtatott korábbi versenyzési taktikáján, a lengyel Plastex hajóból a portugál Nelóba ült, és még étkezési szokásait is átalakította. Mindezt tette a siker érdekében - csütörtökön, 27. születésnapján mégsem ünnepelhetett.Félreértés ne essék: a vigadást péntekre vagy inkább szombatra, a döntők utánra akarja halasztani. Ezúttal a középfutam várt rá, amelyben kiválóan kajakozott, s egyedül Erik Veraas Larsennel nem bírt. A norvég ötszázas remeklése egyelőre kissé meglepő, hiszen eddig ezer méteren és a maratoni szakágban gyűjtögette az érmeit. A befutó során szerencsére úgy tetszett: Ákosban maradt még szufla, és éles helyzetben alighanem megverte volna az univerzális északit. Larsen érezze csak magát biztonságban, ráadásul növekvő önbizalma ellenére ereje bizonnyal fogyni fog, mivel pénteken piszokul kifáraszthatja majd magát ezer méteren az egyes és páros hajók küzdelmeiben.Hasonlóan munkás nap vár majd a többi riválisra: Baggaleyre és Wynne-re, ám ne feledjük, pénteken Vereckeiék is vízre szállnak majd négyesben. Apropó: csütörtökön a kvartett első két tagja, Kammerer Zoltán és Storcz Botond szerezte meg a magyar kajakcsapat egyetlen futamgyőzelmét. Nyugodtan szemlélték, amint a heves szerb-montenegrói páros az elején faképnél hagyja őket, és biztos kézzel hajóztak a negyedik helyen. A végére ugyanis épp fordított sorrendben finiseltek: Filipovicsék ezáltal még a továbbjutást érő helyről is lecsúsztak, köszönhetően a mieinknek és az orosz, valamint az olasz duónak.Kenu egyesben Joób Márton élete evezését teljesítette a középfutamban, de készséggel írnánk le ugyanezt a döntő után is. A Démász-Szeged kiválósága végig finalistahelyen lapátolt, 250 méter után még Martin Doktor előtt siklott a kenuja, de a cseh klasszis az utolsó métereken befogta. A harmadik helyre a kínai Vang Ping csúszott be - a meglepett kubai Díaz-Pruna előtt -, mintegy jelezve, a pekingi olimpia érmeinek kisajátítását még egy korábban általuk hanyagolt sportágban is komolyan gondolják a majdani rendezők.Kozmann György és Kolonics György kenu kettese a korábbi gyengébb osztályzat után "négyes alát" érdemelt. A csepeli és paksi kenusnak magunk jelest ajánlottunk volna, ám ők a középfutam után oly elégedetlennek tetszettek, hogy egyelőre csínján merjük dicsérni a teljesítményüket. A három olimpiai érmet, 13 világbajnoki címet szerzett Koló előtt persze - ahogyan a hajóban ő teszi azt majd két évtizede - fél térdre kell ereszkednünk. Viszonylagos mogorvasága pedig alighanem annak szól, hogy nála csak a hibátlanul világszínvonalú teljesítmény ér valamit. Klasszisa igazolására pompás alkalom nyílik pénteken és szombaton.A döntőket érintő esélylatolgatás helyett a végére csupán egy átmeneti, életviteli változást érintő jóslat: aki maholnap otthon televízión nézi a reggeli kajak-kenu-döntők közvetítéseit, készüljön fel arra, hogy főúri módon lanyha pezsgőzéssel kezdi majd a napot. ---- - Egyelőre tökéletesen elégedett vagyok - értékelt Angyal Zoltán szövetségi kapitány. - Ami igazán kellemes meglepetés, az a két fiatal kenus, Vajda Attila és Joób Márton döntőbe kerülése, valamint Kökény Roland magabiztos versenyzése K-1 1000 méteren.
- A mutatott formát is megnyugtatónak véli valamennyi versenyzőnél?
- Nagy többségben igen. Ahogy múlnak a napok, úgy kezdenek ráérezni a versenyzők a pályára és a saját technikájukra. Talán Kozmann Györgyöt és Kolonics Györgyöt viselte meg jobban a kevésbé sikeres ötszázas előfutam, de csütörtökön remélhetően helyrebillentették az önértékelésüket.
- A pénteki döntő napon kiket nevezne meg aranyesélyesként?
- A női és a férfi kajaknégyest. Ha a lányok nem hagyják, hogy a németek vérszemet kapjanak, teljesülnek az álmaik. A férfikvartettet Sydney óta nem láttam ilyen egységesnek és a parton is újra közelebb kerültek egymáshoz. Tegnap rájuk nyitottam a csónakház melletti videoszobában és együtt elemezték a szlovákok futamát.
- A magyar csapatot érintő negatív hírek miatt kihagyhatatlan a kérdés: a kajakosokban és a kenusokban tökéletesen megbízhatunk?
- Amennyiben a doppingkérdésre gondol, azt mondom, igen, teljességgel. A magyar szövetség mindent elkövet, hogy ez a sportág tiszta maradjon. A minapi csapatértekezleten felhívták a figyelmünket arra, hogy mostantól nincs mese, rá fognak szállni a magyarokra. Szkíniaszban ez ideig csak Viski Erzsébetet vitték el doppingvizsgálatra, ám a döntők során valamennyi futamból vér- és vizeletmintát vesznek az első négy helyezettől. A leghatározottabban megkértem valamennyi versenyzőnket, hogy bármilyen megpróbáltatásoknak is vetik majd alá őket, tűrjenek, és kellő mennyiség leadása nélkül el ne hagyják az orvosi szobát.

Magyar edzők exportja

Nem csak a mi hajószínünk hangos a magyar szótól, minthogy edzőink másutt is segítik a világ legjobb kajakosait és kenusait. A klubokban dolgozó szakemberek helyett lássuk csak azokat, aki szövetségi kapitányként vagy szakági edzőként határainkon kívül keresik kenyerüket, s Athénba is eljöttek. Oly régóta került az ötödik kontinensre, hogy az ausztrál válogatott mellett dolgozó Sümegi úr már a John keresztnevet használja a János helyett. Soós Tibor, a szlovák négyes edzője pedig komárnóiként "eredendően" határon túli magyar. Egykori olimpiai ezüstérmesünk, Buday Tamás a montreali játékokon kedvelte meg Kanadát, s maradt odaát: jelenleg két fia, Tamás és Attila egyaránt a kenuválogatott tagja. Latorovszki Zsolt szintén a juharleveleseknél dolgozik: a kanadai női kajakosok edzője. Az elmúlt években külhoni munkát vállaltak közül két szövetségi kapitány, Almási Nándor (Dél-Afrika) és Martinek Péter (Görögország) említhető. Igazolt hiányzó Bakó Zoltán, aki a háromszoros olimpiai bajnok Knut Holmann visszavonulása óta elhagyta a norvég válogatottat. ---- Vereckei Ákos: "Nem így terveztem a középfutamot, de ez sikerült. Nyerni szerettem volna, az argentin és a litván kajakost többel kellett volna megvernem. Sebaj, most nem ez a lényeg, hanem a döntőbe jutás. Az azonban érdekes, hogy Larsen ilyen magabiztos: az elmúlt években ötszáz méteren döntőbe sem tudott kerülni, most meg mindkét távon uralja az egyes mezőnyt."

Joób Márton: "Örültem, hogy sima víz várt minket a középfutamban, mert tudtam, a külső körülményekkel nem kell foglalkoznom, s immár csak rajtam múlik, hogy életem első olimpiáján bekerülök-e a fináléba. Az elmúlt napokban gyakoroltam a rajtot, s úgy érzem, jól startoltam el. Utána végig teljes erőből lapátoltam, nem néztem semerre, azt is csak a végén láttam, hogy Doktorral együtt haladunk az élen."

Storcz Botond: "Kiválóan érvényesült a taktikánk: nem lódultunk meg már az elején, hanem háromszáznál, majd négyszáz méternél indítottunk. Az előfutamban hagytuk magunkat belelovalni a korai versengésbe. Most nem mentünk el a szerbekkel, akik végül annyira leeresztettek, hogy a döntőbe sem kerültek."

Kolonics György: "Az egyetlen, ami számít: a döntős hely megszerzése. A kenuzásunkkal én sem vagyok elégedett: egy napunk maradt arra, hogy rájöjjünk, min kell javítanunk."