A csalódás első mérkőzése

Most először játszott a két csapatsportágban, vízilabdában vagy kézilabdában egyik együttesünk olyan mérkőzést az athéni olimpián, amelynek már nem az volt a tétje, hogy a lehető legmesszebb jusson a gárda. Női pólósaink az ötödik helyért szálltak vízbe, a másik negyeddöntős vesztes oroszok ellen, s bizony a hangulat más volt, mint eddig. A lányok is kicsit beletörődötten érkeztek a bemutatáshoz, s az Olimpiai uszoda nyitott nagymedencéjének napsütötte lelátóján aszalódó szurkolók is lényegesen kevesebben voltak, mint korábban. De legalább a meccs eleji szokásos "Magyarok!" csatakiáltás erőt sugárzott.

Legyen egy felszabadult játékot hozó, jó mérkőzés, gondoltuk. Az eddigi négy találkozóból hármat elveszített a magyar együttes, igen jó lett volna szépen búcsúzni az amúgy valószínűleg mindenkiben keserű emlékeket hagyó olimpiától. Az oroszoktól amúgy is kikaptunk a csoportmérkőzések során 9-8-ra, legalább nekik viszavághatnánk.

A kevés néző miatt tisztán lehetett hallani a lányok hangját, s Faragó Tamás partszéli szavait is. Amúgy a mester természetesen most lehetőséget adott azoknak is, akik eddig nem jutott sok szerep, így a kapuban például Tóth Andrea kezdett. Ami a felszabadult játékot illeti: a védekezéssel nem nagyon törődtek a csapatok, az első negyed például 5-3-mal zárult. Végig mi irányítottunk, ekkor úgy tűnt, kézben van a találkozó.

Faragó Tamás nem tudott kibújni a bőréből, ugyanúgy kiáltozott, toporzékolt a kispad mellett, mint korábban, a közönség pedig Szremkó Krisztina centerből lőtt remek svédcsavaros góljának örülhetett. De ez a kivételek közé tartozott, nagyon sok hiba csúszott ugyanis a második játékrészben a támadásokba mindkét oldalon, inkább ennek, s nem a védekezésnek volt köszönhető, hogy visszaesett a góltermés; de biztos vezetéssel, 7-4-gyel fordultunk félidőben.

"Figyelj!" - ez volt Faragó leggyakoribb szava, néha eredménytelenül. "Figyelj a belsőkre, fogd az embert!" - ismételgette például a harmadik negyed első találata, egy orosz centergól előtt. Ekkorra azért kezdett visszatérni a meccshangulat, érkezett több néző, s mivel feljött egy gólra az ellenfél, a magyar és az orosz tábor is igyekezett biztatni az övéit. Utóbbiaknak sikerült jobban, kiegyenlített ugyanis a szbornaja, majd a vezetést is átvette, a meccs során először. Semmi sem sikerült ebben a játékrészben, a támadásokban is a védekezésben is rengeteget hibáztunk, így 0-4-gyel zártuk a negyedet, s háromgólos vezetés után 7-8-as hátránnyal fordultunk az utolsó hét percre.

A negyed első gólját megint nem mi lőttük, 7-9 után azonban egyenlíteni tudtunk, a vége előtt három és fél perccel. De jaj, előny ott, megint mehettünk utánuk. Mentünk is! Hiba itt, hiba ott, kivédekezünk egy emberhátrányt, de kapkodunk és egy rossz indítás után eladjuk a labdát. Ötven másodperc van hátra, emberhátrányba kerülünk. A csereként beállt kezdőkapusunk, Sós véd, a kipattanó a miénk!
Tíz másodperc, emberelőnyt kapunk, Faragó időt kér…
Stieber és Primász passzolgat, majd utóbbi ejt - lövés helyett - a kapufára - a háló helyett. Jöhet a hosszabbítás…
Az első gólt mi kapjuk, támadásnál emberelőnyből kapufát dobunk.
A hosszabbításban visszajött Tóth Andrea. Átejtenek bennünket, elméletben és a gyakorlatban is. Már kettő az előny, nem ide...
Támadásunkat blokkolják. Labda marad azonban nálunk, kapunk egy fórt, Stieber szépít.
A vége hasonlít a rendes játékidőre, igaz most az egyenlő találatért kellene gólt lőnünk. Faragó időt kér, kilenc másodperc van hátra, de Szremkó pöccintése fölészáll. Vége...

A hatodik helyen végzett női válogatott tagjai a lefújás után úgy sírnak a medencében, mint a kisiskolások, míg Faragó Tamás lendületesen, feldúltan távozik az öltözőbe. ---- Túlmutat a taktikán

A félidőig látszott, kisebb terhet cipel a magyar csapat, mint korábban, ennek is köszönhetően érvényesült a két csapat játékosainak tudása közti különbség - a javunkra. A harmadik negyedtől megint jelentkeztek az olimpián addig látott stílusjegyek: pánik lett úrrá a csapaton, a lányok nem vállalták fel a befejezéseket, óriási pszichés kudarc lett a vége. Jelentős mentális gondok vannak, amit a mérkőzés sokszorosan bizonyított, és fokozta bennem ezt az érzést. Ezt figyelembe véve érdekes lesz elemezni, ki, hol, mit hibázott. Buta gólokat kaptunk, megint szabadon engedtük a kapásoldalukat, önbizalomhiány volt tapasztalható a befejezéseknél. Ez a meccs is túlmutat a taktikán, egy nagy görcs volt a csa-pat. Úgy pólózott, mintha a nagyobb kudarcot szeretné elkerülni, és nem a sikerért hajt.

Mihók Attila (a négyszeres bajnok, BEK-döntős Dunaújvárosi Főiskola edzője) ---- "Megint sokat hibáztunk a védekezésben, egyszerűen nem is értem, hogy lehetett ezt a meccset elveszíteni hét négyről - csóválta a fejét Stieber Mercedes csapatkapitány. - Egyáltalán nem volt mindegy számunkra, hányadikként zárunk, s most, hogy ötből csak egy meccset nyertünk, azt mondom, katasztrófa. Ellentét? Nem volt, mi is, a kapitány is felkészültünk erre a mérkőzésre, mondom, nyerni akartunk, azt meg különben is tudjuk, hogy Faragó Tamás ilyen, rögtön a meccs után elvonul, ha kikap a csapat. De a találkozó közben semmi ellentét nem volt, egyszerűen becsúsztak a hibák. Le vagyok sújtva, én olimpiai bajnok akartam lenni Athénban, nem sikerült. S talán többé nem is lesz már rá alkalmam, hogy olimpián játszhassak."
"Számunkra mindegy volt, hogy az ötödik vagy a hatodik helyen végzünk, hiszen ennél jobbat szerettünk volna elérni az olimpián. Nem tudtuk semlegesíteni magunkat attól a gondolattól, hogy vesztettünk a negyeddöntőben, a mai győzelem igazából nem mérvadó" - vélekedett a kétgólos Szofia Konuh.