Van mire emlékeznünk

Főszerkesztők jöttek és mentek, a név és a lapfej számtalanszor változott, ez idő alatt nyertünk 146 olimpiai bajnokságot – mindössze az első háromról, Hajós két és Bauer egy aranyáról nem tudósíthatott az akkor még nem létező Nemzeti Sport –, elveszítettünk két labdarúgó-világbajnoki döntőt, háborúkat és forradalmat, több idegen megszállást élt túl a nemzet – és a sportnapilap.
Ünnepeljük együtt a nem mindennapos évfordulót!
Szemezgessünk a lap és a magyar sport gazdag történelmében, dőljünk hátra a fotelben, miközben a régi, megfakult felvételek segítségével felidézzük a mögöttünk hagyott évszázadot, és elolvassuk, hogy Aczél bárónő védte az első nyilvános magyar "jéghockey” mérkőzésen a mágnások csapatának kapuját; hogy karikaturistánk, Szepes Béla az olimpiai dobogóra is felállhatott; hogy sportoló tömegek követelték Rajk és bűntársai felelősségre vonását; hogy kollégánk le akarta fejelni a svéd Edströmöt; hogy a nagypolitika miként tálalta a Los Angeles-i olimpiától való szégyenletes távolmaradást – és a többi és a többi…

És még valami: az egyetlen magyar sportnapilapot, a Nemzeti Sportot az előttünk álló száz esztendőben is ugyanúgy kérjék az újságárusuktól, mint mostanáig.
Mert ez az, amit a lap valaha volt összes munkatársa nevében amúgy sem lehet eléggé megköszönni Önöknek.

1907. február 17.
Váratlan nagy érdeklődés kisérte az első budapesti jéghockey-mérkőzést. A múlt hétfői játék, mely a városligeti nagy jégen folyt le, mutatta meg, hogy mennyi szépséget és érdekességet rejt magában e nálunk még oly kevéssé kultivált sport. A kezdés után a mágnások jöttek hamarabb lendületbe s mindjárt a 2-ik percben Csáky B. gr. révén a vezető gólhoz jutnak, melyet a 13-ik és 14-ik percben még egy-egy követ. Az Atléták e félidőben a 24-ik percben csinálják egyetlen góljukat. Az Atléták is szép kombinációval támadnak, de Aczél bárónő bámulatra méltó ügyességgel véd a kapuban. Végeredmény 6:4 a mágnások javára.

1928. augusztus 3.
Sok balsiker közepette, a sok bukás után az ember csak azt az utolsó mentsvárat hallotta emlegetni atlétakörökben: no, majd a Szepes! Az nem fog leégni! Nem égett le. Megtette a magáét, küzdött, harcolt, világrekordereket és világrészrekordereket hagyott maga mögött, felülmúlta önönmagát, túlhaladott minden várakozást, élete legjobbját produkálta és kiverekedte a második helyet!


1945. április 24.
A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjának támogatása mellett indul útjára az új Magyarország új sportlapja, a Népsport. A Népsport a nép szolgálatában áll. A munkás szolgálatában, aki szabotázzsal, a gépek elrejtésével gáncsolta a fasiszta rablók "honmentését” és a paraszt szolgálatában, akinek végre birtokába került a Föld. Ennek a két hatalmas, felemelkedő történelmi osztálynak az ifjúsága áll mögöttünk s mi ezt az ifjúságot támogatjuk becsületes tiszta munkával.

1952. augusztus 4.
Forró szeretetét, harcos üdvözletét és köszönetét küldi az otthonnak Helsinkiből a magyar olimpiai csapat. A hazáé a dicsőség, amit a magyar sportolók legjobbjai a XV. olimpiai játékokon arattak. Szabad hazánk adott lehetőséget ahhoz, hogy Helsinkiben megszülessék az eddigi idők legnagyobb magyar sportgyőzelme. Tizenhat olimpiai bajnoksággal, nagyszerű helyezésekkel bizonyították be sportolóink a Magyar Népköztársaság erejét, a dolgozó nép hatalmas fejlődését.

1964. április 12.
Papp Laci? – Az más… S éppen, mert más – nincs otthon a profitáborban. Már maga az is oly kesernyés dolog, hogy mindig idegenben kell megküzdenie. De nem lehet másként, mert a profibox világa viszont tőlünk idegen, nem tudjuk befogadni. Jól példázta ezt az az egészséges reagálás, amellyel a tv-nézők tízezrei a Clay-cirkuszt fogadták. Miért hajt hát Laci?

1969. december 5.
Mészöly Kálmán zsebre dugott kézzel ácsorgott. Ôt nem kellett kérdezni.
– Erre a vereségre nagyon nehéz magyarázatot adni. Rosszul, nagyon rosszul játszottunk. De ha csak a gyengeségünkön múlott volna!… Ha ki is kaptunk, de legalább harcolt volna mindenki. Rohant, küzdött volna… A mi időnk lejárt…

1984. május 17.
Szerdán délelőtt a Népstadion Presse-termében teljes ülést tartott a Magyar Olimpiai Bizottság. Buda István, a MOB elnöke adott összefoglaló tájékoztatást a Los Angeles-i nyári olimpiai játékok körül kialakult helyzetről. Ezt követően ismertette a MOB elnökségének javaslatát, amely úgy foglalt állást, hogy a jelenlegi körülmények nem teszik lehetővé a magyar sportolók részvételét a XXIII. Nyári Olimpiai Játékokon.

1991. július 25.
A tárgyalóasztal túlsó oldalán: Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Hidegkuti Nándor, Czibor Zoltán, Puskás Ferenc. Öten maradtak. Egy olyan csapatból, amelynek lábai előtt hevert Európa. Öten maradtak. A Gyula. A Jenő. A Nándi. A Bolond. Meg az Öcsi. Vannak esetek, amikor a vezetékneveket nyugodtan mellőzheti az ember. Öten maradtak. Mától úgy hívják őket: Aranycsapat Kft.

1994. július 17.
Pénteken már mi, magyar újságírók is majdnem olyan népszerűek voltunk a sajtóközpontban, mint a brazilok és az olaszok. Hirtelen megnövekedett ázsiónkat Puhl Sándornak köszönhettük, akit a FIFA játékvezetői bizottsága kijelölt a világbajnoki döntő irányítására. Jó bíró? Határozott? Kemény? Mire érzékeny? Mivel lehet kivívni a szimpátiáját? Záporoztak felénk a kérdések, s válaszként ugyan mi mást mondhattunk volna, minthogy Puhl Sándor határozott, nem érzékeny, következetes, szép, okos… a legjobb bíró a világon.