Schumacher: megvan az 50.

A világbajnoki pontverseny azonban továbbra is rendkívül szoros, hiszen a második helyen Juan Pablo Montoya ért célba, és a két összetettbeli éllovast Rubens Barrichello kísérte fel a dobogóra. A végső győzelemre szintén esélyes Kimi Räikkönennek ezúttal meg kellett elégednie a negyedik helyezéssel, így az ő hátránya immár hét pont az élen álló Michael Schumacherrel szemben, Montoyáé pedig három. A magyar Baumgartner Zsolt élete második Formula–1-es viadalát a 11. helyen teljesítette.

A monzai Formula–1-es pályára nem könnyű bejutni. Iszonyatos a forgalom, és miközben az autósok türelmetlenül tenyerelnek a dudán, a forgalomirányítók egyre ingerültebbek. Meg a sofőrök is. Persze, ha az ember öt kilométert két és fél óra (!) alatt képes csak megtenni, akkor nem csoda, hogy elveszíti a fejét.
A szervezők tehát nem álltak a helyzet magaslatán. Felvetődik a kérdés, mi lett volna, ha még több néző kíváncsi a viadalra. A hivatalos közlemények szerint ugyanis vasárnap mindössze 65 ezren váltottak jegyet a világbajnokság tizennegyedik futamára. (A hét vége során összesen 115 ezren látták az eseményeket.)
A versenyzők számára szerencsére kijelöltek egy "menekülőutat”, úgyhogy ők nem késték le a versenyzői parádét és a rajtot sem.
A rajtot, amely rendkívül mozgalmasra sikerült. Amikor kialudtak a piros lámpák, a pole pozícióból induló Michael Schumacher tört az élre, de nem lehetett tökéletesen nyugodt, mivel Juan Pablo Montoya már az első sikánban megpróbálta megelőzni. Az ötszörös világbajnok visszaverte a kolumbiai támadását, és egy kis nyert egérutat. Közben Jarno Trulli is akcióba kezdett, először letolta a fűre Rubens Barrichellót, majd nem sokkal később Montoya előzésével is megpróbálkozott. Néhány száz méter után azonban lassulni kezdett a Renault-ja, és motorhiba miatt fel kellett adnia a küzdelmet.

Eközben hátrébb Jos Verstappen ki akarta kerülni a váltóproblémákkal küszködő Justin Wilsont, ám a nagy igyekezetben Fernando Alonso "felmászott a hátára”. Giancarlo Fisichella még az indulás előtt behajtott a boxba, mert technikai gondja volt a felvezető körben. Nem jött rosszul neki ez a kiállás, hiszen kevés benzin volt az autójában, és a rajt előtti tankolás után már csak egyszer kellett kiállnia a boxba.
Az első körben M. Schumacher, Montoya, Barrichello, Räikkönen, Coutlhard, Panis, Gené, Villeneuve, Button, Webber, Heidfeld, Da Matta volt az első 12 sorrendje, és ami a magyar drukkereknek a legfontosabb, a rajt utáni csetepatét simán kikerülő Baumgartner Zsolt a 18.-ról a 13. helyre zárkózott fel.
Montoya ez után sem hagyta magát, folyamatosan jött rá Schumacherre (volt, hogy mindössze 0.9 másodperc volt közöttük a különbség). Már-már úgy tűnt, hogy sikerül is megelőznie, ám olyankor mindig utolértek néhány lekörözöttet, és újra nőtt közöttük a távolság. A verseny utolsó harmadában pedig mintha Montoya bele is nyugodott volna abba, hogy ezúttal meg kell elégednie a nyolc ponttal.
Michael Schumacher a boxkiállások idejétől eltekintve végig vezetett a versenyen, bár egy pillanatra megállt a szívverése, amikor a második kerékcseréről visszafelé jövet azt látta, hogy egy Williams-BMW halad előtte. Utóbb azonban kiderült, hogy fölösleges volt az ijedtség, mert nem Montoya volt az, hanem Gené, aki egy kör múlva szintén kiment tankolni.
Schumacher így pályafutása 69. futamgyőzelmét aratta, az ötvenediket a Ferrari-színeiben. Ráadásul megdöntötte a végsebességi rekordot (368.8 km/óra), mi több, a száguldó cirkusz történetének leggyorsabb átlagsebességű versenyét teljesítette. Ez azért is érdekes, mert az eddigi legsebesebbet is itt, Monzában tartották meg, de akkor (1971-ben) az ötszörös világbajnok még mindössze kétéves volt.
Schumacheren és Montoyán kívül a világbajnoki címért küzdő harmadik pilóta, Kimi Räikkönen végig azon volt, hogy megelőzze Rubens Barrichellót, és legalább a dobogóra felküzdje magát. Volt is példa arra, hogy ígéretesen megközelítette a brazilt, ám ezen a napon a McLaren nem volt elég gyors ahhoz, hogy megelőzzön egy Ferrarit. A múlt heti agyrázkódása miatt a versenyt kihagyó Ralf Schumachert jól helyettesítette Marc Gené. A spanyol pilóta élete legjobb Formula–1-es eredményét elérve az ötödik helyen autózott célba, értékes pontokat szerezve ezzel a Williams-istállónak, amely továbbra is vezet a konstruktőrök pontversenyében.
A mezőny második felében Baumgartner Zsolt derekasan küzdött, és közvetlenül csapattársa, Giancarlo Fisichella mögött, a 11. helyen ért célba. A magyar versenyző mindkét boxkiállása hibátlan volt, az 51 megtett köre alatt egyszer sem rontott, sőt, az időmérésen elért köridőit ostromolta a viadalon. Jelzés értékű, hogy az 51 kör alatt 17 alkalommal futott jobb köridőt, mint nála jóval tapasztaltabb csapattársa.
A kiesések közül talán Cristiano da Mattáé volt a leglátványosabb (a negyedik körben miszlikbe tépődött szét a bal hátsó gumija a pálya egyik leggyorsabb részén, a Parabolica-kanyar előtt, ő pedig a kavicságyba csúszott), Heinz-Harald Frentzené pedig a legpechesebb, ha egyáltalán lehet különbséget tenni kiesés és kiesés között. A Sauber német versenyzője az utolsó körben kényszerült a verseny feladására, méghozzá a hetedik helyről. Az utolsó körre fordulván már örült, hogy két pontot szerez csapatának, ám a kör felénél reccsenést hallott, és a kocsi megadta magát. A másik mönchengladbachi Sauber-pilóta, Nick Heidfeld sem járt szerencsével az utolsó métereken, Alonso ugyanis kiszorította a pontzónából.