Félix Sánchez nem számolja a győzelmeit

,,Nagyon jól futott, kitűnő a technikája, szinte nincs is gyengéje, okosan versenyzett” – összegezte a látottakat a kétszeres olimpiai és világbajnok Edwin Moses, aki a helyszínen követte az eseményeket. A Dominikai Köztársaság futója 47.25 másodperccel nyerte meg a számot, sorozatban 30. győzelmét aratva.
,,Tényleg, valóban így van? – kérdezte az esti sajtótájékoztatón. – Én nem számolom.”
A szombaton 26. évét betöltő Sánchez eleinte baseballozott, ám 15 évesen a karját törte. Mivel nem tudott dobni, hogy edzésben maradjon, lement az atlétikai pályára, és ott ragadt. A Dominikai Köztársaságból származó szülők gyermekeként New Yorkban született, de Los Angelesben nevelkedett.
,,Habár kisgyerek korom óta angolul beszélek, sohasem akartam amerikai színekben versenyezni. Mi mindig karibinak tartottuk magunkat, és boldog vagyok, hogy a hazámra felhívtam a figyelmet. Noha évente csak néhány hetet töltök odahaza, idei legnagyobb versenyemnek a Pánamerikai Játékokat tekintettem, amelyet Santo Domingóban rendeztek. Soha olyan idegesen nem versenyeztem még, mint ott, hiszen az enyéim előtt kellett megmutatnom, mit tudok.”
A Pánamerikai Játékokon nemcsak 400 gáton indult, a 4x400 méteres váltó tagjaként 44.4 másodperces kört futott. Egyéni csúcsa 400 méteren két évvel ezelőttről való: 44.90. Ezért szeretett volna Sánchez duplázni a párizsi világbajnokságon, abban reménykedett, hogy 400 méteren és 400 gáton is győzni tud. Ám hiába volt minden igyekezete, az időrendet a kedvéért nem változtatták meg, így csak egy számban indulhatott. Ebben viszont remekelt.
,,Nem számítottam arra, hogy egyéni csúcsot futok, mert semmit sem kockáztattam, csak győzni akartam – mondta. – Gyorsan kezdtem, és a második-harmadik gát után megnyugodtam.”
Sydneyben Sánchez az elődöntőben kiesett, s ez csalódással töltötte el. Emlékül egy piros műanyag karkötőt vitt haza, s azóta mindig azzal versenyez.
,,Az, hogy kiestem, elkeserített, ugyanakkor elszánttá tett. Erre emlékeztet a karkötőm, amelyet eddig csak egyszer nem vettem fel versenyen, és akkor persze veszítettem.”
Úgy vélte, ahhoz, hogy sikeres legyen, olyan edzőt kell keresnie, aki megtanítja a gátfutás minden nélkülözhetetlen elemére. Bob Kersee-t kérte meg, hogy segítsen neki, aztán mégis mással kezdett el dolgozni.
"Kersee-vel csak néhány héten át edzettem, ám ez alatt az idő alatt kiderült, hogy az ő módszere nem fekszik nekem. Szerencsére rátaláltam az Amerikában élő brit edzőre, Avondale Mainwaringra, s nála rendkívül gyorsan fejlődni kezdtem.”
Sánchez az első hat gátat 13 lépésre veszi, a következő kettőt 14-re, az utolsó kettőt 15-re. Megpróbálkozott már azzal, hogy a hatodik gát után ugyanazzal a lépésszámmal menjen végig, de akkor veszített.
,,Még várnom kell a változtatással, most még ez a ritmus jó nekem. De remélem, hogy az eddigiekhez hasonlóan fejlődök, s akkor a világcsúcs sem lesz elérhetetlen.”
Bár még hosszú éveken át versenyezhet – s ha utol akarja érni Edwin Mosest, aki 122 versenyen át volt veretlen, ezt kell tennie –, Sánchez arról is beszélt, hogy visszavonulása utánra mit tervez.
,,Edző leszek, a karibi gyerekekkel szerettetem meg az atlétikát.”