Mallorca (9.)
Real Club Deportivo Mallorca. S: Son Moix (23 142). Sz: piros-fekete. Le: Spanyol Kupa-gyôztes (2003), KEK-döntôs (1999), Spanyol Szuperkupa-gyôztes (1998), 2x másodosztályú bajnok (1960, 1965). I: www.rcdmallorca.es
A keret. Kapusok: Miki (13), Leo Franco (25), Alberto (30); védôk: Fernando Nino (5), Lussenhoff (6), Cortés (8), Olaizola (14), Poli (16), Nadal (20), Vicente (21); középpályások: Campano (2), Nagore (3), Ibagaza (10), J. Sztankovics (11), F. Soler (15), Marcos (18), Raúl Martín (26); csatárok: Carlos (7), Eto’o (9), Bruggink (17), Perera (19), Tuni (27). Edzô: Jaime Pacheco
Mallorca (9.)
Real Club Deportivo Mallorca. S: Son Moix (23 142). Sz: piros-fekete. Le: Spanyol Kupa-gyôztes (2003), KEK-döntôs (1999), Spanyol Szuperkupa-gyôztes (1998), 2x másodosztályú bajnok (1960, 1965). I: www.rcdmallorca.es
A keret. Kapusok: Miki (13), Leo Franco (25), Alberto (30); védôk: Fernando Nino (5), Lussenhoff (6), Cortés (8), Olaizola (14), Poli (16), Nadal (20), Vicente (21); középpályások: Campano (2), Nagore (3), Ibagaza (10), J. Sztankovics (11), F. Soler (15), Marcos (18), Raúl Martín (26); csatárok: Carlos (7), Eto’o (9), Bruggink (17), Perera (19), Tuni (27). Edzô: Jaime Pacheco
Érdekes eredményeket produkált az elmúlt szezonban a Mallorca csapata, Gregorio Manzano fiai ugyanis olykor katasztrofális vereségekbe szaladtak bele, máskor pedig fantasztikus győzelmekkel lepték meg a drukkereket – csak egy érdekes adat: a Real Madriddal otthont vívott bajnokiján 5–1-re kapott ki a piros-fekete alakulat, viszont a tavaszi idényben ugyanilyen különbséggel verte meg a királyi gárdát a Bernabéuban. A csapat egyből három fiaskóval kezdte a bajnoki évadot, majd klubrekordot döntve hét mérkőzést nyert meg zsinórban, hogy aztán a rákövetkező hat meccsén nyeretlen maradjon. A nagy liftezést végül a biztos középmezőnyben fejezték be a baleáriak, a szezon mégis hatalmas sikert hozott a klubnak, igaz, egy másik kiírásban, a Király Kupában elért győzelme révén. Az 1916-ban alapított egyesületnek ez volt a második jelentősebb trófeája az 1999-ben elhódított honi Szuperkupát követően, így érthetően nagy volt az öröm a szigeten, és persze a büszkeségtől is dagadt a szurkolók keble, hiszen csapatuk többek között a Real Madridon és a címvédő Deportivón keresztül masírozott a döntőbe. A finálé már jutalomjáték volt a Huelva ellen, a 3–0-ra megnyert összecsapás hőse a kétgólos Samuel Eto’o volt, aki a pár nappal korábban tragikus körülmények között elhunyt honfitársa, Marc-Vivien Foé emléke előtt adózva játszott.
A nyáron természetesen hemzsegtek a pénzes kérők a Son Moix-stadionnál, és az ingatag anyagi lábakon álló Mallorca több esetben sem tudott nemet mondani: elhagyta a klubot Riera, Pandiani, Novo, és úgy tűnik, a csapat motorja, Ibagaza sem marad sokáig az egyesületnél. Szintén nagy érvágásnak tekinthető a sikeredző Manzano távozása, ugyanakkor az újak névsora – a Boavistával portugál bajnoki címig jutó Jaime Pacheco lett a tréner, a csatársorba jött Bruggink, illetve a másodosztály gólkirálya, Perera, rajtuk kívül pedig Jovan Sztankovics és Nagore is ígéretes igazolásnak tetszik – mindenképpen bizakodásra ad okot, de a szurkolók leginkább annak örülhetnek, hogy Eto’o továbbra is a sziget "foglya”.