9-es pálya

Túl kicsi a háló. Néhány centin múlott, hogy nem végződött tragédiával a férfi kalapácsvetés szombati selejtezője. Az egyik dobás után szektoron kívülre szállt a kalapács: a célegyenes közepén ért először földet, s folytatta útját. Hatalmas ordítás hallatszott, néhány versenybíró reflexszerűen behúzta a fejét, ez mentette meg egyiküket. Hasonló, kevésbé ijesztő jelenet a döntő idején is lejátszódott. ,,Érthetetlen, hogy miként rendezhetnek ilyen hálóval versenyt – szörnyülködött Annus Adrián edzője, Vida József. – Nem kellene mást tenni, mint három méterrel a pálya felé meghosszabbítani a hálót, úgy, ahogyan Szombathelyen van. Arról már nem is beszélek, hogy túl alacsony a ketrec.”

Méltatlan körülmények. A szervezőbizottság kommünikében cáfolta a hírt, hogy az amerikai csapat ki akar költözni az atlétafaluból a méltatlan körülmények miatt. Nos, nem tudni, hogy a világnagyságok sorát felvonultató tengerentúli válogatott vezetői miként döntenek, de tény, hogy a sportolók háborognak. És nem csak e gazdag ország küldöttei. A franciák a Párizs déli részén lévő egyetemi városban helyezték el a résztvevőket, puritán, olykor kissé szutykos kollégiumokban. Kedvező, hogy mindenki külön szobát kapott, amit néhányan cellának minősítettek, viszont emeletenként csupán három zuhanyozó és öt WC van. Úgy ötven emberre. Csekély vigasz, hogy a szervezők úgy próbálnak a sportolók kedvében járni, hogy a faluban szabadon használható bicikliket adnak a gyorsabb közlekedésre.