Az első világháború után a Fiatnál akart dolgozni, és sikerült is üzletet kötnie a torinói vállalattal, amely azzal bízta meg, hogy vezesse le délre a lestrapált háborús teherautókat, amelyekből később eladható utcai járműveket csináltak. 1919-ben végre versenyzett is: a CMN-gyár autójával indult egy pármai hegyiversenyen, és annyira meggyőzően szerepelt, hogy kedvet kapott a szicíliai Targa Florio versenyre, amelyen már a második lett. Nem sokkal később vett egy drága Alfa Romeót, és 1920-ban a saját csapatával indult el a szicíliai versenyen.
Az Alfa Romeónál töltött évei alatt egyre kevésbé érdekelte az autóvezetés, inkább a csapatvezetői teendők ellátásával törődött. Egy modenai istállóban – innen ered a Scuderia szó – rendezte be saját garázsát, és innen irányította az Alfa Romeo gyári csapatát. 1933-ban a Ferrarié lett az Alfa teljes sportrészlege, de 1937-ben az Alfa visszavásárolta részvényeit, és 1939-ben megvált Ferraritól.
Ferrari a háború alatt Modenától nem messze, Maranellóban vett földet, és megépítette saját gyárát, amelyben létrehozta saját csapatát. Az első Ferrari autót 1947-ben Piacenzában láthatták versenyezni, majd a Formula–1-es világbajnoki sorozat 1950-es nyitányán is ott voltak a maranellói gépek.
Ferrari az ötvenes években Alberto Ascari révén két, Juan Manuel Fangiónak és Mike Hawthornnak köszönhetően újabb egy-egy vb-címet szerzett. A hatvanas évek elején Phil Hill és John Surtees folytatta a hagyományokat, ezután tíz szűk esztendő következett – Niki Lauda érkezéséig kellett várni az újabb F1-es sikerekre. Lauda a hetvenes évek második felében két, Jody Scheckter egy vb-címet szerzett, utóbbi volt az utolsó F1-es siker Ferrari életében. A Fiat által felvásárolt gyár igazgatója 1988. augusztus 14-én, 90 évesen halt meg Maranellóban a dolgozóasztalánál.
Magányos és beteg volt ekkor, fia, Dino 1956-ban súlyos betegség következtében vesztette életét. Élete végéig gyászolta fiát, az imolai pályát pedig róla nevezte el. Ferrari rengeteg autóversenyzőt vesztett el baleset következtében, a legsúlyosabb tragédia 1961-ben történt, amikor Wolfgang von Trips mellett 13 néző is meghalt. Ugyanakkor számtalan sikert aratott a Formula–1-en kívül más kategóriákban is, és a Ferrari autóknak a közutakon is máig a csodájára járnak világszerte.