Az olasz futball diadala (?)

Az európai sajtóból csipegetvén az derül ki, hogy az összecsapás lesajnálása bizony nagyon elterjedt hozzáállás. Kezdésként essünk túl a spanyolokon, utóvégre ők, akiknek három klubjuk is olasz riválissal szemben vérzett el, akár elfogultságot is jelenthetnének be – mindazonáltal mondandójuk nem mellékes. "Micsoda unalom” – sápítozik címlapján a Marca, beljebb meg úgy folytatja, hogy "Adjátok vissza a kupát a Real Madridnak!”, amely kívánság, tekintve, hogy barcelonai lapról van szó, mindent elmond az ott dolgozók "italofóbiájának” roppant mélységeiről. (A Marca egyébként néhány napja megjósolta a gól nélküli döntetlent, s most persze nem mulaszt el "ugye mi előre megmondtuk” stílusban hivatkozni a próféciára.) A madridi AS még tovább megy, szerkesztői szerint "meg kellene tiltani, hogy két olasz tizenegy játssza a finálét, mert, amint Johan Cruyff mondta nemrég, egynek a jelenléte is a futball tragédiája”.
Az itáliai médiumok elég óvatosak, a La Gazzetta dello Sport azonban elismeri, "mostantól nehéz lesz vitatkozni a sportág esztétáival, azokkal, akik szerint az igazi döntő a Real–Manchester volt. Ez a mérkőzés mintha megbélyegezte volt a a labdarúgásunkat. Újból felerősíti majd a kemény spanyol kritikákat, és elhinti a kétkedés magjait Angliában és Franciaországban, ahol már épp ünnepelni kezdték volna a stílusunkat.” Nem tudni, a tekintélyes sportújság Angliára vonatkozó információi honnan származnak, de a szigetországi lapok lesújtó véleményét bajos lenne a kétkedés első hajtásaiként jellemezni. A The Mirror leghízelgőbb kifejezése a "szürke remi” (de használ olyanokat is, amelyeket ízlésbeli okokból nem vagyunk hajlandóak idézni), a Daily Express "puritánoknak való” meccsről beszél, a The Guardian meg úgy látja, "a Juve és a Milan igyekezett megmutatni, milyen látványos tud lenni egy patthelyzet”.
Hosszúra nyúlt lapszemlénk után lássuk végre, miként vélekednek a történtekről maguk a főszereplők! Carlo Ancelottinak, a rengeteget csepült szakvezetőnek természetesen azt a kérdést szegezték neki a zsurnaliszták, érez-e elégtételt, különös tekintettel arra, hogy két éve pont a Juventustól küldték el. "Az embernek meg kell tanulnia együtt élni a kritikával, tudnia kell kezelni. Ami a Juvét illeti, most nem akarok ilyesmiről beszélni, később lesz rá idő bőven. Ez az ünneplés ideje. Márpedig én rettentő boldog vagyok. Milánóban otthon érzem magam, álomszerű, hogy visszatérve sikerült megnyerni a legnagyobb trófeát” – mondta a mester. Ô a negyedik ember, aki a szóban forgó kupát játékosként (1989, 1990) és edzőként is a kezébe foghatta – és az első a BL-korszakban.

Ha már az efféle számoknál tartunk: Clarence Seedorf eddig csak azt mondhatta el magáról, hogy egyike azoknak a futballistáknak, akik két különböző együttessel is megnyerték az első számú európai kupasorozatot (1995-ben az Ajaxszal, 1998-ban a Real Madriddal győzedelmeskedett). Mostantól viszont ő az egyetlen, aki három különböző mezben tette ugyanezt. "Hihetetlen, hihetetlen. Nem találok szavakat, annyira boldog vagyok. Ez igazi csoda volt ilyen hangulatban, egy ilyen stadionban. Azt hiszem, megérdemeltük, mert ma mi voltunk a jobbak” – hüppögte a meghatott holland. "Igyekeztem olyan higgadt maradni, amennyire csak lehetséges, az ilyen játékos–kapus párharcokban ez a legfontosabb. Számomra ez a legnagyobb siker, amit elérhetek. A szezon elején olyan sérülést szenvedtem, amely katasztrofális is lehetett volna a karrieremre nézve, de végül fontos szerepem lett a diadalban” – nyilatkozta az utolsó büntetőt értékesítő Andrij Sevcsenko.
Paolo Maldini – édesapja, Cesare nyomdokaiba lépve – végre csapatkapitányként emelte fel a serleget – mellesleg életében negyedszer tette ezt, amivel az aktív futballisták közül a legeredményesebb, az abszolút rangsorban meg a második helyen áll a Real Madrid legendája, Gento mögött. "Annyi évvel az első, 1989-es győzelem után igazán különleges érzés, hogy megint ilyenben lehet részem. Az pedig, hogy apám vagy én a Milan összes elsőségéhez hozzátettünk valamennyit, még felfoghatatlanabb” – mondta Maldini, akit a mérkőzés emberének választottak (bár ez bizonyára amolyan életműdíjként értelmezhető).
Filippo Inzaghi szokás szerint foggal-körömmel küzdött az ötös környékén, és noha gólt ezúttal nem szerzett, fikarcnyival sem látszott kevésbé boldognak, mintha betalált volna. "Tizenegyesekkel nyerni talán nem a legszebb módja a dolognak, de ez senkit sem érdekel. Buffon döbbenetesen nagyot védett az első félidőben, a fejesemnél, ám csak az számít, hogy mi lettünk a befutók. A siker sok mindenért kárpótol minket, mert a jelenlegi idény nagyon nehéz volt a számunkra. Ha az olasz kupa is a miénk lesz, rendben leszünk” – jelentette ki a piros-feketék gólzsákja.
Végezetül adjunk szót azért a vesztes félnek is. "Tisztában voltunk vele, hogy Nedved nélkül szörnyű nehéz lesz. Vele sokkal hatékonyabban támadhattunk volna, nem is szólva arról, hogy Tudor, majd Davids sérülése sem segített. Fásultak voltunk, minden rosszul sült el, úgyhogy elmondhatatlanul csalódott vagyok” – így a romjaiban heverő, harmadik BL-döntőjét elveszítő Marcello Lippi. A büntetők elvégzőire vonatkozó kérdésre úgy reagált, voltak páran, akik nem vállalták, de nem lehet őket hibáztatni ezért a döntésükért. "A Milan nagyszerű csapat, de senki sem mondhatja, hogy jobb nálunk” – tette hozzá érthető daccal a hangjában.

Van Nistelrooy a gólkirály

GÓLLÖVÔLISTA. A főtáblán 12-szer eredményes Ruud van Nistelrooy lett a Bajnokok Ligája gólkirálya, mögötte Filippo Inzaghi végzett. A Manchester United sztárja a selejtezőben kétszer volt eredményes a ZTE elleni visszavágón, s a BL-győztes Milan sztárja is duplázott a Libereccel szemben a kvalifikációban, de ezeket a gólokat nem vették figyelembe a végelszámolásnál.
A 2002–2003-as BL-szezon góllövőlistája. 12: Van Nistelrooy (Manchester United); 10: F. Inzaghi (AC Milan); 9: Crespo (Internazionale), Makaay (Deportivo La Coruna), Raúl (Real Madrid); 8: Koller (Borussia Dortmund); 7: Henry (Arsenal), Saviola (Barcelona); 6: Ronaldo (Real Madrid), Shearer (Newcastle United); 5: Aiyegbeni (Maccabi Haifa), Carew (Valencia), Del Piero (Juventus), Gimenez (FC Basel), Guti (Real Madrid), Ibrahimovic (Ajax), Kluivert (FC Barcelona), Rossi (FC Basel), S. Anderson (Lyon)

Hatalmas cseh nyeremény

CSEHORSZÁG. Egy cseh fogadó 160 ezer euróval (39 millió forint) lett gazdagabb a Juventus–Milan Bajnokok Ligája-döntő után. A névtelenségbe burkolózó szerencsejátékos még októberben 29 ezer euróval fogadott a milánóiak végső sikerére, s vakmerő húzásával megsokszorozta vagyonát. A nyert összeg egyébként 320-szorosa a cseh átlagfizetésnek, és 26-szorosa egy ottani átlagpolgár éves jövedelmének.

Ronaldónak nem tetszett

SPANYOLORSZÁG. Lesújtóan nyilatkozott a szerdai BL-döntőről Ronaldo, a Real Madrid brazil szupersztárja. "Nem volt valami nagy élvezet. Az olaszok bizonyára azt gondolják, hogy a spanyolok folyton csak kritizálják őket, de mindenki látta, ez csúnya és unalmas meccs volt. Elvileg a Milan most Európa legjobb csapata, de mi játsszuk a leglátványosabb futballt” – jelentette ki a világbajnok csatárfenomén.

Az ősztől a Viasat3-on a Bajnokok Ligája

MAGYARORSZÁG. Hivatalossá vált, hogy az elmúlt években megszokott gyakorlattól eltérően a következő idényekben nem az MTV-n, illetve a Sport1-en láthatjuk a Bajnokok Ligája mérkőzéseit. 2003 szeptemberétől 2006 júniusáig a jogok a Viasat3 televíziós társaságot illetik meg, amely a tervek szerint kedden és szerdán is két találkozót (egyet élőben, egyet felvételről) sugároz.