KERÉKPÁR

Helyszín:Olimpiai Velodrome (pálya), Országúti kerékpárospálya (országút), Vuliagmeni olimpiai központ (országút) és Parnitha olimpiai hegyikerékpáros pálya (hegyikerékpár)

Időpont: 2004. augusztus 14–15., 18. (országút), 20–25. (pálya) és 27–28. (hegyikerékpár)

A kerékpáros versenyek olimpiai programja

Versenyszámok (18): pályakerékpár (12); országúti (4); hegyikerékpár (2)

Kvalifikáció útja: országúti és hegyikerékpárban a nemzetek rangsora alapján osztottak kvótát, míg pályán egyes versenyszámokban a jövő évi világbajnokság első tíz helyezettje lehet ott Athénban.

Külföldi favoritok: Armstrong (amerikai), Ullrich (német), Tournant (francia), Roberts (ausztrál), Green (kanadai), ill. Grankovszkaja (orosz), Dahle (norvég)

Az esélyek

Országúton sok függ attól, hogy a Tour de France után a nagy nevek közül kik vállalják az olimpiai indulást, a háromhetes körverseny ragyogó alapokat adhat a jó eredményekhez, ha ott lesz Athénban, jól teljesíthet az amerikai Armstrong, a német Ullrich vagy a kazah Vinokurov is. A pályaversenyeken a férfiaknál a francia, német, spanyol, brit, ausztrál, amerikai háború folytatódik, szinte minden versenyszámban négy-öt nagy esélyessel. A női sprintszámokban Ballanger visszavonulása után kiadó a trón, míg a 3000 méteren Van Moorsel próbál ismételni. Ami a magyar esélyeket illeti: Bodrogi az egyéni időfutamban a képességei alapján mindenképpen éremesélyes, míg pályán Szabolcsi (aki minden bizonnyal megszerzi a kvalifikációt a melbourne-i vb-n) a repülőversenyben pontot, pontokat szerezhet. Bodrogi már többször bizonyította, hogy a szám legjobbjai közé tartozik, a világbajnokságok során bronzérmet, negyedik és ötödik helyezést szerzett az elmúlt években, de tavaly már a világ legnagyobb kerékpáros eseményén, a Tour de France-on is villogott: harmadik lett a körverseny záró időfutamán. Hegyikerékpárban egy férfi versenyző fogja képviselni hazánkat, a kvótát Buruczki Szilárd szerezte.

Magyar aranyérem: 5%
Magyar érem: 10%
Magyar pontszerzés: 30%


Ötkarikás múlt:

Korábbi olimpiai érmesek

Már az első újkori olimpiai játékok programjában szerepelt a kerékpár, 1896-ban Athénban hat számban avattak bajnokot. Akkoriban rendeztek országúti mezőnyversenyt, pályán pedig 1, 10 és 100 kilométeres futamot, 12 órás versenyt és repülőversenyt. A hölgyek csak 1984-ben csatlakozhattak az erősebb nemhez, ráadásul Los Angelesben csupán a mezőnyversenyben mérhették össze tudásukat. A versenyszámok az évtizedek során gyakorta változtak, némelyek eltűntek, s újak léptek a helyükbe. Az 1996-os atlantai olimpián rendeztek először hegyikerékpáros versenyt is. A 2004-es athéni olimpián a férfiak 11, a nők pedig már 7 versenyszámban szállhatnak nyeregbe. ---- A kerékpározás története alig kétszáz éves múltra tekint vissza. A kezdeti, favázas, fakerekes szerkezeteket, amelyet ugyan ülve, de egy mai rollerhez hasonlatosan hajtottak, nagyon nehezen lehetne a mai szupercsodákal, főként a pillekönnyű versenygépekkel összehasonlítani. De mégis meg kell tennünk. Már csak azért is, mert a nagy népszerűségnek örvendő és egyre inkább tért hódító jármű, illetve annak versengése már az első újkori olimpiák műsorára is felkerült.
Athénban pályán és országúton is megmérkőztek az olimpikonok, első nekifutásra hat versenyszámban hirdettek bajnokot.
Az első olimpiákon még felváltva, eléggé rendszertelenül szerepeltek az olimpiai műsoron a kerékpáros számok, ráadásul 1904-ben egyáltalán nem vettek részt az ötkarikás játékokon.
Az országútiak azonban 1908-tól, míg a pályások 1920-tól folyamatosan elindulhatnak a nyári olimpiákon.
A sportágra jellemző a francia és olasz erőfölény, amelybe néha még a németek tudtak érdemben beleszólni az idők során.
A sportág dinamikusan fejlődik napjainkban is, ennek köszönhetően 1984-től már a női versenyzők is olimpiai érmekért és helyezésekért küzdhetnek, míg 1996-ban a hegyi kerékpáros szakág – művésznevén corss country – nyert felvételt. Sydneyben hat új versenyszámmal gazdagodott a kerékpárosok repertoárja, ennek köszönhetően már összesen tizennyolc versenyszámban avattak bajnokot. A legtöbbet, tizenkettőt a pályásoknál – őket illik sprintereknek nevezni – osztottak ki, de került rajtuk kívül négy aranyérem az országúti győztesek, míg további kettő a hegyimenők nyakába.

Magyarok a nyeregben

A magyar kerékpárosok ötödik helynél még soha nem értek el jobb eredményt az olimpiákon, igaz ezen a pontszerző helyen többen is végeztek.
Például első női kerékpárosunk, a sprinter Szabolcsi Szilvia, aki négy évvel ezelőtt Sydneyben első nekifutásra ötödik lett. Életkorából adódóan akár még két olimpia is benne lehet, igaz ehhez az elsőt most, idén illik letudnia, de még nincs kvótája. Az előrejelzések azonban jót sejtetnek, az ausztráliai világbajnokságon minden bizonnyal nem okoz sem önmaga, sem szurkolói számára csalódást.
Hegyi kerékpárosainkat a férfiak mezőnyében egy versenyző képviseli majd, a kvótához szükséges pontok megszerzése Buruczi Szilárd nevéhez fűződik. Bár az induláshoz itthon még válogatózni kell, aligha veheti el tőle bárki is az athéni részvételt. Lévén egyrészt itthon ő a legjobb ebben a műfajban, másrészt ennek megfelelően már az első válogatót is ő nyerte.
Országúti kerekeseink nem tudtak kvótát szerezni, de vb-bronzérmes versenyzőnk – volt ő negyedik és ötödik is –, Bodrogi László szabadkártyát kapott, így egyéni időfutamban egy érem vagy éppen egy pontszerző hely is kinézhet nekünk.
De vissza a sportág olimpiai eredményeihez, már ami a magyarokét illeti.
1924-ben futottak be először ötödik helyen magyar kerekesek, a kétüléses versenyszámba Grimm János és Uhereczky Ferenc. Ez a versenyszám, ha nem is volt magyar specialitás, mindenképpen említésre méltó, hogy további két ötödik helyezésünket is ebben szereztük. Ezeken kívül van még két-két ötödik és hatodik helyezés. ---- Az országúti versenyekben összesen 212 kerekes indulhat (145 férfi, 67 nő), a mezőnyversenyt Athén belvárosában, míg az időfutamot a triatlonos kerékpárpályán bonyolítják le. A pályaversenyek során 12 versenyszámban osztanak érmeket, ezekért összesen 188 versenyző (153 férfi és 35 nő) indul harcba, az olimpiai versenyek lebonyolítása megegyezik a Világkupa-viadalokon és a világbajnokságokon megszokottakkal. A hegyikerékpáros versenyt egy erre az alkalomra kijelölt hegyi pályán rendezik meg, összesen 80 kerekes (50 férfi és 30 nő) kap rajtengedélyt. ---- PAUL MASSON (1874. november 30., francia)
A francia Masson volt az első triplázó a kerékpár olimpiai történetében, s mindjárt az athéni premieren gyűjtött be három aranyat: megnyerte a repülőversenyt, az egy kilométeres és a tíz kilométeres futamot. Az olimpia után nem sokat teketóriázott, azonmód a profik közé állt, s 1897-ben már Nossam álnéven (a Masson visszafelé olvasva) nyert bronzérmet a profik sprintvilágbajnokságán.

DANIEL MORELON (1944. július 28., francia)
Káprázatos pályafutás az övé! Alig 20 esztendősen, az 1964-es tokiói olimpián a repülőversenyben mutatkozott be, s egy bronzéremmel utazhatott haza. Négy évvel később Mexikóban Pierre Trentin társaságában megnyerte a tandemversenyt, és a repülőverseny eredményhirdetésénél is ő állhatott a dobogó legfelső fokára. Jutott egy arany Münchenre is, az 1972-es játékokon újra Morelon nyerte meg a repülőversenyt. S nem hagyta abba, 32 esztendősen közel állt a negyedik aranyhoz, ám Montrealban végül csak egy ezüstöt szerzett – ám fantasztikus sorozatával a legnagyobbak közé került.

CHRISTA LUDING (1959. december 4., német)
Luding-Rothenburger mindmáig az egyetlen sportoló (s az olimpiai ciklusok változása miatt vélhetően még jó ideig az lesz), aki ugyanabban az esztendőben érmet nyert a téli és a nyári olimpián. Luding 1980-ban a Lake Placid-i olimpián szerepelt először, gyorskorcsolyázóként, négy évvel később Szarajevóban már aranyéremmel gazdagodott ebben a sportágban. 1988-ban Calgaryban a téli olimpián gyorskorcsolyázásban ismét aranyat nyert, hét hónappal később Szöulban kerékpárosként a női sprintversenyben ezüstérmes lett.

VJACSESZLAV JEKIMOV (1966. február 4., orosz)
Az orosz kitűnőség két győzelme között 12 esztendő telt el. 1988-ban a Szovjetunió 4000 méteres üldözőcsapatának tagjaként állhatott fel a dobogó legfelső fokára, majd a sydneyi olimpián immár oroszként – no és profi kerékpárosként – nyert újra aranyérmet, az országúti időfutamban, óriási meglepetésre megelőzve a korszak legnagyobbjait, a német Ullrichot és az amerikai Armstrongot.
Bővebben: Szlava és a bűvös tizenkettes ---- Férfiak
Mezőnyverseny: Jan Ullrich (német)
Egyéni időfutamverseny: Vjacseszlav Jekimov (orosz)
Repülőverseny: Marty Nothstein (amerikai)
1000 m-es állórajtos időfutam: Jason Queally (brit)
4000 m-es egyéni üldözőverseny: Robert Bartko (német)
Pontverseny: Juan Llaneras (spanyol)
Keirin: Florian Rousseau (francia)
Páros: Ausztrália (McGrory, Aitken)
Olimpiai csapatverseny: Franciaország (Gané, Rousseau, Tournant)
4000 m-es csapat üldözőverseny: Németország (Fulst, Bartko, Becke, Lehmann)
Hegyikerékpár: Miguel Martinez (francia)

Nők
Mezőnyverseny: Leontien Zijlaard-Van Moorsel (holland)
Egyéni időfutamverseny: Leontien Zijlaard-Van Moorsel
Repülőverseny: Felicia Ballanger (francia)
500 m-es állórajtos időfutam: Felicia Ballanger
3000 m-es egyéni üldözőverseny: Leontien Zijlaard-Van Moorsel
Pontverseny: Antonella Bellutti (olasz)
Hegyikerékpár: Paola Pezzo (olasz)