ÍJÁSZAT

Helyszín: Panathinaiko-stadion

Időpont: 2004. augusztus 15–21.

Versenyszámok (4): férfi egyéni, női egyéni,
férfi csapat, női csapat

A kvalifikáció útja: a hatvannégyes főtábla helyei közül negyvenhárom a New York-i világbajnokságon dől el, három-három helyért küzdenek a kontinensviadalokon, a fennmaradó helyeket pedig a nemzetközi szövetség (FITA) szabadkártyás versenyzői töltik ki

Az esélyek:
Legalább akkora csoda lenne, ha a női csapatversenyt nem Dél-Korea nyerné, mintha az amerikai Dream Team hoppon maradna kosárlabdában. Szöul óta négyből négyszer ők állhattak a dobogó legfelső fokára, Egyéniben is valamelyik versenyzőjük (Li Eun Kjang, a világbajnoki cím védője, Jun Mi Dzsin vagy Pak Szung Hjun) számíthat legnagyobb eséllyel az aranyéremre, de itt azért az olasz Natalia Valeeva, a kínai Ho Jing, a brit Allison Williams is beleszólhat a csatába. Az 1989 óta rendezett nyolc vb egyéni versenyein hétszer dél-koreai hölgyek nyertek, csak Valeeva ékelődött be közéjük 1995-ben – szinte csoda folytán. A férfiaknál az amerikai Rick McKinney és Victor Wunderle, a vb-címvédő olasz Michele Frangilli, az orosz Balzsinima Cirempilov, a holland Wietse van Alten, a francia Sebastien Flute, a dél-koreai O Kjo Mun napjaink legnagyobb egyéniségei, sokatmondó viszont, hogy csapatban a dél-koreaiak a világbajnoki és olimpiai bajnoki cím védői…

Az íjászversenyek programja

Magyar indulók: –

Magyar aranyérem: 0 %
Magyar érem: 0 %
Magyar pontszerzés: 1%


Címvédők:
Férfiak. Egyéni: Simon Fairweather (Ausztrália). Csapat: Dél-Korea (Jang Jong Ho, Kim Csung Ho, Kim Csung Tae, O Kjo Mun)
Nők. Egyéni: Jun Mi Dzsin (Dél-Korea). Csapat: Dél-Korea (Kim Nam Szun, Kim Szu Njung, Jun Mi Dzsin)

Ötkarikás múlt:
Korábbi olimpiai érmesek

A sportág az 1900-as olimpián mutatkozott be, majd szerepelt a műsoron 1908-ban és 1920-ban is, végül 52 év szünet után 1972-ben, Münchenben vált végleg a program részévé. Az 1972 előtti ötkarikás versenyeket azonban fenntartással kell kezelni, Párizsban ugyanis csak belga és francia, St. Louisban csak amerikai aranyak születtek (utóbbi versenyen az ezüst- és bronzérmek is a hazai versenyzőknek jutottak, több nemzet ugyanis nem vett részt), Antwerpenben meg belga háziversenyt rendeztek, kilenc számból hét arany a belgáké lett, egy-egy jutott – no nem kell messzire menni – a hollandoknak, illetve a franciáknak, ráadásul a fenti versenyszámok egy részét a NOB nem is ismeri el hivatalos olimpiai versenynek. Igazi értéke tehát a modern, 1972 után rendezett versenyeknek van. A magyar íjászat legnagyobb sikerét Nagy Béla aratta 1980-ban, Moszkvában, aki ötödik helyével az egyetlen pontszerzőnk. Ma már – az erőviszonyokat reálisan mérlegelve – szinte lehetetlen a nemzetközi élvonalba kerülni.

Linkek:
Nemzetközi Íjász Szövetség (FITA) hivatalos honlapja ---- Az íjászat egyike a legrégebbi sportoknak, habár akkoriban még közel sem a sport kategóriába sorolhattuk, hiszen immár évezredekkel ezelőtt a vadászó és a harcba induló férfiember elhagyhatatlan kelléke volt az íj és a nyílvessző. Olvasóinkat megkímélnénk további, ennél részletesebb történelmi leckétől, ami a nyilazással kapcsolatos, annyit mégis leszűrhetünk: ez a fegyver, vagyis a lőfegyverek megjelenését követően immár csak hobbi-, később pedig sporteszköz aligha idegen a világ bármely tájékán. Különösen Magyarországon, de ezt már tényleg nem kell tovább részleteznünk… Habár…

Ahogy a magyar már régóta nem lovasnép, úgy a nyilazás sem hozható velünk össze. És ezt sajnos egyrészt világosan mutatják az eredmények ugyanúgy, mint a sportág népszerűsége és ismertsége. Egy szűk, nagyon szűk kör ma hazánkban az, amely ennek a sportágnak és szenvedélynek hódol. Ráadásul különösen kevés az olimpiai versenyszámban magát kipróbáló profi íjász. Mert ugye jelen esetben a profi szó az íjászatnál szinte értelmét veszti, legalábbis nálunk mindenképpen, de a világ számos más helyén is hasonló állapotokat találunk. Kivételt képez talán Korea, ahol egyrészt nemzeti sport, másrészt a legjobbak tényleg olyan jók, amelyek köszönhetően megengedhetik maguknak, hogy csak a sporttal foglalkozzanak. ---- A sportág elég korán, már 1908-ban felvételt nyert az olimpiai versenyszámok közé, sőt, azon kevés sportágak egyike volt, amelyen már a nők is élvezhették a kezdődő emancipáció jótékony hatását. Három versenyszámban hirdettek bajnokot, jellemzően brit, francia sportolók töltöttek be meghatározó szerepet.
1920-ban a sportág következő olimpiai részvételét a rendező belgák szorgalmazták és hogy mindezt miért is tették, azt jól jellemzi, hogy mindjárt tíznél több versenyszámban hirdettek bajnokot és a házigazdák annyi aranyérmet lőttek össze maguknak, hogy évtizedekre előre kibérelték maguknak az összesített olimpiai éremtáblázat első helyét.
Persze olyan nagyon nehéz dolguk nem volt ezzel, ugyanis egészen 1972-ig nem szerepelt az olimpiákon az íjászat. Bár a távok azóta mind a férfiaknál, mind a nőknél állandó – négytávú összetettben hirdetnek bajnokot mindkét nem képviselőinél –, a lebonyolítási rend gyakran változott. Ekkor már jellemzően szovjet-amerikai párharc alakult ki, ebben a sportágban is.
1988-ban koreai nyomásra felkerült a műsorszámok közé a csapatverseny is és tulajdonképpen az ázsiai ország ekkortól vette át egyrészt a sportágban a mindenkori meghatározó szerepet, másrészt az összesített éremtáblázaton is övék már a vezető szerep. A korábbi elsőkre megmaradt az üldöző szerep.
A sportági viszonyokat és hagyományokat nézve ez még jó ideje így is marad. ---- Ezer éve minden bizonnyal aligha lehetett volna a sportágban sportszerű és korrekt keretek közt íjász-versenyt rendezni, hiszen a magyar indulók ezer százalékosan minden trófeát megszereztek volna, a versenyt megrendező település minden egyéb ingóságával egyetemben…
Az akkor oly’ gyakran hallatott fohászt, miszerint a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket, manapság már nem nagyon hangzik el még a versenyeken sem, mégpedig okkal.
Tehát… Már 1972-ben képviselte színeinket íjász az olimpián, de nem tudott beleszólni a nagyok versenyébe. Az első, és valljuk be, egyetlen igazán emlékezetes szerepés Nagy Béla nevéhez fűződik a sportágban, aki a moszkvai olimpián egészen az utolsó napi vezetett, hogy aztán egyetlen nullás lövésének köszönhetően nem csak az aranyérem csússzon ki a kezéből, hanem halmazati büntetésként még a dobogóról is leszoruljon, hogy meg se álljon az ötödik helyig.
Magyar íjász, méghozzá a női mezőnyben képviseltettük magunkat, utoljára Atlantában indulhatott olimpián, Sydneyben már nélkülünk rendezték a versengést és minden jel arra utal, nem lesz ez másként Athénben sem.
Ehhez az Eb-n dobogón kell végezni, illetve mivel a dobogósok minden bizonnyal már rendelkeznek olimpiai kvótával, olyan helyezést kellene elérnünk, amely a legjobb három, kvótával még nem rendelkező közé sorolna bennünket. Erre azonban a reális esélyünk vajmi kevés.
Annyit azért illik megjegyeznünk, hogy 1992-ben az Eb-n női csapatunk bronzérmes lett, tehát lett volna egy sokra hivatott korosztály, de a sportág pénzigényes a fegyverek és a kiegészítők drágák, gyorsan használódnak.
Az úgynevezett csigásoknál Ondrik Tibor egyéniben és csapatban is világbajnoki bronzérmes, de ez nem az olimpiai kategória, mint ahogy az egyébként sportlövő világbajnok Sidi Péter számszeríjászoknál szerzett világbajnoki címet, ami ugye, talán mondani sem kell, szintén nem olimpiai versenyszám.
Említést érdemel az amerikai színésznő, Geena Davis, aki minden versenyen elindul, célja egyben nagy álma, hogy egyszer olimpián versenyezhessen, ám ehhez igencsak nagy fejlődésen kellene átesnie, mindenesetre reklám szempontjából nem éppen utolsó a sportág számára. ---- Athénban egyéniben 64 férfi és 64 női íjász áll a lővonalhoz, elsőként a rangsoroló fordulóban lőnek 70 méterről hatszor 12, azaz összesen 72 vesszőt. Ezen lövések alapján az elsőtől a 64. helyig rangsororolják az indulókat, s megkezdődnek a kieséses fordulók, az első a 64.-kel, a második a 63.-kal stb. csap össze. A következő kanyarban tehát 32-en, majd 16-an, nyolcan maradnak, végül pedig az elődöntő, bronzmeccs és döntő következhet. Az egyéni verseny után a csapatversenyt rendezik meg, 16 háromtagú csapat küzd meg az érmekért. ---- DARRELL PACE (1960. március 7., amerikai)
Kétszeres olimpiai bajnok (1976, 1984), kétszeres világbajnok (1975, 1979), emellett hatszor hazája bajnokságát is megnyerte. Hihetetlen mentális adottságainak köszönhetően tartozott a világ legjobbjai közé, első világbajnoki címét példának okáért 15 évesen nyerte meg. Montrealban 16 éves fejjel már szinte rutinos, öreg rókának számított, öt olimpiai csúcsot döntött a verseny során, és elképesztő, 69 körös előnnyel nyert. Moszkváról – minden bizonnyal egy újabb aranyról – az amerikai bojkott miatt lemaradt, aztán Los Angelesben ismét a csúcsra ért, mind az öt olimpiai csúcsát megdöntve. Világcsúcsát 14 évig nem tudták felülmúlni.

KIM SZU NJUNG (1971. április 5., dél-koreai)
Négyszeres olimpiai és négyszeres világbajnokként minden idők legjobbjának tekinthető. Szöulban robbant be az élvonalba, amikor megnyerte mindkét számot, az egyénit és csapatot is, és hatalmas sztár vált belőle hazájában. Sikersorozatát a soron következő két vb-n folytatta, 1989-ben és 1991-ben is mindkét számban felállt a dobogó legmagasabb fokára. Néhány évre visszavonult, majd kétgyermekes családanyaként Sydney előtt visszatért, és még egy arany- és bronzéremmel gazdagította gyűjteményét.
Bővebben:A négyszeres bajnok édesanya

HUBERT VAN INNIS (1866. február 24.–1961. november 25., belga)
Amikor a sportág még gyerekcipőben járt, a belga íjász hat aranyéremig jutott, 1900-ban Párizsban két aranyat, egy ezüstöt, húsz évvel később (!), 54 évesen négy aranyat és két ezüstöt gyűjtött be, ezzel minden idők legeredményesebb íjásza. Antwerpenben ráadásul az egész olimpia második legeredményesebb sportolója volt, az öt aranyig jutó olasz vívó, Nedo Nadi mögött. Némileg levon ugyan érdemeiből az a tény, hogy a fenti számok egy részét a NOB nem ismerte el hivatalosan, a kis- és nagymadárlövés (…) csapatversenyében pedig egyedül Belgium állt lővonalhoz.

JUN MI Dzsin (1983. április 30., dél-koreai)
Sydneybe a világranglista 65.-jeként érkezett, vagyis nem tartozott az esélyesek közé, bár dél-koreairól ilyesmit meglehetős könnyelműség kijelenteni. Mindenesetre a legutóbbi olimpia óta megtanulhatták a nevét: csapatban és egyéniben is aranyat nyert, a 2003-as New York-i vb-n pedig ismét duplázott.