GYEPLABDA

Helyszín:Olimpiai gyeplabda-stadion

Időpont: 2004. augusztus 14-27.

Versenyszámok (2): férfi és női csapatverseny

Olimpiai kvóták száma: 12 férfi + 10 női csapat

Versenyzők száma: 16 fő/csapat, összesen 352 fő

A férfi torna

A kvalifikáció útja: a rendező Görögország (*) mellett Európából, Afrikából, Ázsiából, Amerikából és Óceániából egy-egy csapat jutott ki a kontinentális tornákon keresztül, a maradék 6 kvótát pedig 2004 márciusában egy világszintű kvalifikációs tornán lehetett megszerezni.

*: A CAS, a Lausanne-ban székelő Nemzetközi Sportdöntőbíróság nem járult hozzá, hogy a görög csapat elinduljon az olimpián. Más sportágakkal ellenétben a Nemzetközi Gyeplabda-szövetség ugyanis a görög csapatot is kvótaszerzésre kötelezte, első ellenfelük, Kuba azonban idő előtt visszalépett, ám a folytatásban ugyancsak kvóta nélkül maradt Kanada biztosan verte a görög együttest. Az idei olimpia házigazdái a kubaiak visszalépését próbálták meglovagolni a fehér asztal mellett, sikertelenül. A görögök helyén a márciusi, Spanyolországban megrendezett kvalifikációs torna hetedik helyezettje, Dél-Afrikai vehet részt az olimpián.

Kvótával már rendelkező válogatottak: Argentína, Ausztrália, Dél-Korea, Egyiptom, Dél-afrikai Köztársaság, Hollandia, India, Nagy-Britannia, Németország, Pakisztán, Spanyolország, Új-Zéland

Az olimpiai gyeplabdatorna programja

Esélyek:
Nehéz dolga van annak, aki tippelni szeretne a befutókra, hiszen a hölgyek között mindenképpen számolni kell az elmúlt két olimpia aranyérmesével, az ausztrál válogatottal, amely imponáló magabiztossággal gyűjtötte be eddigi címeit, jelenleg pedig második a világranglistán. Csakhogy ott van az első helyezett, vagyis Argentína, amely most talán a legjobb formáját hozza. Az olimpiai kvalifikáció során gyakorlatilag bucira vert mindenkit, emellett a legutóbbi világbajnokot is benne tisztelhetjük. A férfiaknál sincs könnyű dolgunk a tippeléssel, náluk is ugyanaz az alakulat nyerte az legutóbbi két olimpiai játékot, nevezetesen Hollandia. Csakhogy a szintén kétszeres aranyérmes Németország is igencsak vágyik rá, hogy feledtesse az utóbbi nyolc év éremtelenségét.

Favoritok: Ausztrália, Németország

Címvédők:
Férfiak: Hollandia
Nők: Ausztrália

Ötkarikás múlt:

Korábbi olimpiai érmesek

A gyeplabda már 1908-ban teljes jogú olimpiai sportággá vált - ekkor még csak a férfiak számára. A sportág női változata 1980-tól kapott szerepet az ötkarikás játékokon. Az, hogy Indiában ez nemzeti sportág, jól látszik az éremtáblázaton is, lévén 1928 és 1964 között egyszer fordult elő, hogy nem az ázsiai ország kaparintotta meg az aranyérmet (1960-ban a sportág másik egyeduralkodója, Pakisztán jutott a dobogó legfelső fokára). Magyarország kétszer kvalifikálta magát a játékokra, először az 1936-os berlini olimpiára sikerült kijutnia, amelyen két győzelemmel - Belgium és az Egyesült Államok ellen - a hatodik helyen végzett úgy, hogy csekély gólkülönbséggel maradt alul a későbbi győztes Indiával szemben. Másodszor 1980-ban, a moszkvai olimpiára kvalifikálta magát, de a bürokrácia az utolsó pillanatban meghiúsította a szereplést.

Linkek:
A Nemzetközi Gyeplabdaszövetség (FIH) honlapja
Az Európai Gyeplabdaszövetség honlapja ---- A kvalifikáció útja: Európából, Afrikából, Ázsiából, Amerikából és Óceániából egy-egy csapat jutott ki a kontinentális tornákon keresztül, a maradék 4 kvótát pedig 2004 márciusában egy világszintű kvalifikációs tornán lehetett megszerezni.

Kvótával már rendelkező válogatottak: Argentína, Ausztrália, Dél-Afrika, Hollandia, Japán, Kína, Koreai Köztársaság, Németország, Spanyolország, Új-Zéland

Favoritok: Argentína, Hollandia

Ötkarikás múlt:
Korábbi olimpiai érmesek ---- A hölgyeknél tíz válogatottnak volt módja kvalifikálnia magát az olimpiára, ezeket két csoportra osztották (A-csoport: Argentína, Kína, Japán, Új-Zéland, Spanyolország. B-csoport: Ausztrália, Németország, Dél-Korea, Hollandia, Dél-Afrika). Ezek augusztus 14-én kezdik a küzdelmeket a klasszikus formában, vagyis egy nap két mérkőzést rendeznek, egy együttes szabadnapos. Az ötödik játéknap augusztus 22-én lesz, ugyanis csak minden másnap játszanak. Majd újabb egy nap szünet után, 24-én kezdődik a rájátszás: az ötös első két helyezettje keresztbejátszik egymással, így döntik el, melyikük jut a fináléba. A két csoport 3-4. helyezettje az elődöntők mellett az 5-8. helyért is játszik, amelyet 26-án rendeznek meg - a bronzmeccsel, a döntővel és a többi helyosztóval (5. helyért, 7. helyért) együtt. A férfiaknál hasonlóképpen döntik el a végső pozíciókat, annyi eltéréssel, hogy tizenketten küzdenek majd (A-csoport: Egyiptom, Németország, Nagy-Britannia, Dél-Korea, Pakisztán, Spanyolország. B-csoport: Argentína, Ausztrália, India, Hollandia, Új-Zéland, Dél-Afrika), így értelemszerűen egy nap nem két, hanem három derbit rendeznek, és nincs szabadnapos. A férfiak összecsapásait akkor tartják, amikor a hölgyek szünnaposak, és értelemszerűen az utolsó napon (augusztus 27-én) a 11. és a 9. helyért is pályára lépnek. ---- FLORIAN KUNZ (1972. február 22., német)
A Floh becenévre hallgató játékost pályatársai és a sportág szakemberei is igazi klasszisnak tartják, ennek mi sem lehet egyértelműbb jele, minthogy a Nemzetközi Gyeplabdaszövetség (IHF) 2001-ben az év játékosának választotta. A szerény játékos ötéves korában kezdett el gyeplabdázni. Először 1994-ben mutatkozott be a válogatottban, mindjárt egy Európai Nemzetek Tornája-győzelemmel, ám nagy bánatára a 1992-es olimpiai győzelemről lecsúszott. Most, 2004-ben viszont lesz lehetősége pótolni a hiányzó aranyérmet, minekutána a németek az egyik legnagyobb esélyesei az athéni viadalnak. A 2002-es világbajnokságon a döntőben ő szerezte hazája győztes gólját.

CARINA BENNINGA (1962. augusztus 18., holland)
Benningát a hollandok csak az ország királynőjeként emlegetik. A Los Angeles-i olimpián szerepelt először a tulipánföldiek nemzeti csapatában, és aranyéremmel a nyakában térhetett haza. Szöulban, 1988-ban már csak a dobogó harmadik foka jutott a holland válogatottnak, igaz, erről legkevésbé Benninga tehetett, amit mi sem mutat jobban, mint hogy az 1992-es barcelonai ötkarikás játékok nyitó ünnepségén ő vitte a hazája lobogóját - előtte ezzel még egyetlen hölgyet sem tiszteltek meg. Szerzett két világbajnoki címet (1983, 1990) is a hollandoknak, s ő volt az 1990-es vb-együttes csapatkapitánya.

CARSTEN FISCHER (1961. augusztus 29., német)
Először 1974-ben, az ifjúsági B-válogatottban debütált. Az első nemzetközi sikerét 1980-ban érte el, amikor junior-világbajnok lett. Később, 1984-ben már a felnőttek között, a Los Angeles-i olimpián ezüstéremig menetelt, ahogyan négy évvel később, Szöulban is. 1992-ben Fischer hathatós segítségével már a dobogó legfelsőbb fokára állhatott a német alakulat. 1996-ban pedig csupán egy hajszállal csúszott le a dobogóról. 36 éves korában hagyta abba aktív pályafutását. 259 válogatott mecscsen szerepelt, és 154 ütött góljával ma is nemzeti csúcstartó. 1992-ben cukorbetegséget diagnosztizáltak nála, de sportemberi nagyságára jellemzően nem hagyta abba a sportolást.

ALYSON ANNAN (1973. június 21., ausztrál)
A szakértők szerint ő a legkeményebben lövő játékos a női mezőnyben, de őt tartják - teljes joggal - a világ legjobb női gyeplabdázójának is. 1991-ben mutatkozott be a nemzeti csapatban Dél-Korea ellen. Eredményei több mint figyelemre méltóak: négyszer nyerte meg a Bajnokok Tornáját (1993, 1995, 1997, 1999), kétszer a világbajnokságot (1994, 1998), egyszeres Brit Nemzetközösségi Játékok-győztes (1998), és büszkélkedhet két olimpiai aranyéremmel is (1996, 2000). Ô lett 1998-ban a világbajnokság gólkirálynője, és a legjobb játékosnak is őt választották. A Nemzetközi Gyeplabdaszövetség (FIH) kétszer is neki ítélte az év játékosának járó címet, először 1998-ban, másodszor 2000-ben.

BALBIR SING (1924. október 10., indiai)
A középcsatár három olimpián is (1948, 1952, 1956) az aranyéremig repítette azt indiai válogatottat, amely akkoriban igencsak uralta a mezőnyt. Az 1948-as ötkarikás játékokon csapata 13 góljából nyolcat vállalt, ám még ennél is kiemelkedőbb teljesítményt nyújtott Helsinkiben, amikor a döntőben az angolok ellen alakulata hat találatából ötöt ő jegyzett. Akkoriban mindenki a legjobb, legveszélyesebb támadónak tartotta. Később ő lett az indiai nemzeti együttes szövetségi kapitánya, és ezen a poszton sem vallott kudarcot - 1975-ben Kuala Lumpurban a világbajnoki címig vezette tanítványait.