Carterből nem lett hős, de örül

Nos, miután a kedvenceiknek végül csak az ezüstérem jutott, a Hartwall Aréna szomszédságában felállított sörsátrakban üvöltő zenei aláfestéssel próbálták a csalódottságukat enyhíteni, karöltve a finnekkel, akiknek viszont csapatuk negyeddöntőbeli veresége után most másodjára sem teljesült a vágyuk. Ugyanis a "ha már nem mi, akkor inkább a svédek, mint a kanadaiak” elvét követve az utolsó pillanatokig kitartottak a szomszédok mellett, ám ezen az estén ez is kevés volt: a hosszabbítás 14., azaz a találkozó 74. percében jött Anson Carter, és góljával – amelyet végül csak a videobíró segítségével adott meg a cseh Sindler játékvezető, mégpedig jogosan, hiszen a hétfő reggeli helyi újságokban kikockázva és felnagyítva jelentek meg a bizonyító erejű képek – mindent eldöntött. A New York Rangers színes bőrű hokisának hőstette odahaza, az éppen zajló NHL rájátszás árnyékában vélhetően elsikkad, ám a második világbajnokságán szereplő, és második világbajnoki címét szerző (az első vb-aranyát is Helsinkiben nyerte, még 1997-ben…) csatárt ez láthatóan nem érdekelte: "Tudtam, benn volt a korong, de a videobíró olyan lassan döntött, hogy már magam is kételkedni kezdtem” – nyilatkozta a tengerentúli sportcsatorna, a TSN riporterének, majd a kamera felé fordulva, az ilyenkor arrafelé szokásos "csók anya, holnap megyek” üzenettel jelezte, ennél több komolyságot most ne is reméljenek tőle. Igaz, ő legalább néhány összefüggő mondattal "meglepte” az otthoniakat, a többiek viszont a nagy ünneplés közepette még ennyire sem voltak hajlandóak. A kitartó riporter ugyan még megpróbálkozott Luongóval, Heatleyvel, Comrie-vel és Horcoff-fal, de miután néhány komolytalan mondat után őt is nyakonöntötték egy üveg pezsgővel, sőt a kamera lencséje is az ünnepi nedű áldozata lett, feladta, és inkább a győztes gól újbóli ismétlését kérte kollégáitól.
Eközben Hardy Nilsson, a svédek és Andy Murray, a kanadaiak szövetségi kapitánya által tartott sajtótájékoztatón előbbi sportszerűen gratulált a győzteseknek, de nem titkolta csalódottságát sem: "Jól kezdtünk, az első harmadban mi irányítottuk a játékot, ám ahelyett hogy kétgólos előnnyel zártuk volna a játékrészt, az utolsó percben kaptunk egy gólt, és ez megváltoztatta a mérkőzés képét. Sok helyzetet kihagytunk, ami a végén megbosszulta magát, hiszen egy apró védelmi megingás az aranyérmünkbe került” – magyarázta. Ezzel szemben Murray éppen azt emelte ki, hogy csapata vert helyzetből is talpra tudott állni, amiért minden játékosának elismerés jár. Mint mondta, nagyon akarták ezt a sikert, hiszen Kanada számára mindig fontos, hogy az odahaza első számú sportnak tekintett jégkorongban ténylegesen is a világ legjobbjainak mondhassák magukat, s erre ugyebár legutóbb 1997-ben volt példa. "Helsinkibe bármikor szívesen jövünk világbajnokságra” – tette hozzá mosolyogva, utalva arra, hogy legutóbbi aranyérmüket hat évvel ezelőtt – a döntőben akkor is a svédek voltak az ellenfeleik – ugyancsak a finn fővárosban szerezték.
A szakemberek szerint az utóbbi idők talán legjobb, legszínvonalasabb világbajnoksága tehát méltó módon, a hirtelen halálban szerzett kanadai góllal s ezáltal tengerentúli sikerrel zárult. Ezzel a győzelemmel egyébként a juharlevelesek a vb-k örökranglistáján beérték a 22 aranyéremmel eddig egyedül vezető Szovjetuniót, így 2004-ben, a Prágában és Ostravában esedékes tornán már az önálló elsőségre törekedhetnek, bár ehhez a többieknek is lesz egy-két szavuk. Például a döntőben most vesztes svédeknek, akik az immár címvédő kanadaiakhoz hasonlóan a hely "varázsában” is reménykedhetnek: a legutóbbi csehországi világbajnokságon (1992-ben) ugyanis a finneket megelőzve ők állhattak a dobogó tetejére.

A nagyszerű Mats Sundiné a legszebb világbajnoki gól

A Nemzetközi Jégkorongszövetség megválasztotta a világbajnokságok 1920 óta íródó történetének tíz legszebb és egyben legfontosabb gólját. A listán persze lehet vitatkozni, ám hogy érdekes és tanulságos, az elvitathatatlan. Íme!
1. Sundin (svéd, 1991. május 4., Turku): az akkor még újonc csatár góljával verték 2–1-re a vb-döntőben a svédek a szovjeteket.

2. Holik (csehszlovák, 1972. április 20., Prága): a szovjet válogatott 1963 óta tartó sorozatát – 9 vb-arany – törte meg Holik találata, amelyet a legendás Tretyaknak lőtt.

3. Bondra (szlovák, 2002. május 11., Göteborg): 80 másodperccel az oroszok elleni finálé vége előtt lőtt Bondra-gól jelentette Szlovákia első vb-aranyát.

4. Malcev (szovjet, 1970. március 30., Stockholm): 2–1-es szovjet vezetésnél a zseniális center elhíresült szlalomja után lőtt góllal vált biztossá csapata zsinórban nyolcadik világbajnoki címe.

5. Sandström (svéd, 1987. május 1., Bécs): a 2–2-re végződött Svédország–Szovjetunió találkozó 59. percében lőtte az egyenlítő találatot Sandström, s ezzel 25 év után lettek ismét világbajnokok a sárga-kékek.

6. Peltonen (finn, 1995. május 7., Stockholm): az első és eddig egyetlen finn vb-arany a svédek elleni döntőben született meg. Peltonen a második harmad vége előtt 4 másodperccel lőtt góljával már 3–0-ra vezettek a finnek, akik a végén 4–1-re nyertek.

7. Maatta (svéd, 1957. március 5. Moszkva): a svéd csatár gólja egy csapásra elnémította az 50 ezer (!) hazai hívőt a Lenin-stadionban – ezzel a találattal alakult 4–4-re a szovjet–svéd mérkőzés, s ez volt az első és azóta is utolsó alkalom, hogy Moszkvában egy külföldi válogatott világbajnok tudott lenni.

8. Moravec (cseh, 2001. május 13., Hannover): a cseh játékos hosszabbításban lőtt góljával verték 3–2-re a finneket.

9. Robitaille (kanadai, 1994. május 8., Milánó): a hosszabbítás után is 1–1-re állt a Kanada– Finnország aranycsata, így büntetőlövések következtek. Miután az első sorozat sem hozott döntést, az egy büntetőt már belövő Robitaille másodszor is próbálkozhatott és másodjára is mattolta Myllyst. A vb-k történetében ez volt az egyetlen finálé, amely büntetőlövésekkel dőlt el.

10. Garrison (amerikai, 1933. február 26., Prága): a hosszabbításban lőtt góllal az amerikaiak 2–1-re győzték le Kanadát, és ezzel első világbajnoki címüket ünnepelhették.

Az 58. jégkorong-világbajnokság statisztikái

Egyéni

Kanadai táblázat: 1. Pálffy (szlovák) 15 (7+8), 2. Stümpel (szlovák) 15 (4+11), 3. Visnovsky (szlovák) 12 (4+8), 4. Selänne (finn) 11 (8+3), 5. Koivu (finn) 11 (1+10)

Góllövőlista: 1. Selänne 8, 2. Heatley (kanadai) és Pálffy 7-7, 4. M. Sundin (svéd), Satan (szlovák) és Straka (cseh) 6-6

Assziszt: 1. Stümpel 11, 2. Koivu 10, 3. Pálffy és Visnovsky 8-8, 5. Kaberle (cseh) és Strbak (szlovák) 7-7

Lövési hatékonyság (%): 1. Rintanen (finn) 35.71 (5/14), 2. Satan 31.58 (6/19), 3. Pálffy 26.92 (7/26), 4. Fairchild (amerikai) 26.32 (5/19), 5. Zedník (szlovák) 25.00 (3/12).

Legeredményesebb védő: 1. Visnovsky 12 (4+8), 2. Bouwmeester (kanadai) 7 (3+4), 3. Timonen (finn) 7 (2+5), 4. Kadlec (cseh) 7 (1+6), 5. Kaberle 7 (0+7)

Legtöbbet kiállított játékos (perc): 1. Duda (cseh) 43, 2. Doyle (osztrák) 29, 3. Hrisztics (ukrán) 28, 4. Skrastins (lett) 27, 5. Richter (cseh) 24

Védési hatékonyság (%): 1. Jonas (német) 96.00 (96/100), 2. Burke (kanadai) 95.51 (149/156), 3. Tellqvist (svéd) 94.00 (141/150), 4. Lasak (szlovák) 93.45 (157/168), 5. Bührer (svájci) 93.43 (128/137)

Kapott gólátlag: 1. Burke 1.28, 2. Jonas 1.33, 3. Tellqvist 1.37, 4. Bührer 1.82, 5. Lasak 1.84

Csapat

Emberelőny kihasználása (%): 1. Szlovákia 32.65, 2. Finnország 27.45, 3. Egyesült Államok 25.64, 4. Csehország 24.49, 5. Kanada 21.62

Emberhátrány kivédekezése (%): 1. Kanada 95.45, 2. Lettország 95.24, 3. Finnország 89.29, 4. Szlovákia 89.13, 5. Dánia 88.89

Lövési hatékonyság (%): 1. Szlovákia 16.42, 2. Csehország 12.81, 3. Finnország 12.28, 4. Kanada 11.74, 5. Lettország 10.07

Védési hatékonyság (%): 1. Kanada 94.53, 2. Szlovákia 92.64, 3. Svédország 91.44, 4. Németország 91.39, 5. Csehország és Svájc 91.36-91.36

Kapott gólátlag: 1. Kanada 1.56, 2. Szlovákia 1.89, 3. Svédország 2.11, 4. Finnország 2.29, 5. Csehország 2.33

Kiállítási átlag (perc): 1. Japán 12.00, 2. Egyesült Államok 12.33, 3. Svédország 12.44, 4. Svájc 12.57, 5. Németország 13.14