Lengyelország

2003. április 21., hétfő, 20 óra: Magyarország-Lengyelország

Utolsó mérkőzésünk a lengyel válogatottal

Már a magyar válogatott első hivatalos tornáján, a bécsi Eb-n összefutott a két csapat, s a lengyelek el is páholták a sportággal még csak barátkozó magyar csapatot. A "polák-venger dvá brátánki” mondást a továbbiakban sem tette magáévá a piros-fehér alakulat, az eddigi negyedszáz találkozó során mindössze háromszor örülhettek a mieink, s e sikerek közül kettő csak barátságos csaták után született. A mindezidáig egyetlen olyan győzelemre, mely tényleges téttel bíró találka után született az 1937-es londoni vb-ig kell visszakeresni, amikor is egy ötöst pakoltunk a lengyel ketrecbe. Azóta viszont jobbára mély tisztelettel figyeltük a vetélytárs produkcióját, hiszen gyakran két osztállyal felettünk terelgette a pakkot. Ezért is okozott kellemes meglepetést, amikor 2000-ben, a Négy Nemzet tornán sikerült legyőzni őket – igaz, a grenoble-i divízió–1-es vb-n rögtön vissza is vágtak, s egyúttal feljutottak a legjobbak közé.

A lengyel keret

Régi ismerősök várnak a mieinkre a vb zárónapján, hiszen a lengyel válogatott a hazai bajnokságban játszókra épül, s közülük legtöbben a Kontinentális Kupa második fordulójának otthont adó Dwory Unia Oswiecimből érkeznek Budapestre. Rajtuk kívül a légiósok nevei csenghetnek ismerősen, Plachta a Bundesligában, Hamburgban, Laszkiewicz a cseh Havirovban, Garbocz a francia Angletben keresi kenyerét, ám a legnagyobb sztár kétség kívül Czerkawski, aki a Montreal Canadiansben kezdte a szezont, majd az AHL-es Hamiltonban folytatta.Szövetségi kapitány: Wiktor Pysz

A lengyel jégkorong legnagyobb alakja

Veretes név, még az NHL berkein belül is. A radomskói születésű Mariusz Czerkawski hamar, 1991-ben, 19 éves korában vándorbotot vett a kezébe, amikor a GKS Tychy csapatától – a szezon során 24 meccsen negyven pont – a svéd elitligás IF Djurgarden gárdájához igazolt. Társulata ugyan kölcsönadta az második vonalbeli IF Hammarbynak, de a következő idényben már ismét az IFD szerelését ölthette magára, s olyannyira jól ment neki, hogy a Boston Briuns, mely már 1991-ben lefoglalta játékjogát, áthívta a tengerentúlra. Az első szezon nem bizonyult túl emlékezetesnek – négy meccs, két gól, egy assziszt –, így egy újabb európai vendégjáték következett a finn Espoo Bluesban. A Bocsok újfent visszarendelték – másfél idény alatt 17 gólt és 20 passzt hozott össze –, majd elcserélték az Edmontonnal. Az Oilerstől – 38 találat és ugyanennyi előkészítés – a N. Y. Isladershez vezetett az útja, s a Szigetlakóknál végre meg is állapodott: öt szezon alatt a társulat egyik sztárjáva nőtte ki magát a jobb szélső – a hírnevét 120 gól és 126 assziszt öregbítette –, ám tavaly nyáron ismét továbbállt, a Montreal Canadienshez kötelezte el magát. Döntését vélhetően megbánta, hiszen az MC-nél hamar parkolópályára került, lepasszolták az AHL-es Hamilton Bulldogsnak, ahol viszont összekapott az edzővel, aki az idény hátralévő meccseire talonba tette – ezzel viszont elhárult az akadálya vb-szereplésének. A válogatottban egyébként az 1992-es olimpián mutatkozott be, ám azóta csak elvétve tudott segíteni a piros-fehéreknek NHL-kötelezettségei miatt. Tavaly az A-vb-n három mérkőzést vállat, ezeken két-két gólt és passzt jegyzett, azaz tényleg erősítést jelent a polákoknak.

Rossz hír a lengyel, jó a magyar szurkolók számára: Mariusz Czerkawski a Montreal Canadiens jégkorongcsapatának döntése miatt nem szerepelhet a kedden kezdődő divízió–1-es budapesti világbajnokságon. Mivel a kanadai gárda nem jutott be az NHL rájátszásába, ezért a klasszis azt kérte, engedjék el Magyarországra. Az illetékesek azért nem járultak ehhez hozzá, mert a Canadiens farmcsapata, a Hamilton Bulldogs az American Hockey League-ben toronymagas esélyes. A 31 éves Czerkawski pályára lépett a 2000-es All Star-gálán, és 629 NHL-mérkőzésen 376 pontot (182 gól, 194 gólpassz) gyűjtött. A mostani idényben a Montrealban kevés lehetőséget kapott, csak ötször volt eredményes, míg a Hamiltonban 20 találkozón 20 pontot (8, 12) ért el.

Mérlegünk a lengyel válogatott ellen

A két csapat utoljára két esztendővel ezelőtt, a grenoble-i divízió–1-es vb-n találkozott. Kercsó Árpád szövetségi kapitány a Bernei – Tőkési, Kangyal, Orsó, Ocskay, Palkovics, Horváth A., Tokaji, Ladányi, Majoross, Simon, Vas M., Szélig, Gröschl, Erdősi, Vas J., Svasznek, Szuna, Bali, Rajz A., Sándor összeállítású társulatot küldte jégre, mely egy nappal korábban, a dánok ellen kiválóan játszott, így a mieink közül többen meglepetésben reménykedtek, főként annak a tudatában, hogy öt hónappal korábban, a Négy Nemzet Tornán legyőzték a polákokat. Ám az ellen máshogy képzelte, Bernei csak az első harmad végéig állta rohamaikat, Laszkiewicz löketével szemben viszont tehetelennek bizonyult. A második játékrészben aztán hamar eldöntötte a meccset a rivális, előbb Tkacz, majd Szubert is beköszönt, míg a mieink hiába rohamoztak szinte megállás nélkül, a vetélytárs portása, Kieca lehúzta a rolót. Tétmérkőzésen így továbbra is 1925-ig, a londoni világbajnokságig kell visszalapozni az annalesekben, hogy tétmeccsen magyar sikert regisztrálhassunk.