Az első játékrész döntött

Ehhez képest a beadása pocsék volt Crespónak – sebaj, az argentin által zseniálisan (szerencsésen?) továbbpöccintett labdára Morfeo teljesen egyedül érkezett a hosszú oldalon, és a kiszolgáltatott Given mellett a rövid sarokba lőtt.
Ezzel még korántsem volt vége a meccs előtti status quo villámgyors átalakításának! A 6. percben Craig Bellamy egy nem túl erős, ám mindenképpen látványos ütéssel intézte el a Ma-terazzival kialakult konfliktusát, és máris mehetett zuhanyozni. Nem mintha Stéphane Bré elhamarkodottan kapott volna a piros laphoz, ezen a ponton mégis időszerű megemlíteni, hogy amikor ő fújta a sípot nemzetközi kupameccsen, olasz csapat még nem szenvedett vereséget. A "szarkák” tehát tízen maradtak, de vesztenivalójuk nem lévén, nem adták fel a támadás lehetőségét, sőt, a 11. percben Dabi-zasz egyenlíthetett volna, jól bújt ki az olasz védők között Viana előreívelésére, a hazai szurkolók bánatára fejese kajlára sikeredett, a labda messze mellément. Nem sokkal később Vieri rossz labdaátvételén bukott meg az olaszok második "gólszagú” támadása. Nagy iramú, a létszámkülönbség ellenére változatos, kiegyenlített játék folyt a pályán, és ilyen fordulatszám mellett nem csoda, hogy forrtak az indulatok is. Egy angol szabadrúgás előtt például Shearer és Cannavaro mezhúzogatással fűszerezett pozícióharca bicskanyitogató könyöklésben csúcsosodott ki – az angol támadónak valószínűleg az volt a szerencséje, hogy korábban már volt egy kiállítás…
A kiállítás ugyan elmaradt, mégis, a játékrészből hátralévő időben – leszámítva Solano 25 méteres szabadrúgását, amelynél Toldo kiöklözte a labdát a bal felső sarok elől – mintha kettős emberelőnyben játszott volna az Inter. Felgyorsultak az események! A 35. perc eleje még arról emlékezetes, hogy Griffin szájából szivárogni kezdett a vér, a közepe arról, hogy a "véres szájú” a gólvonalon hatástalanította Crespo kapáslövését – a vége meg már arról, hogy az elé pattanó labdát Almeyda egy igazítás után, úgy 22 méterről a jobb felső sarokba ágyúzta. S ha már szegény Crespónak mindkét gól előtt csak epizódszerep jutott, a szünet előtt Okan Buruk gondoskodott a kárpótlásról. Jobb oldali adogatás után a török nagyszerűen vette át a labdát a becsúszással egy ütemet késő Hughes előtt, középre indult, majd oda is játszott, és az érkező Crespo az ötösről Given lába között a hálóba lőtt.
A tetemes hátrány ellenére természetesen szó sem lehetett arról, hogy a hazaiak feladják a meccset – hát hisz több mint ötvenezren szorongtak az esőverte St. James’ Parkban! A "megyünk, amíg bírjuk” üzenetet fogalmazta meg a maga módján Sir Bobby Robson is ama húzásával, hogy a szünetben pályára küldte Laurent Robert-t. A "dinamitlábú” franciának is szerepe volt abban, hogy az emberhátrányban lévő United időnként ottragadt az olasz térfélen. A 60. percben például kétszer is célba vette a kaput, előbb oldalvonal közeli szabadrúgásból, utóbb középről, de jó messziről – a vizes füvön megcsúszó labdája mindkétszer egy méterrel kerülte el a célpontot. A 65. percben Sheareren volt a sor, a csapatkapitány szögletből a fejére ívelt labdát alig küldte a léc fölé.
A 72. percben aztán talpon volt az angol közönség – még ha légiósok hozták is össze a szépítő gólt. Robert mozgolódott a vendégtérfél közepén, két csel után remekül ugratta ki a jobbján megiramodó Solanót, akinek arra is volt ideje, hogy átvegye a labdát, mielőtt 9 méterről laposan a hálóba lőtt. A peruinak ez volt az első gólja az idei BL-sorozatban.
Mielőtt még vérszemet kaptak volna a hazaiak, az Inter visszaállította a háromgólos különbséget, méghozzá ő is egy "légiósgóllal”. A 81. percben a szépítő gól előtt hibázó cserejátékos, a francia Dalmat lódult meg középen, jobbra tolta a labdát, és ugyan a néhány másodperce a pályán lévő uruguayi csodagyereknek, Recobának be kellett mutatni egy cselt visszafelé, második mozdulatával úgy csavarta a labdát a 16-os sarka közeléből a kapu jobb oldalába, ahogyan azt jobb helyeken tanítják. Az esztétikai élményen túl ez a gól arra is jó volt, hogy egyértelművé tegye: ezen az estén az Inter nemcsak egy emberrel, de egy klasszissal is több volt ellenfelénél.

Newcastle (angol)–Internazionale (olasz) 1–4 (0–3)
Newcastle, 51 156 néző
V: Bré (francia). G: Solano (72.), ill. Morfeo (2.), Almeyda (35.), Crespo (45.), Recoba (81.). K: Bellamy (6.)
NEWCASTLE: Given – Griffin, O’Brien, Dabizasz, Hughes (Caldwell, 86.) – Solano, Dyer, Speed, Viana (Robert, 46.) – Bellamy, Shearer
INTERNAZIONALE: Toldo – J. Zanetti, Materazzi (Córdoba, 15.), Cannavaro, Pasquale – Okan (Dalmat, 66.), Emre B., Almeyda, Morfeo –Crespo (Recoba, 81.), Vieri