Világbajnokhoz és még inkább a világbajnoki cím ünnepléséhez méltatlan 90 percet produkált a két hónappal ezelőtti önmagára nyomokban sem emlékeztető brazil válogatott Paraguay ellen. (S akkor arról még nem is beszéltünk, hogy Luiz Felipe Scolari ennél szebb kapitányi búcsút érdemelt volna.) A fortalezai közönség tanácstalanul szemlélte, amint a vb-kerettel gyakorlatilag egyenértékű társulat képtelen volt kiegyenlíteni egygólos hátrányát, és végül ki is kapott 1–0-ra.
Cuevas (középen) a világbajnokságon Szlovéniával, most pedig Brazíliával bánt el
Cuevas (középen) a világbajnokságon Szlovéniával, most pedig Brazíliával bánt el
Cuevas (középen) a világbajnokságon Szlovéniával, most pedig Brazíliával bánt el
Cuevas (középen) a világbajnokságon Szlovéniával, most pedig Brazíliával bánt el
A selecaóval ellentétben Nelson Cuevas pontosan azt mutatta, amit nyáron. Akkor a szlovénoknak vágott két remekbe szabott góllal juttatta tovább csapatát a csoportból, s most is hasonló tettet hajtott végre. Szűk félóra elteltével a brazil térfél közepén megiramodva áthámozta magát Gilberto Silván, és 25 méterről a kapufáról bepattanó lövést küldött a hálóba. A lassú, körülményes, kimerültnek látszó, összesen egyetlen értékelhető megmozdulást kifejtő Ronaldo öt perccel ezután már nem is volt a pályán… Nem mintha a helyére beállt Luizao vagy a "három R” maradéka – Rivaldo, Ronaldinho – sokkal jobb lett volna: borzasztó elbizakodottnak tűntek mindannyian. Márpedig manapság már egy Chilavertet, Santa Cruzt, Gamarrát és Arcét nélkülöző paraguayi tizenegy ellen sem lehet így hozzáállni a meccshez. Nem tudni, Scolari vajon előre is úgy tervezte, hogy hat játékosát lecseréli a szünetben, vagy csak a siralmas látvány ösztökélte e lépésre, de az biztos, hogy nem sok minden változott a szünet után. A brazilok hiába próbáltak támadgatni, a szokásos, egyszerű, ámde hatékony játékukat játszó szomszédok gond nélkül állták a sarat. A leginkább még két középpályás, Kléberson és a veterán Vampeta volt elemében, utóbbi kis híján ki is egyenlített, de csak a lécet találta el, míg Kléberson lövését Ricardo Tavarelli hárította. Jellemző a "canarinha” frusztráltságára, hogy a szintén becserélt Émerson – aki a vb-együttes csapatkapitánya lett volna, ha meg nem sérül a rajt előtt – percekkel beállása után csúnyán beleszállt Cuevasba, s ezzel kiérdemelte a találkozó egyetlen sárga lapját.
Külön fájhatott a publikumnak, hogy a végén beszoruló, de ebből a helyzetből veszélyesen kontrázó vendégek kétszer is növelhették volna előnyüket. Ám Aristidis Massi és Jorge Campos nem koncentrált eléggé. Brazília azonban így is elszenvedte 15 mérkőzés óta első vereségét (2001 novemberében Bolívia bizonyult jobbnak egy vb-selejtezőn). Hazai pályán meg egyenesen négy esztendeje, 1998 márciusában hagyta el a pályát vesztesen (akkor Argentína volt a tettes). A lefújást követően természetesen mindenki arra volt kíváncsi, mit szól a látottakhoz maga Scolari, aki a hírek szerint a jövőben egyrészt szeretne több időt a családjával tölteni, másrészt nagyon is fűlne a foga az európai edzősködéshez. (Hogy a kettőt miként kívánja összeegyeztetni, arról nincs információnk…) "Felipaónak” alighanem igaza van abban, hogy a vb-diadalt ez a kudarc sem tudja elhomályosítani. "Vereséggel kezdtem, és vereséggel fejeztem be, de az ötödik cím miatt egyikre sem fog emlékezni senki. Ez az összecsapás csupán ünneplés volt, hét-nyolc játékos csak most kezdte a felkészülést, úgyhogy nem olyan rossz az eredmény. Megérte, mert ismét találkozhatott a stáb és a csapat” – mondta a mester, akinek szövetségi kapitányi karrierje egy Uruguay elleni 0–1-gyel indult. Összesen 25 meccsen ült a kispadon, ebből 18-szor érezhette a győzelem, hatszor a vereség ízét. "Akárki is veszi át a helyem, két lábbal kell a földön állnia, egy ideig nem szabad a vb-győzelemre gondolnia” – tanácsolta a jövőre nézve.
