Amikor jólesik a fájdalom…

Ha az Ironmant – a 3.9 kilométer úszást, 180 kilométer bringázást, és a maratonit – választod, ráadásul a sportág őshazájában, Hawaii-on, akkor a legnagyobb csípést, a legnagyobb fájdalmat választod.
– Csakhogy mindenki, aki belekóstol ebbe a sportágba, arról álmodik, hogy egyszer a Csendes-óceánban úszik, a lávasivatagban bicajozik és fut majd – állítja Szász Viktor. Ô azon kevesek egyike, akinek megadatott a nagy lehetőség. Mert – és ezt sokáig kevesen tudták Magyarországon – az évente induló 1500 fő egy részét a profik, nagy részét a különböző kvalifikációs versenyeken jogot szerzők teszik ki, de az Ironman-lottón évente 200 embert sorsolnak ki – 150 amerikai, és 50 a világ összes más tájáról érkező triatlonistát. Szász Viktor tavaly kapta meg az élettől a nagy lehetőséget, és teljesítette is a klaszszikus távot, méghozzá 12:40 óra alatt.
– Az öt Ironmanem közül ez a második leggyengébb idő. De ezt nem lehet így mérni, hiszen olyan extrém körülményekkel kell megküzdenie ott mindenkinek, hogy egyórás lassulás szinte természetes. Na és nekem, mint amatőrnek az volt a lényeg, hogy végigcsináljam.
– Azt mindenki tudja, hogy roppant meleg van Hawaii-on, de ezen felül még mi okoz hatalmas nehézséget?
– A hatalmas páratartalom. Kropkó Péter sok rendkívül hasznos tanácsot adott a felkészülésem során. Amikor azt kérdeztem tőle, hogy készüljek a párára, ő meleg égövi edzőtábort javasolt. Csakhogy én munka mellett sportolok, erről szó sem lehetett. Maradtak a nyári hőségben a délidőben végzett edzések. Persze ezek csak halvány utánzatai a világbajnokságon tapasztalható körülményeknek, de mégis adnak valami támpontot. Aztán ott van az akklimatizáció. Szerencsés, ha a próbálkozó legalább egy héttel a verseny előtt odautazik. Nekem öt napig is eltartott, hogy az ottani idő szerint keljek és feküdjek. Na és akkor még nem beszéltünk a szobafoglalásról, az árakról, a repülőjegy-foglalásról, sőt a kerékpárbérlésről sem.
– Gondolom nem volt olcsó a bringát feladni repülőn.
– Egyfelől. Másrészt viszont hatalmas balszerencsénk volt. Édesapámmal edzettünk, amikor őt elütötte egy szabálytalanul kanyarodó kocsi. A bringa kerekeit teljesen összegyűrte az ütközés. Akkor döntöttem a bérlés mellett. Csak hát egy teljesen szokatlan járgány nagyon kényelmetlen tud lenni. Nem véletlen, hogy Kropkó Péter mindenárom a saját bringa használatát erőltette volna. Utólag már igazat kell adjak neki. De ezek csak apróságok. A lényeg maga a verseny, ami leginkább fejben dől el. A tested már úgyis megcsinálja azt, amire rákényszeríted. Márpedig ha valakinek akkora szerencséje van, hogy eljuthat Hawaii-ra, végig kell csinálja az egészet, elejétől a végéig!
Mint Ferenci Kornélnak, aki amatőrként, saját jogon vívta ki a rajt jogát. A 23 éves pécsi ötödéves orvosegyetemista másfél hónappal ezelőtt, Klagenfurtban lett második az ottani Ironmanen saját korosztályában. A külföldön talán nagyobb ismertségnek örvendő triatlonos nagyon készült rá, hogy októberben megelőzi az Ausztriában előtte végző spanyol fiút, ám erre nem lesz lehetősége.
– Egyszerűen lemondta az indulás jogát. Ez egyébként érdekes. Hiszen szerte a világon mind a 23 kvalifikációs versenyen ki kell tölteni az indulás előtt egy kérdőívet, hogy kvalifikáció esetén szándékában áll-e a versenyzőnek indulni is Hawaii-on. A másnapi eredményhirdetésig le kell tenni a 400 dolláros nevezési díjat, és át kell adni az igazolványképeket – mondja a legújabb magyar triatlonos reménység.
– Te nagyon készültél erre.
– Már tavaly is megpróbálkoztam Klagenfurttal, de akkor még nem voltam eléggé felkészült. A 12. helyen zártam. Aztán találkoztam Bolváry Tiborral, aki azóta a mesterem. Ô kilenc éve megszerezte a jogot Hawaii-ra, de előtte a nagyatádi Ironmanen elütötték, pedig a második helyen tekert. Talán valamiféle elégtételt jelent neki, hogy a tanítványa beválthatja az ő álmát. De nekem sem sokon múlt, hogy belerokkanjak a bringázásba.
– Mi történt?
– 2000. október 1-én egy részeg trabantos szabálytalanul kanyarodott elém. Nyolcvannal ütött el szemből. Eltört a gerincem, amikor nekirepültem a lopott hűtőládának, ami a tetején volt. Szerencsére a triatlonos barátaim, és Nemes Csaba rendkívül sokat segített. Amennyire lehetett, felépültem. Persze arra nincs esélyem, hogy az úszás után az első bollyal jöjjek ki a vízből, de amit lehet, behozok a másik két számban.
– Szemben a lottón nyert indulókkal, te úgy tűnik, nem csak a táv teljesítését tűzted ki célul.
– Az én legfőbb elvem, hogy keményen kell edzeni, aztán még annál is keményebben edzeni. Ennek pedig meg kell legyen az eredménye. Na és persze a lehető legjobban odafigyelek a saját testemre. De ez orvosegyetemistaként nem esik nehezemre.
– Ennek ellentmondani látszik, hogy a hírek szerint versenyen nem visel pulzusmérőt.
– Edzéseken olyan pontossággal mondtam meg a pulzusértékeimet, hogy úgy döntöttünk, nincs rá szükségem. Meg aztán amikor ez a szerkezet már jelez, késő. A versenyen menni kell, és magára a küzdelemre koncentrálni. Szeretnék minél nagyobb dicsőséget szerezni Magyarországnak. Azt hiszem, ennél nagyobb lehetősége nem adódhat egy triatlonosnak, mint hogy Hawaii-on képviselje a nemzeti színeket.