A vasárnapi Community Shield-találkozóval megkezdődött az angol futballidény, amelyet hétrészes sorozatban vezetünk fel ennek ötödik részében a Liverpoollal foglalkozunk. Ha hiszünk a számmisztikában, az előttünk álló szezon végén a vörösöknek kell ünnepelniük a bajnoki címet. Elég egy pillantás legutóbbi helyezéseikre: 2000: 4. 2001: 3. 2002: 2. 2003 májusában tehát az egyesnek kellene következnie és a Pool együttesének potenciálját elnézegetve egyben biztosak lehetünk: nem csupán a számok szólnak Owenék mellett.
Owen 2001-ben öt kupát nyert a Liverpoollal, a 2002–03-as idényben azonban inkább a bajnoki címet szeretné az Anfield Roadra vinni (Fotó: afp)
Owen 2001-ben öt kupát nyert a Liverpoollal, a 2002–03-as idényben azonban inkább a bajnoki címet szeretné az Anfield Roadra vinni (Fotó: afp)
Már az mutat valamit, hogy tavaly sikerült megelőzniük a Manchester Unitedet, továbbá, hogy a negyeddöntőig jutottak a Bajnokok Ligájában. Az Arsenalt ugyan nem tudták befogni otthon, ám azóta is sokakban vetődik fel kérdésként: vajon ugyanez lett volna a befutó, ha az előző év sikereiből nyert fantasztikus lendületet nem fékezi le Gérard Houllier súlyos szívműtéte? Mert ugyan a menedzser helyére lépő Phil Thompson eleinte parádés menetelést vezényelhetett, értők úgy vélik, Houllier-vel nem fulladt volna ki ennyire a "vörösök” lendülete a tél beköszöntekor – tavaszi visszatérését követően pedig már nem tudott csodát tenni. A francia főnök most jó előre leszögezte, bár egészségénél nincs fontosabb, szó sem lehet arról, hogy megossza a menedzseri teendőket Thompsonnal. "Ez nem így működik, nem passzolható le a felelősség – nyilatkozta a BBC-nek. – Valamikor néhány napra elvonulok, hogy pihenjek egy keveset, de ennél többről szó sem lehet.” Céljaikról szólva kertelés nélkül fogalmazott: "Felesleges volna kerülgetni a forró kását: a bajnoki címet akarjuk. Megvan hozzá az erőnk, azzal is tisztában vagyunk, mit kell tennünk ahhoz, hogy megszerezzük az első helyet. Minimálisan azonban az az elvárás, hogy legalább megtartsuk legutóbbi pozíciónkat, elvégre azt is tudjuk, mennyire kiegyensúlyozott és éles a verseny.” A szent ügy érdekében mindent megtettek a Mersey partján, hiszen kevesen csaptak akkora bevásárlást a nyáron a Premiershipben, mint a Liverpool. Leginkább El-Hadji Diouf megszerzésére büszkék, tízmillió fontért csábították el Lensből a szenegáli válogatott ászát. A nyáron önmagának igazi hírnevet csináló afrikai támadó a világbajnokság legjobb tizenegyébe is bekerült, csupán huszonegy éves, az előszezonban remekelt, azaz szakvezetők és szurkolók nem véletlenül tekintenek óriási várakozással szereplése elé. Az is igaz ugyanakkor, hogy Diouf igazán elöl érzi jól magát, ott azonban igencsak jól funkcionált eddig az Owen, Heskey páros, azaz Houllier-nek fel van adva a lecke, milyen kombinációban játszassa a három remek futballistát. Diouf egyébiránt két dolgot ígért meg: visszafogja éjszakázásait (a vb-n olykor bevallottan hajnalig italozott a válogatott francia szövetségi kapitányával, Bruno Metsuval); továbbá három hónapon belül megtanul normálisan angolul. Merthogy Houllier-vel megérti magát, a többiekkel azonban még nem ("eleinte csak annyit fogtam Heskey-ék szövegéből, hogy rendkívül boldogok, amiért megvertük a franciákat.”)
Hogy befogadták az afrikai aranylabdást, arra bizonyíték, hogy Michael Owen jóvoltából már beceneve is van: Dioufy. A liverpooli keretet mélységében ismerők még egy névre hívják fel a szemlélődők figyelmét: Michael Foley lehet az idény egyik meglepetése. A 19 éves ír srác hosszú évek óta a legtehetségesebb, aki kilépett a klub futballakadémiájának kapuján: szervező középpályás, s hogy Houlliernek komoly tervei vannak vele, azt Alou Diarra kölcsönadása is bizonyítja, utóbbi ugyanis friss szerzemény, mégis azonnal elpasszolták, hogy Foley előtt tisztuljon az első csapatba vezető út. Korántsem mellesleg az idényt felvezető Szuperkupa-mérkőzésen, a Community Shielden bárki lemérhette, hol tart a Liverpool néhány héttel a rajt előtt. Nos, formálódó együttes benyomását keltette, ami az új emberek beépítésének fázisában cseppet sem csodálható. Houllier az Arsenaltól elszenvedett 1–0-s vereséget követően úgy vélte, hogy a szélsőhátvédek még nem érzik annyira a követendő taktikát, a labdaszerzést követően nem húzzák szét eléggé a pályát, ami pedig elsődleges volna, csak így nyílna megfelelő nagyságú tér ahhoz, hogy sokkal lüktetőbb tempóban játszhasson a csapat. "Ez azonban nem aggaszt – közölte a maestro. – Ha két-három hónap múlva hasonló problémákkal küzdenénk, azt mondanám, bajban vagyunk, csakhogy a futballban rendkívül hamar változhat sok minden.” Végül elismerte, az Arsenal egyelőre előttük van, "ám ebben is van valami jó: a londoniak mércét jelentenek, tudjuk, meddig kell eljutnunk ahhoz, hogy a legjobbak lehessünk.” Nos, néhány lépcsőfokot még meg kell mászni ahhoz, hogy a tabellán azt a bizonyos legutolsót is vehessék: a legfrissebb LFC-hez kapcsolódó hír szerint a bajnok esélyes zavarbaejtő vereséget szenvedett a negyedoszályú Chesterrel vívott kedd esti felkészülési találkozón. Igaz, Houllier nem teljes vértezetben vonultatta fel seregét, ám a gyepen a fiatalok társaságában ott volt két friss igazolás, Salif Diao és Bruno Cheyrou is. Egyikük sem mutatott sokat, ami az értük kiadott 8.5 millió fontot tekintve legalábbis furcsa a közelgő szezonkezdet előtt. Habár a gall mágus megmondta: a futballban gyorsak a változások. Ebben azért bízhatnak az Anfield Roadon.