Annus jól elkalapálta Európát

Négy éve Gécsek Tibor már a harmadik sorozatban elért eredményével is nyert volna, ám utolsóra addigi egyéni csúcsát is túlszárnyalta (82.87), s úgy lett aranyérmes. A második helyet az olimpiai bajnok Kiss Balázs (81.26) szerezte meg, az akkor 25 éves Annus Adrián 77.29 méterrel nyolcadik lett. Budapesten a dobogóra harmadikként a német Karsten Kobs (80.13) állhatott, honfitársa, Heinz Weis (80.04) a negyedik lett.
Szerdán, az Európa-bajnokság második napján özönlött a tömeg a müncheni Olimpiai stadionba. Ám a németek legrosszabb álmában sem fordult elő az a lehetőség, hogy az első versenyszámot úgy kell végignézniük, hogy nem lép pályára német versenyző. Márpedig ez történt. A mieink viszont ott voltak, ráadásul mindhárman biztosan jutottak a döntőbe. A selejtezőszint 79 méter volt, és ezt csak hatan teljesítették. A hatból három a mi atlétánk volt!
Kedd délelőtt a legjobb eredményt a világranglistavezető orosz Andrej Zagornyij (80.16) érte el, de ehhez három dobásra volt szüksége. Kiss elsőre, Gécsek másodikra, Annus harmadikra teljesítette a selejtezőszintet, a magyarok közül a legnagyobbat (79.82) Annus dobta. A hármas fogatból – az idei eredmények alapján – ő volt a legesélyesebb, de mint kedden Kiss megjegyezte, a döntőben újrakezdődik a verseny.
Hogy ez így van, azt a szlovák Libor Charfreitag az első kísérletével bizonyította: 79.20 métert ért el. A mieink közül elsőként Kiss lépett a dobókörbe, és a nézők üdvrivalgása közepette – az idén ötödik versenyén, de most a legjobbkor – 80 méter fölé (80.13) repítette a szert. Nem történt említésre méltó, amíg Gécsek nem következett, aki 79.25 méterrel a második helyre sorolt. Annus Adrián kedden azt nyilatkozta, a döntő első dobásánál kockáztatni fog. Nos, a Haladás versenyzője valóban mindent beleadott, ám kalapácsa a hálót erősen érintve "talált csak ki” a pályára, de még így is 76 méterig repült. A sorozat utolsó dobójaként az ukrán Andrij Szkvaruk csillogtatta meg tudását, de öt centivel elmaradt Gécsek mögött.
Az ég vészesen sötétedett, ami azért volt különösen ijesztő, mert Annus az első sorozat után csak kilencedik volt, s ha esni kezd…
Villogtak a vakuk, tömbolt a közönség, amikor a vezető Kiss másodszor következett, ám ezúttal ő is a hálóba vágta a szert. Egyébként kedden panaszkodtak a versenyzők, hogy túlságosan belóg a háló. "Nem elég, hogy a 121 centiméter hosszú kalapáccsal ki kell találni a háromméteresre nyitott ketreckapun, a háló tovább szűkíti a rést”– panaszkodott Gécsek. Ennek ellenére ő most nem hibázott, igaz előrébb sem lépett (78.62).
"Két magyar áll az élen, és következik a harmadik” – konferálta a hangosbemondó, s Annus egy visszafogott kísérlettel biztossá tette helyét a nyolcas döntőben (78.65).
A harmadik sorozat második dobójaként az ukrán Vladiszlav Piszkunov Gé-csek elé lépett (78.56), s címvédőnk türelmetlenül várta, hogy válaszolhasson. Előbb azonban még Kiss került sorra, aki újabb gyönyörű kísérletet mutatott be, 80.17 méterre javított, ám láthatóan nem volt elégedett, bosszankodott. Aztán jött Gécsek, forgott, forgott … és telibe találta a hálót. Nem volt időnk sajnálkozni, mérgelődni, csak gyorsan megállapítottuk, hogy a hasonlóan jó nevű ellenfelek sem szerencsések, és máris következett Annus.

Ezúttal nem hibázott. Hatalmasat kiáltva küldte útjára a kalpácsot – és 80.62 méterrel átvette a vezetést! Ismét két magyar állt az élen, de Gécsek leszorult a dobogóról. Sőt az ukrán Szkvaruk dobása (80.15) után már ötödik volt. A ranglistavezető Zagornyij viszont 77.01-gyel nem jutott a nyolcas döntőbe. Szerdán valóban új verseny kezdődött…
A negyedik sorozat nem hozott változást a sorrendben – Annus viszont egy felszabadult, gyönyörű dobással (81.17) megerősítette első helyét. Kiss újra eltalálta – igaz, szektoron kívül – a nyolcvanas szalagot, s mint kiderült, szükség is lett volna egy újabb jó eredményre. Merthogy az addig nyolcadik helyen tanyázó görög Alekszandrosz Papadimitriu négy centivel (80.21) megelőzte őt. De a görög sem érezhette markában az ezüstöt, mert Piszkunov 80.39 métert teljesített. Már csak egy magyar állt a dobogón. A felfokozott hangulatra jellemző, hogy a tapasztalt Szkvaruk úgy vesztette el ötödik kísérletét, hogy kifutott a rendelkezésére álló időből…
"Jó, jó, jó – kísérte végig az üvöltés Kiss kalapácsát, aztán… – Jaj, mégsem!” Balázs ugyanis ismét nagyot dobott, de amint földbe csapódott a szer, látszott, ez nem elég az előrelépéshez (80.06).
Már csak egy sorozat volt hátra. A finn Olli-Pekka Karjalainen kalapácsa feldöntött a pályán egy gátat – ő már nem lehetett a többiekre veszélyes. És Gécsek? Sajnos ő sem, 78 körüli dobásnál kilépett. Aztán Piszkunov nem bírta idegekkel, ő vesztette el időtúllépés miatt az utolsó kísérletét, s ezzel biztossá vált a magyar aranyérem. Annust már csak Kiss dobhatta túl.
Ha úgy lesz Kiss negyedik, hogy három nyolcvanon felüli dobása volt, míg az ezüst- és bronzérmesnek csak egy- egy… Nem lehet igaz! Atlanta bajnoka ismét 80 méter fölé került (80.05), de ez sem volt elég az éremhez. Annus viszont Európa-bajnok. Majdnem sírt örömében, hatodikat nem is dobott.
"Jól éreztem magam, sokkal jobban, mint kedden – nyilatkozta büszkén az újdonsült bajnok. – Az első dobásomnál valóban kockáztattam, s ha nem megy hálóba, jó eredményt jelentett volna. Így viszont aggódtam, hiszen a nyolcas döntőért kellett harcolnom. A második kísérletem ezt a gondot megoldotta, csak hát nem azért jöttem, hogy hetedik legyek. Végre harmadszorra megfelelőt dobtam, de rögtön tudtam, azon is javítanom kell, hogy megijesszem az ellenfeleket. Ekkor biztos voltam abban, hogy első leszek, és az is nekem segített, hogy elkezdett esni az eső. A verseny előtt arra számítottam, hogy 81-82 méter kell a dobogóhoz. Ha szükség lett volna rá, úgy érzem, nagyobbat is dobtam volna. Hogy milyen érzés Európa-bajnoknak lenni? Azt még nem tudom. Talán holnap már megmondom. Ünnepelni egyelőre nem fogunk, mert Fazekas Robival vagyok egy szobában. Vasárnapig, a diszkoszvetés döntőjéig mindent az ő sikerének rendelek alá.”
"Ez a kegyetlen valóság – tárta szét a karját Kiss Balázs. – Ilyen az élet, nem vagyok elkeseredett, már csak azért sem, mert a negyedik helyezést követő évben mindig jól szerepelek. De azért ennek a negyedik helynek már valami külön érmet kellene alapítani. Szép gyűjteményem lenne.” "Kár, hát persze, hogy kár, hogy nem lettem dobogós, hogy nem dobtam nyolcvan métert. De én boldog vagyok – mondta Gécsek Tibor. – Ismét részt vettem, és most tényleg utoljára, egy világversenyen, és még most is pontot szereztem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a selejtezőben bevérzett a dobóujjam, és a fájdalmat nem lehetett megszüntetni. Nem lett volna rossz dobogóra állni, de ha negyedik lettem volna, biztos bosszankodnék. Így nem.”