Büntetik az ügyeskedést

A hétvégi bajnoki nyitányt megelőzően a Nemzeti Sportnak adott interjúban Szabó András, az Újpest FC szakvezetője elmondta: a Megyeri úton csak a forma kedvéért váltottak, s lett ő a vezetőedző, a kormányrúd valójában továbbra is a szlovákiai Molnár László kezében van. Becsülendő őszinteség, tehetnénk hozzá, hiszen a ranglétrán viharos gyorsasággal előlépett tréner semmi mást nem tett, csak bevallotta, amivel a futballberkekben persze mindenki tisztában volt, nevezetesen azt, hogy Újpesten (meg aztán Kispesten és Zalaegerszegen) csupán a látszat kedvéért váltottak vezetőedzőt a bajnoki rajt előtt. A szakmai munka irányítása a gyakorlatban továbbra is azoknak a trénereknek a kezében maradt, akik nem rendelkeznek a poszt betöltéséhez Magyarországon július elseje óta megkövetelt szakmai minősítéssel.Régi jogászberkekbéli közhely mifelénk, miszerint a jogszabályok azért vannak, hogy legyen mit kijátszani; mint ahogyan elkoptatott igazság az is, hogy minden szabály annyit ér, ameny-nyit be lehet belőle tartatni. Szemben a forgalommal

Márpedig a proficsapatoknál dolgozó edzők licencének ügye – legalábbis ezt a vélekedést erősíti meg Szabó András idézett nyilatkozata is – abba a kategóriába tartozik, ahol a szabályalkotó szándéka nem kapott elegendő garanciális támogatást, másként: a rendelkezés viszonylag könnyedén kijátszható. Hiszen a szabály betű szerint érvényesül (elvben olyan trénerek a vezetőedzők, akiknek van A-licence), a szelleme azonban a legkevésbé sem. Az ügyeskedőket tetten érni éppen ezért nem könnyű, az ügyeskedésekkel okozott morális kár viszont igencsak jelentős, hiszen a kiskapuk hősei – ahogy a lelátó embere ezt a hétvégén nem egyszer megfogalmazta – bolondot, sőt bohócot csinálhattak a szabályok szigorú betartatását ígérő futballszövetségből meg a ligából, azok pedig (a kívülálló számára legalábbis úgy tűnik) a "béna kacsa” szerepébe kényszerültek.
"A helyzet azért nem olyan tragikus, mint ahogyan az első pillanatban látszik – mondta Mezey György, a magyarországi edzőképzés irányítója. – A magyar szakemberek döntő többsége ugyanis megértette, hogy a licencrendszer bevezetése nem valamiféle öncélú különcködés volt a labdarúgó-szövetség részéről, e döntéssel az MLSZ az európai fejlődési irányokat követte. Innen nincs visszaút, nincs visszalépés. Ha a magyar futball meg akar újulni, akkor az első lépések egyike a szakma rendbetétele; ezért van szükség az UEFA-rendszerű edzőképzésre Magyarországon is. Akadnak persze mindig, akik ilyen-olyan egyéni érdekek miatt szembe haladnak a forgalommal a sztrádán, de ez nem több, mint bajkeverés, zavarkeltés. Viszont annak is jelzésértéke van, hogy a legnevesebb, legsikeresebb honi edzők – hogy csak néhány nevet említsek, Garami József, Egervári Sándor vagy éppen Csank János – zokszó nélkül beültek a padba, elvégezték a tanfolyamokat, és miután egy tekintélyes UEFA-szakbizottság előtt sikerrel vizsgáztak, immár pro-minősítéssel büszkélkedhetnek. Hallottam persze azokat a felvetéseket, miszerint egy magyar aranyérem felér egy mestervizsgával, meg, hogy a bajnokegyüttes szakvezetőjével kivételt lehetne tenni, de ez az álláspont, lássuk be, meglehetősen komolytalan. A két dolognak ugyanis nincs köze egymáshoz, ezen az alapon akár azt is fel lehetne vetni, hogy aki kétszeres bajnok edzőként, az a kölni főiskoláéval azonos szintű diplomát kapjon ajándékba a jó munkájáért. Egyébként az a véleményem, hogy Bozsik Péter munkahelyi elfoglaltsága mellett nyugodtan megszerezhette volna már az A-licences minősítést, hiszen az előadásokon történő részvétel nem rabolt el olyan sok időt, ami ártott volna a Zalaegerszeg felkészítésének. Ahol egy-egy napra sem lehet magára hagyni a segítő stábot, más a probléma… Bozsik Péter ezzel együtt hamarosan hozzájuthat az A-licenchez, Fitos József ellenben huszonöt másik edzővel együtt lekéste a jelentkezési határidőt, így neki erre a most induló tanfolyamon nem lesz lehetősége. Egyébként ez alkalommal hetvenkilencen jelentkeztek a huszonöt helyre, azaz nagyon is komoly rostálás lesz augusztus első napján a Pénzügyőr-pályán, szó sincs róla, hogy aki beesik az utcáról, máris a zsebében érezheti a diplomát. Egyébként nem az érdeklődéssel van baj, sokkal inkább az a probléma, hogy noha jó néhány európai országot megelőztünk az edzőképzési rendszer kiépítésével, mégis drámai késésben vagyunk, hiszen évente legfeljebb tíz pro-licencet adhatunk ki, márpedig az UEFA kétezernégytől kötelezővé teszi e minősítést a proficsapatoknál dolgozó valamennyi szakember számára.”
Az edzői licenckövetelmény 2004-es bevezetése a kontinensen része annak a klublicenc-csomagnak, aminek vaskos dokumentumgyűjteményét az európai szövetség valamennyi tagszövetségéhez eljuttatta. E követelményrendszernek mindössze egy fejezete a szakvezetőkről szóló rész; az anyag foglalkozik a klubok könyvelésével éppúgy, mint például a stadionok minőségével.
Berzi Sándor, az MLSZ főtitkára szerint az edzői licencek ügyében nincs kibúvó, a nemzetközi meccseken és az élvonalbeli találkozókon a 2004–2005-ös évadtól csak pro-licences szakvezetők dirigálhatják a csapatokat. Engedményeket néhány más kérdésben ugyan tehetnek a nemzeti szövetségek – átmenetileg például engedhetik a bajnoki meccsek megrendezést olyan pályákon, amik nem felelnek meg az UEFA-követelményeknek –, de Nyonban már ennek sem örülnének… Ami az edzőkérdést illeti: a licencrendszerhez az európai szövetség valamennyi tagállama csatlakozott, ám a pro-minősítés kiadására jelenleg csak tizenöt nemzeti szövetség jogosult. Azon országok trénereinek tehát, ahol 2004-ig a licenckiadási jogot a labdarúgó-szövetség nem szerzi meg, muszáj lesz külföldre menniük tanulni, vagy a klubok lesznek kénytelenek idegenből pro-minősítésű edzőket szerződtetni.

Bekérték a fénymásolatokat

Magyarországon 2000 februárja óta tudott, hogy a 2002–2003-as évadban már csak A-licenccel rendelkező edzők ülhetnek bajnoki meccseken a proficsapatok kispadján. Újpesten és Kispesten mégis frissen szerződtettek olyan szakembert, akinek nincs zsebében a megkövetelt diploma. S amikor Magyar Labdarúgó Liga a játékszabályok betartását a rajt előtt számonkérte, a Borsodi Liga szereplőinek egynegyede a trükkös megoldást, a látszat-edzőcserét választotta…
"A liga a bajnokság előtt bekérte a kluboktól az edzői szerződéseket, miután az MLSZ 5/2000-res számú határozata alapján kétezerkettő júliusától a profigárdáknál csak A-licenccel rendelkező tréner dolgozhat vezetőedzőként – mondta Bánfi János, az MLL szervezési igazgatója. – A diplomáról szóló bizonyítvány fénymásolatát a szerződéssel együtt csatolni kellett. E követelménynek elvben minden érintettnek eleget kellett tennie, de szó sincs arról, hogy a szabályok esetleges kijátszásához a liga szó nélkül asszisztálna.”
A kérdés most már csak az, miként lehet tetten érni az ügyeskedőket, hiszen Muszbek Mihály ligaigazgató éppen lapunknak nyilatkozta a jogilag nemigen támadható, morálisan azonban erősen kifogásolható megoldást alkalmazó három klub cselezgetése kapcsán, hogy "nem nyomozunk utánuk, de ha demonstratíve ellenszegülnek, megbüntetjük a klubvezetőket”. Noha a szurkolók egy része alighanem lemondóan legyintett e fogadkozást olvasva, a színfalak mögött azért zajlik az élet.

Nem lesz boszorkányüldözés

Hétfőn ugyanis a ligaközpontban járt Szieben László, az MLL fegyelmi bizottságának új elnöke, aki a kedden esedékes fegyelmi tárgyalás előkészítésekor az licenckérdéssel kapcsolatos dokumentumokat is tanulmányozta.
"Érthető, ha sokaknak rossz érzése van a licencügy miatt, mert noha a klubok formálisan eleget tettek a versenyszabályoknak, mégis él a gyanú, hogy a napi, tényleges vezetőedzői munkát nem a vezetőedzőnek jelölt személyek végzik – magyarázta az egykori élvonalbeli kapusból lett jogász. – Persze, nekünk szigorúan a jog szabta keretek között illik mozognunk, és még a látszatát is el kell kerülnünk, hogy a közvélemény nyomásának engedve valamiféle boszorkányüldözésbe kezdünk. Az tehát, hogy egy adott napon például nem a hivatalosan kinevezett vezetőedző tartja a tréninget, s e gyakorlásról fotók készülnek, a képek pedig megjelennek a lapokban, önmagában még nem bizonyíték a szabályok kijátszására, hiszen senki sem gondolhatja komolyan, hogy mondjuk Sir Alex Ferguson mindig minden gyakorlatot maga dirigál a Manchester United edzésein. De annak például igenis utánanézünk, hogy a nyitófordulóban kik és milyen minőségben tartózkodtak az Újpest, a Kispest és a Zalaegerszeg meccse alatt a technikai zónában, és e személyek ott milyen tevékenységet folytattak. Aztán az is érdekes, hogy miként oldották meg a kapcsolattartást a sajtóval. Ez a teendő hivatalból a vezetőedző feladata, és noha nincs akadálya, hogy adott esetben a pályaedző szólaljon meg, így tett a ZTE képviseletében a tévémeccset követően Bozsik Péter is, ha folyamatosan a segítő találkozik az újságírókkal, az már a versenyszabályok nyilvánvaló megsértése. Egy szó mint száz: azon klubok esetében, ahol úgymond alternatív vezetőedző van, bizony megnézzük az első forduló tapasztalatait, egyfajta vizsgálat tehát bizonyosan elindul, aztán majd a rendelkezésre álló dokumentumok, így például az ellenőri jelentések alapján eldől, hogy eljárás is kezdődik-e. A fegyelmit egyébként, ha arra sor kerül, nem az edzők, hanem az őket alkalmazó sportszervezetek ellen folytatjuk le, a szankciótár pedig a pénzbüntetéstől akár a pályabezárásig is terjedhet. Még egyszer mondom, gyanúkra, vélelmekre nem alapozhatunk elmarasztaló határozatokat, de az önkéntes jogkövető magatartás igenis elvárható minden olyan szereplőtől, aki részt akar venni az MLL által szervezett bajnokságban. A jogsértő magatartást pedig – éppen a jogkövető többség védelmében – igenis szankcionálni kell.”