A gyorsasági motorkerékpáros világbajnokság 1949-ben Nagy-Britanniában született meg. Az első vb-futamon, amelyet az Egyesült Királysághoz tartozó Man-szigeten rendeztek meg, az angol Norton motoron versenyző Daniellnek köszönhetően rögtön fel is csendült az angol himnusz.
Az 500-as géposztályban aratott siker csak a kezdet volt, a legendás brit motorosok, Graham, Duke, Surtees, Hailwood, Read, Sandford, Gould, Ivy, Simmonds, Frith, Fosterr, Anderson és Sheene folyamatosan szállították a vb-aranyakat, és Nagy-Britannia máig összesen negyvenöt vb-címet gyűjtött össze. A sikersorozatnak azonban végeszakadt, s immár 25 éve annak, hogy egyetlen brit motoros sem tudott a csúcsra jutni a motorkerékpársport elitjében (1977-ben az 500-as Barry Sheene aratta az eddigi utolsó brit elsőséget.)Az egykori brit motorosbirodalom bukása rossz hatással volt a szigetországi szurkolókra, a Grand Prix népszerűsége évről évre radikálisan csökkent, és az elmúlt években szinte üres lelátók előtt rendezték meg a Brit GP-t. Most vasárnap viszont biztosan megtelnek a lelátók a Donington Parkban. A rajongók máris megrohamozták a pénztárakat, elővételben elfogyott 35 ezer jegy, ami rekordnak számít a Nottinghamhez közeli aszfaltcsík 1987 óta íródó motoros vb-történetében! A szurkolók pálfordulása egyetlen embernek, az olasz Valentino Rossinak köszönhető. Az 1999 óta Londonban élő olaszt a szigetországiak már szinte britnek tartják, akinek érdemes drukkolni, már csak azért is, mert benne vélik felfedezni a legeredményesebb brit motoros, a kilencszeres GP-világbajnok Mike Hailwood reinkarnációját. Természetesen mindenki azt szeretné, ha a 23 éves zseni a pályafutása 100. vb-futamán is a dobogó tetejére állhatna, és megszerezné a 46. győzelmét.
Angliában imádják Valentino Rossit, a helyieken nem múlhat az olasz 46. GP-sikere
Angliában imádják Valentino Rossit, a helyieken nem múlhat az olasz 46. GP-sikere
Angliában imádják Valentino Rossit, a helyieken nem múlhat az olasz 46. GP-sikere
Angliában imádják Valentino Rossit, a helyieken nem múlhat az olasz 46. GP-sikere
Az esélyei nem rosszak! A vb-n 1996-ban bemutatkozó Rossinak majdnem mindig hibátlanul sikerültek a jubileumi viadalok: a 25. nagydíján (1997. augusztus, Rio de Janeiro) megnyerte a 125-ös Brazil Nagydíjat; az 50. nagydíján (1999. június, Barcelona) fölényesen nyert a 250-es Katalán GP-n; míg a 75. nagydíján (2000. október, Motegi) elsőéves 500-asként második lett a Csendes-óceáni GP-n. A 46-os rajtszámot viselő motoros ráadásul imádja a Donington Park 4023 méteres technikás pályáját, amelyen már négyszer nyert – két éve július 9-én itt aratta a királykategóriabeli első diadalát, míg tavaly itt szerezte meg a Honda 150. ötszázas elsőségét. Rossi győzelmét azonban elsősorban nem az eddig felsoroltak miatt lehet borítékolni. A királykategóriabeli 20. aranyára hajtó – sikere esetén 50 százalékos győzelmi mutatóval büszkélkedő! – pilóta uralja az új MotoGP-t, az idei hét versenyből hatot megnyert, egyszer második lett, és már 68 pont az előnye az összetett második helyezettje előtt. "A hollandiai Assen után a Donington Park-i pálya a legkedvesebb a számomra a vébésorozatban. Egyfelől nagyon szeretem a vonalvezetését, másrészről rengeteg felejthetetlen emlék köt ide. Három éve óriási csatában győztem le Loris Capirossit, ez volt az eddigi legszebb kétszázötvenes sikerem. Tavaly rengeteget szenvedtem az edzésen, buktam is, és csak a tizenegyedik rajtkockát tudtam megszerezni. A verseny viszont tökéletesen sikerült, nyertem, úgyhogy talán nem meglepő, ha az eddigi pályáfutásom legszebb győzelmének tekintem azt a tavalyi ötszázast”– nyilatkozta a pénteki első időmérő edzésre készülő Rossi. Ha nyerne a négyütemű RC211V jelzésű Hondájával, örökre bekerülne a vb aranykönyvébe: a brit főszigeten rendezett vb-futamokon ugyanis még egyetlen pilóta sem győzött négyütemű motorral.
