Olasz meló – Thury Gábor jegyzete

Italo Calvino, Carlo Levi, Goffredo Parise, Cesare Pavese. A felsorolt neveket kevéssé ismeri a sportot szerető tisztelt olvasó, aminek oka elsősorban az, hogy ők a 20. századi olasz irodalomban alkottak maradandót, nem pedig a labdarúgásban.

Cosimo Inguscio, Giovanni Costantino, Enrico Limone, Luigi Febbrari. Ők legalább annyira ismeretlenek a magyar sportrajongók előtt, mint író honfitársaik – és gyanítom, az itáliai futballfanok körében is... Ha a foglalkozásukat is elárulom (másodedző, másodedző és videoelemző, kapusedző, erőnléti edző), már langyos, ha pedig Marco Rossi nevét is hozzábiggyesztem, már melegszik. A magyar labdarúgó-válogatott munkába lépő kapitánya kihirdette edzői stábját. Egy nevet szándékosan hagytam a végére, Gera Zoltánét, aki másodedzőként segíti a főnök munkáját, de ő az egyetlen kivétel: válogatottunk sikerpályára állítása olasz meló lesz.

A stábválasztáson ne lepődjünk meg, mindenütt így van ez a világban, az új szakvezető hozza az embereit, akikben megbízik. Marco Rossi olasz, honfitársaira esküszik, s hogy a stábtagok ismeretlenek, annak nemcsak a fentebb említett tény az oka, hanem az is, hogy a háttérben dolgozók kevésbé ismertek, mint a reflektorfényben tevékenykedők. S valljuk be, már az is valami, ha a kiválasztott új stábot jelöl ki – az előd, Georges Leekens egy új embert hozott Patrick De Wilde személyében, a stáb zömében maradt, például Szélesi Zoltán is, eredmény mégsem volt.

Talán még emlékszünk, hogy a norvégok elleni sorsdöntő Eb-pótselejtező meccseket megelőzően a kapitány, Bernd Storck Szabics Imrét, Andrusch Józsefet és Sallói Istvánt is elküldte a stábból (ennek ismeretében Nyilasi Tibor önként távozott), s micsoda felzúdulás volt, hogy a német szakvezető menesztette Dárdai Pál embereit. Nos, én senkit sem hallottam, aki a sikeres Eb-csoportmeccsek után hiányolta volna az elküldött magyar stábtagokat.

Azon persze lehet vitatkozni, hogy jó-e a magyar futballnak, ha egyszer német szövetségi kapitánya van, aztán belga, majd olasz, s valamennyien hozzák a saját embereiket, de ez inkább azt a kérdéskört feszegeti, ami az utánpótlás-nevelésben még égetőbb: sem a kiválasztásban, sem a képzésben nincs egységes szakmai álláspont – kapkodunk. Ám ez utóbbi más téma. Maradva a munkatársak kiválasztásánál: Marco Rossit egyelőre megilleti az ártatlanság vélelme.

De rögzítsük: most olasz meló jön.