Szuzuki, a mi tolmácsunk.Mert az a helyzet, hogy Arthur Antunes Coimbra, ismertebb nevén Zico hiába dolgozik hosszú évek óta a Felkelő Nap országában, nem beszéli tökéletesen a japánt.
"Szukosi dake" ("Csak kicsit") – feleli mosolyogva a távoli Keleten használt nyelv ismeretét firtató "Nyihongo saberimaszuka" kérdésünkre. Sebaj, mint a 2002-es világbajnokság után történt kinevezése óta szinte mindig, Szuzuki Kunihiro a margitszigeti Grand Hotel lobbijánál is kéznél van. Így semmi akadálya, hogy a japánok brazil szövetségi kapitányával egy nyelvet beszélő szövetségi alkalmazott tolmácsolása mellett interjút készítsünk a labdarúgóként a vb-bronzéremig jutó, szakvezetőként vb-részvételre vágyó Zicóval. – Van annyira jó az ön csapata, mint a hazai rendezésű világbajnokságon a legjobb tizenhat közé kerüléssel nagyot alkotó, a torna után zokogva búcsúzó Philippe Troussier-é?
– Kollégámat minden elismerés megilleti, ez tény, hiszen remek eredményt ért el ezzel a garnitúrával, azonban remélem, hogy a szurkolók szemében az én együttesem felér a francia edzőjével – érkezett az első válasz az ázsiai országban meghonosodott mentalitásnak megfelelően az elődjéről kizárólag tisztelettel beszélő Zicótól. – Feszegessük tovább ezt a témakört: az ön által elfoglalt magyar karosszék kétségkívül kényelmesnek tűnik, de vajon hasonlóan kellemes érzés-e mostanság a japán kispadon ülni? Kérdezzük ezt elsősorban azért, mert úgy hallottuk, az elmúlt hetekben sokat támadta a szigetországi sajtó… – A hír igaz, ám azt ne felejtsük el, hogy két győztes világbajnoki selejtező után bíráltak.
Szavazás
---- – Ománt egy nullára, Szingapúrt kettő egyre verték, mindkétszer az utolsó percekben szerezték meg a győztes gólt. Ez már elég okot szolgáltatott arra, hogy a zsurnaliszták lemondásra szólítsák fel? – Sokan közülük azt hitték, hogy hét-nyolc góllal bizonyulunk jobbnak vetélytársainknál. Hiába hangsúlyoztam, hogy manapság nincs könnyű, egy kézlegyintéssel elintézhető rivális, vakon hittek abban, hogy gólkülönbséget javítunk ellenük. Persze az legyen egy kapitány legfőbb gondja, hogy a győztesen megvívott összecsapások lefújását követően magyarázkodnia kell… – Ezek szerint jól viseli a kritikát. – Ha jogos, igyekszem megszívlelni, ha nem, figyelmen kívül hagyom. – Kinevezésekor úgy nyilatkozott, a brazilokra jellemző látványos támadójátékot szeretné meghonosítani a japán válogatott élén. Hogy látja, sikerrel járt ezen a téren? – Az eredményeink azt mutatják, lenne még mit javítani… Két év elteltével amúgy annyit változott a véleményem, hogy a három pont megszerzése az elsődleges feladatunk, és csak eztán következik a szép foci.
– Mondja ezt ön, aki az egyik legnevesebb tagja volt a jogo bonitót, azaz a szép játékot produkáló generációnak… – Azért a maiak sem fociznak csúnyán, sőt… Való igaz, sokan dicsérték a meccseinket, s talán nem is alaptalanul, mivel mindig is arra törekedtünk, hogy kiszolgáljuk a közönséget. Megjegyzem, mindez nem jöhetett volna létre, ha bent, a pályán nem élvezzük a futballt. – Az eredmények arról tanúskodnak, legtöbbször élvezték… Hanem: bár három világbajnokságon is pályára lépett, a dobogó tetejére egyszer sem szólították fel, a legmagasabb pont, amire eljutott, az emelvény harmadik foka volt. Gyanítjuk, a mai napig csalódott emiatt. – Csalódott volnék? Hm, nem is tudom. Talán igen. Mondom ezt annak ellenére, hogy szerintem amit lehetett, azt kihoztam magamból. Úgy tetszik, isten azt akarta, hogy "csak" bronzérmes legyek. Nem feledem ugyanakkor, kaptam én annyit a futballtól, hogy elégedetten tekintsek vissza a pályafutásomra… – Vállalkozna arra, hogy a mai brazil válogatottat összehasonlítja, mondjuk, az 1978-as csapattal? – Az egyik világbajnok lett, a másik harmadik… Komolyra fordítva: nem vagyok híve az ilyesfajta párhuzamok felállításának, hiszen nemhogy huszonhat év, huszonhat nap alatt is rengeteget változik a világ. – Rendben, de legalább azt mondja meg, hogy manapság akad-e erősebb nemzeti együttes a selecaónál? – Világbajnok, nem?… – Élőben mikor látta utoljára az "aranyos" utódokat? – Mi tagadás, régen. – Bizonyára hallotta, hogy Japán után jövő szerdán Brazíliát fogadja Magyarország. – Természetesen értesültem már róla. Fájdalom, nem láthatom honfitársaimat élőben, hiszen mi hétfőn Prágába repülünk, hogy a csehekkel is megmérkőzzünk. Mint brazil állampolgár szívesen maradtam volna Budapesten, ám mint szövetségi kapitány, elszólít a kötelesség – és a fizetésemet szövetségi kapitányként kapom… Persze örülök az újabb erőpróbának, hiszen a jövő héten már az Európában szereplő légiósok is velünk lesznek, így amin javítanunk kell, azon javíthatunk. – Maradva az első fellépésnél: mit tud a vasárnapi ellenfélről? – Szinte semmit. – Legalább őszinte volt… – De kérdezzen szombaton is erről, mert addigra elemezzük a magyar válogatott idei összecsapásait rögzítő felvételeket, így a taktikai értekezleten már a szükséges információk birtokában leszek. – Egyvalamiben hadd segítsünk: a kapitányunk már volt világbajnok… – Elnézésüket kérem, az előbb nem fogalmaztam pontosan, mivel azzal tisztában vagyok, hogy Lothar Matthäus készíti fel a csapatukat. Sőt a régi idők focijából is fújom a neveket: Puskás Ferenc, Bozsik József, Albert Flórián… Bármerre járok, a magyar labdarúgás kapcsán rendre Puskás nevét említik, nem csoda, hogy édesapámnak is ő volt az egyik kedvence… – Önnek meg Hidetosi Nakata? Vagy Sinji Ono, netán Junicsi Inamoto? – Uraim, ugye nem azt várják, hogy trénerként különbséget tegyek a játékosaim között? És mi lesz, ha elolvassák az újságot…? – Akkor legalább azt árulja el, ki a "japán Pelé"? – Pelé csak egy van. – Éppenséggel önt becézték "Fehér Pelének"… – Mondtam már: Pelé csak egy van! ---- Bajban lett volna a japán válogatott, ha szerdán kellett volna pályára lépnie a magyar válogatott ellen, tegnap ugyanis kilenc mezőnyjátékos és két kapus vett részt a délelőtti edzésen a Vízművek-pályán, majd a pihenőt követően az Illovszky-stadionban. A kedd este Ferihegyre érkező delegáció azonban így is népes volt, hiszen a csapatnyi futballistával tizennyolcan érkeztek. Csak a rend kedvéért: Zico mellett egy pálya-, egy kapus-, és négy erőnléti edző, valamint orvos, fizikoterapeuta, tolmács, sajtófőnök, két szertáros, technikai vezető, csapatvezető (titkárral együtt, persze…) és három segítő. Ami pedig a későket illeti: az aktuális Ázsia-kupa-mérkőzéseiket követően jön öt újabb labdarúgó, valamint a delegáció vezetője, Kunisige Kamamoto, akiről feltétlenül tudni kell, hogy valamikor Japán első számú futballkedvence volt. Amúgy a szövetségi kapitány nem sok pihenőt hagyott labdarúgóinak, mert mint fentebb jeleztük, tegnap is két tréninget vezényelt, és ugyanez a penzum csütörtökre, valamint péntekre is. A csapat aztán a szombat délelőtti edzést követően utazik Hévízre, ami egyben azt is jelenti, a zalaegerszegi stadion gyepével először vasárnap, a bemelegítés perceiben ismerkednek meg az ázsiaiak. S bár ez amolyan ligaválogatott lesz, ismerős nevekkel azonban találkozhatunk: a kapus Szeigo Narazaki és a honosított védő, Alessandro Santos is tagja volt a két évvel ezelőtti vb-keretnek. A vasárnap 13 órakor kezdődő összecsapásra amúgy még lehet jegyeket vásárolni, például az IBUSZ-jegyirodákban, valamint a ZTE-stadion jegypénztárainál 1500, 2500 és 3500 forintért. ---- Kezdjük a legfontosabb hírrel: elképzelhető, hogy Ronaldo mégis eljön Pestre, és pályára lép a Puskás Ferenc-stadionban! Ha kiderül, hogy a "Fenomén" valóban elutazik Magyarországra, akkor az azt is jelentené, hogy játszik a hét végi, Real–Barcelona csúcsrangadón. Nos, mind a Marca című spanyol sportnapilap, mind pedig a Real Madrid hivatalos honlapja arról számol be, hogy Ronaldo ugyan vasárnap és hétfőn még külön tréningezett társaitól – José Luis Santamaria rehabilitációs edző vezényelt gyakorlatokat a sztárnak –, kedden és szerdán azonban már együtt edzett a többiekkel, mi több, az egymás közötti játékban is részt vett, úgyhogy minden bizonnyal szerepelhet a madridi rangadón. Ronaldo már többször említette, fontos számára a brazil válogatott, azaz ha egészséges, és a klubja elengedi, akkor eljön Budapestre. Hír még a jövő szerdai mérkőzéssel kapcsolatban, hogy a találkozót a Duna Tv is sugározza majd, méghozzá felvételről, 22 óra 50 perctől, Mogyorósi Péter kommentálásával, aki a brazilokat felettébb jól ismerő Mészöly Kálmán szakértelmére is számíthat.