A világsajtó is visszatekintett

"Úgy tudtuk, hogy nem profik ellen játszunk, de Walter Winterbottom (a szövetségi kapitány) figyelmeztetett bennünket, hogy tudnak egy-két kunsztot. Hát tudtak is…” – emlékezett vissza a csapatba az utolsó pillanatban bekerült, tanárból mindössze egy évvel korábban profivá lett Robb. Ugyanitt Brian Glanville a 6:3-nak és a magyarok virtuóz csatárjátékának az elavult angliai edzésmódszerekre gyakorolt hatását elemzi, levonva az azóta számunkra is egyértelművé vált tanulságot, hogy az 1966-os világbajnoki győzelemhez azért "nem lett volna elég csak megtanulni magyarul futballozni”. A The New York Times "Magyarország emlékezetes győzelme” című írásában Jack Bell kiemeli, hogy Sebes Gusztáv csapata volt az első Nagy-Britannián kívüli gárda, amely otthonában győzte le a szigetországiakat. A lap hivatkozik egy humoristára, aki szerint ez volt az első eset Hódító Vilmos normannjainak 1066-os inváziója óta, hogy Anglia vereséget szenvedett a kontinensről betörő támadóktól. A spanyol napilapok sem felejtették el a jeles évfordulót, a madridi As például behatóan foglalkozott a magyar válogatott legendás mérkőzésével. A sportújság megemlíti magyarul, és megmagyarázza az "aranycsapat” (spanyolul: equipo de oro) szót, és minden egyes játékosáról külön említést tesz. A cikk olvasói megtudhatták, hogy Puskás Ferenc miként fektette el a világ akkori legjobb bekkjének tartott Billy Wright-ot, majd lőtte be a magyar csapat harmadik találatát, illetve azt, hogy a mieink miként verték tönkre a budapesti visszavágón is az angolokat. A cikk arról is elmélkedik, hogy az Aranycsapat 1950 és 1956 között csak egyszer kapott ki, igaz, a berni vb-döntőn a nyugatnémetek elleni vereség több mint fájó pontja a magyar futballtörténelemnek, illetve arról is szó esik, hogyan esett darabjaira az 1956-os forradalmat követően a világverő válogatott. Az írás egyik legelgondolkodtatóbb pontja ugyanakkor a záró mondat: "Az Aranycsapatnak azóta sincs méltó utóda. Albert, Bene, Mészöly, Fazekas… ők ugyan még klasszis szinten futballoztak, de utánuk mintha egy végtelen sivatagba tévedt volna a magyar labdarúgás.” A kontinens egyik legtekintélyesebb sportnapilapja, a La Gazzetta dello Sport "Azon a napon Anglia sírt” címmel közölt összeállítást az angol–magyarról. A szerző kiemelte, a labdarúgás feltalálói ötven éve veszítettek először a Wembleyben, és történelmi futball-leckét kaptak. "Sokkal több volt ez egyszerű vereségnél – írta cikkében Filippo Maria Ricci. – Hat három lett a vége, a magyarok végig irányítottak. S ahogyan az megalázó vereségek esetén gyakran előfordul az angoloknál: a vereség felett érzett bánat átcsapott az ellenfél mértéktelen csodálatába.” Németországban a Frankfurter Allgemeine Zeitung közölte az egyik legrészletesebb visszatekintést. "Délután négy órakor minden megváltozott: a futballvilág korong helyett gömb alakú lett – olvashatjuk a lapban. – Ha a futball száznegyven éves történetében volt valaha is fordulópont, akkor ez a londoni ködben lejátszott kilencven perc volt. A Wembleyben elért győzelem, amely véget vetett a feltalálók uralmának és feltalált egy új játékot.” Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) honlapja szokásos heti magazin rovatát szenteli a legendás mérkőzésnek. Egykori nyilatkozatok felidézése mellett Buzánszky Jenő wembleybeli emlékeit is publikálják, méltatják a "kis gömböc”, azaz Puskás Ferenc érdemeit, és – többek között Bobby Robson, a Newcastle menedzserének véleménye alapján – elemzik, mennyiben újította meg a nemzetközi futballt a Sebes Gusztáv alkotta, az angolokat a padlóra küldő taktika. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) honlapja hagyományos napi pillanatfelvételét szenteli az Aranycsapat három élő tagjának.