"Régi barátok randevúztak, hogy arra a napra emlékezzenek, amikor örökre részévé váltak a történelemnek ezzel a témához illően hosszú címmel emlékezik a tekintélyes londoni The Times a mérkőzésre, felidézve Grosics Gyula és az angol George Robb néhány héttel ezelőtti wembleybeli találkozóját.
"Úgy tudtuk, hogy nem profik ellen játszunk, de Walter Winterbottom (a szövetségi kapitány) figyelmeztetett bennünket, hogy tudnak egy-két kunsztot. Hát tudtak is…” – emlékezett vissza a csapatba az utolsó pillanatban bekerült, tanárból mindössze egy évvel korábban profivá lett Robb. Ugyanitt Brian Glanville a 6:3-nak és a magyarok virtuóz csatárjátékának az elavult angliai edzésmódszerekre gyakorolt hatását elemzi, levonva az azóta számunkra is egyértelművé vált tanulságot, hogy az 1966-os világbajnoki győzelemhez azért "nem lett volna elég csak megtanulni magyarul futballozni”. A The New York Times "Magyarország emlékezetes győzelme” című írásában Jack Bell kiemeli, hogy Sebes Gusztáv csapata volt az első Nagy-Britannián kívüli gárda, amely otthonában győzte le a szigetországiakat. A lap hivatkozik egy humoristára, aki szerint ez volt az első eset Hódító Vilmos normannjainak 1066-os inváziója óta, hogy Anglia vereséget szenvedett a kontinensről betörő támadóktól. A spanyol napilapok sem felejtették el a jeles évfordulót, a madridi As például behatóan foglalkozott a magyar válogatott legendás mérkőzésével. A sportújság megemlíti magyarul, és megmagyarázza az "aranycsapat” (spanyolul: equipo de oro) szót, és minden egyes játékosáról külön említést tesz. A cikk olvasói megtudhatták, hogy Puskás Ferenc miként fektette el a világ akkori legjobb bekkjének tartott Billy Wright-ot, majd lőtte be a magyar csapat harmadik találatát, illetve azt, hogy a mieink miként verték tönkre a budapesti visszavágón is az angolokat. A cikk arról is elmélkedik, hogy az Aranycsapat 1950 és 1956 között csak egyszer kapott ki, igaz, a berni vb-döntőn a nyugatnémetek elleni vereség több mint fájó pontja a magyar futballtörténelemnek, illetve arról is szó esik, hogyan esett darabjaira az 1956-os forradalmat követően a világverő válogatott. Az írás egyik legelgondolkodtatóbb pontja ugyanakkor a záró mondat: "Az Aranycsapatnak azóta sincs méltó utóda. Albert, Bene, Mészöly, Fazekas… ők ugyan még klasszis szinten futballoztak, de utánuk mintha egy végtelen sivatagba tévedt volna a magyar labdarúgás.” A kontinens egyik legtekintélyesebb sportnapilapja, a La Gazzetta dello Sport "Azon a napon Anglia sírt” címmel közölt összeállítást az angol–magyarról. A szerző kiemelte, a labdarúgás feltalálói ötven éve veszítettek először a Wembleyben, és történelmi futball-leckét kaptak. "Sokkal több volt ez egyszerű vereségnél – írta cikkében Filippo Maria Ricci. – Hat három lett a vége, a magyarok végig irányítottak. S ahogyan az megalázó vereségek esetén gyakran előfordul az angoloknál: a vereség felett érzett bánat átcsapott az ellenfél mértéktelen csodálatába.” Németországban a Frankfurter Allgemeine Zeitung közölte az egyik legrészletesebb visszatekintést. "Délután négy órakor minden megváltozott: a futballvilág korong helyett gömb alakú lett – olvashatjuk a lapban. – Ha a futball száznegyven éves történetében volt valaha is fordulópont, akkor ez a londoni ködben lejátszott kilencven perc volt. A Wembleyben elért győzelem, amely véget vetett a feltalálók uralmának és feltalált egy új játékot.” Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) honlapja szokásos heti magazin rovatát szenteli a legendás mérkőzésnek. Egykori nyilatkozatok felidézése mellett Buzánszky Jenő wembleybeli emlékeit is publikálják, méltatják a "kis gömböc”, azaz Puskás Ferenc érdemeit, és – többek között Bobby Robson, a Newcastle menedzserének véleménye alapján – elemzik, mennyiben újította meg a nemzetközi futballt a Sebes Gusztáv alkotta, az angolokat a padlóra küldő taktika. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) honlapja hagyományos napi pillanatfelvételét szenteli az Aranycsapat három élő tagjának.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik