Nekünk Mohács kell

Szakmailag e két eredményre lehet igazán büszke Gellei Imre együttese az éppen egy esztendőt felölelő kvalifikációs sorozatban. Más kérdés, hogy e verejtékes csaták is csupán egy pontot kamatoztak.A győzelem – álom maradt.Volt viszont kínos meglepetés – nem is egy. Az élre a Lettországban elszenvedett vereség kívánkozik. Azt a meccset szeptember 10-én játszották, de a magyar futball számára a rigai pofon maga volt a "szeptember 11-ei tragédia”. Amit csak kiteljesített a szombati összeomlás.A budapesti csatavesztés miatt a harag elsősorban a védőkre zúdult. Igaz, ők már Riga után is megkapták a magukét. S természetesen nem is alaptalanul.De…A magyar együttes úgy zárta a versenyfutást, hogy nyolc mérkőzésen összesen kilencszer került a kapujába a labda. Ahhoz képest, hogy a csoportelső svédek védvonalain csupán háromszor sikerült eredménnyel áttörniük az ellenfeleknek, a kilenc kapott gól rengeteg. Amúgy viszont nem kellett volna a vesztünket okozniuk.A magyar válogatottnak azonban a támadások befejezése legalább annyira gyengéje volt, mint a kontraakciók kivédése. Hagyjuk most a San Marino ellen legyártott nyolc gólt, a 0–30-as összesített gólkülönbség pontosan jelzi a kicsiny enklávé helyét a nemzetközi futballporondon. A további hat fellépés viszont összesen hét magyar gólt hozott, ebből Szabics Imre egymaga hármat jegyzett. Az a csatár, akit (és ez is jellemző adalék) az olimpiai csapatbéli remeklései után a közvéleménynek kellett bekiabálni a csapatba a kvalifikációs sorozat második szakasza előtt. A támadó belépője a Luxemburggal vívott barátságos meccsen álomszerűre sikerült. Kétszer volt eredményes, egyik pillanatról a másikra elhódította a "Luxemburg grófja” titulust Nyilasi Tibortól. Rögvest sztár lett – ennyit arról, tudják-e szeretni mifelénk manapság a futballistákat. Ám Szabicsra érvényes a mondás: teher alatt nő a pálma. Hiszen duplázott a lettek ellen Budapesten is.Ezután már mindenki tőle várta a megváltó gólokat. A társak is.Szabics vagy senki…És sajnos úgy tűnik: senki. Ha ugyanis a San Marino elleni meccseket kiemeljük a csomagból, annyi marad, hogy Lisztes Krisztián kétszer, Kenesei Krisztián és Gera Zoltán egyszer-egyszer iratkozott fel a góllistára. Tököli Attila, Fehér Miklós, Dárdai Pál, Lipcsei Péter vagy éppen Fehér Csaba viszont még eddig sem jutott. Sőt, ők San Marinónak sem tudtak gólt rúgni.Ingatag védelem, egyszemélyes befejezőalakulat – két apró, de korántsem lényegtelen adalék a negyedik helyhez.Az újabb futball-Mohácshoz.Amiben az az igazi dráma, hogy a nagyközönség majdnem olyan közönnyel vette tudomásul, mint a japánok a pusztító földrengések után a szolid utórezgéseket. A berni vb-döntő elvesztését követően még be kellett lopni az Aranycsapatot a forrongó országba. A szombati meccs után legfeljebb sms-üzenetekbe fojtja mifelénk a szurkoló a bánatát.De nincs ezen mit csodálkozni.A magyar válogatott négy hazai fellépését összesen 53 ezren látták a Puskás-stadionban és a Megyeri úton. Mindössze háromezerrel többen, mint ahányan Chorzówban egyetlen meccsre, a lengyel–magyar találkozóra jegyet váltottak. Kell-e hitelesebb bizonyíték arra, hogy a magyar futball a XXI. század hajnalára eljátszotta a szurkolók bizalmát?Ez a magyar futball igazi katasztrófája.Persze Ady Endrétől tudjuk: nekünk Mohács kell.De vajon még hányszor?