Németh Krisztián: Tudom, sokan talán csóválják a fejüket
– A Ponyvaregényben azt kérdeznék, akkor most örülünk, Vincent? Illetve, Krisztián…
– Tudom, otthon sokan csodálkoztak, talán a fejüket is csóválták, hogy az Egyesült Államokba szerződöm, de ők bizonyára nem ismerik a körülményeket, amelyekbe volt szerencsém belekóstolni.
– És? Fejedelmi?
– Nem szeretnék nagy szavakkal dobálódzni, de tényleg elsőrangú. A stadion, a teljes infrastruktúra szuper, a klubban egy kis időt eltöltve is az az érzése támad az embernek, hogy itt minden a közönség kiszolgálásának van alárendelve. Persze ez Amerika, miért lenne másképp?
– Mindez elegendőnek bizonyult a meggyőzésére?
– Ennél azért természetesen több szólt a Kansas mellett, például Urbányi István ösztökélése, aki az U18-as és az U16-os csapatot edzi, és aki már egy-másfél éve arra kapacitált, hogy igazoljak az MLS-be, mert ez az a liga és ez az az ország, amelyikben a jobbik felem jönne elő.
– A rosszabbik az, amelyik nekimegy a bírónak Holland Kupa-meccsen, és kiállítják? Vagy amelyik megelégszik azzal, hogy egy egész félévet csak edzéssel töltsön?
– Akkor menjünk sorjában. A Rodánál volt egy remek fél szezonom, január közepéig nyolc gólt szereztem a bajnokságban, aztán az Alkmaar ellen valóban elkövettem egy buta hibát. Megbüntettek, megittam a levét, tanultam belőle. Erre ráment a tavasz, pedig abban az idényben sokkal több volt. A nyáron pedig azért nem sikerült sehová aláírnom – pedig lett volna olyan klub, amelyik tényleg csak a szignómra várt –, mert nem akartam olyan helyre elkötelezni magam, ahol nem éreztem volna jól magam, illetve amelyik szakmailag nem jelentett olyan kihívást, amelyre most szükségem van. A Kansasnél úgy éreztem, ez a klub és ez a bajnokság az, amelyik a legtöbbet tudná kihozni belőlem, ahol a legjobbamat adhatom. Természetesen beszéltem a csapat vezetőedzőjével, Vermes Péterrel, sokat számított a döntésemben az ő személyisége, a futballfelfogása, szóval Kansasben minden azt sugallta nekem, hogy oda kell mennem.
– Elvárás mindenesetre lesz önnel szemben, már csak azért is, mert edzője a klub honlapján igen dicsérően szólt önről, megemlítve, jó, hogy vannak tapasztalatai a Hollandiában divatos és az általa is favorizált négy–három–hármas játékrendszert illetően.
– Remélem, tudom is hasznosítani, de az is számított, hogy újra élcsapatba kerülök. Egy csatárnak azért nem mindegy, mekkora hangsúlyt fektet csapata a támadásra. Vermes Péteré márpedig „játszós” együttes, ami persze azt is jelenti, hogy csatárbőség van, nagy a konkurencia, de kész vagyok megharcolni a helyemért.
NÉMETH KRISZTIÁN BŐVEBBEN IS BESZÉL AZ AMERIKAI SZERZŐDÉSRŐL A NEMZETI SPORT VASÁRNAPI SZÁMÁBAN.
