Presztízskérdés – Thury Gábor jegyzete

Az egykor kispesti Vadócz Krisztiánnak is újraindul az idény, a Penarol 35 éves, 42-szeres válogatott labdarúgója a vele készült interjúban elmondta, augusztusban a 4. fordulóval folytatódik az évad. Dél-Amerika egyik klasszikusa, a Nacional elleni találkozó következik, az uruguayi klubfutball 120 éve íródó párharca, az elsőt 1900. július 15-én játszották. Ezt csak azért írom le, mert a szurkolók nyilván szétfeszítenék a stadiont, csakhogy a koronavírus-járvány miatt Montevideóban is zárt kapus mérkőzésen találkoznak az ősi ellenfelek. Az uruguayi főváros éli lüktető életét, más kérdés, hogy az alapvető óvintézkedések arrafelé is kötelezők. Még akkor is, ha Uruguayt jóval kevésbé sújtja a járvány, mint Brazíliát, Argentínát vagy éppen Kolumbiát. Ez utóbbi tény a Libertadores-kupa mérkőzéseinek megrendezése szempontjából kételyeket ébreszt.

A középpályás pályafutása során a negyedik kontinensen rúgja a labdát, eddig 11 ország 13 együttesének tagjaként lépett pályára. Nem lebecsülendő karrier, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy honfitársunk az Osasuna színeiben 71 alkalommal játszott a La Ligában, 2010-ben nagy gólt lőtt a Real Madridnak és a Zaragozának, a NEC Nijmegenben együtt játszott Babos Gáborral. Ugyanakkor a Penarolban annak ellenére nincs könnyű helyzetben, hogy korábbi játékostársa, Diego Forlán az edzője – mi több, a szakvezető hívta labdarúgónkat a dél-amerikai együttesbe –, mert alighogy megharcolt a helyéért, a járvány miatt félbeszakították a bajnokságot. Idén februárban mutatkozott be a Penarolban, csereként állt be a CA Cerro elleni találkozón, ahogyan Forlán fogalmazott, Vadócz beállása volt a győzelem kulcsa. Ott-tartózkodása némiképp kuriózumnak számít, a futballista szerint már csak ezért sem engedheti meg magának, hogy rosszul játsszon. Ahogyan ő fogalmazott, ha nem megy neki a játék, változik a magyar futballisták megítélése. A helyiek szerint a középpályás taktikai felkészültsége felülmúlja a dél-amerikai talentumokét, márpedig a tehetség önmagában mit sem ér.

Hogy napjainkban Dél-Amerikában milyen a magyar futballisták megítélése, nem tudom, nyilván egy-egy jó benyomás kedvezővé teszi a rólunk kialakított képet. Vadócz Krisztián elsősorban a saját pályáját építi odaát, de az, hogy egy bizonyos szintnél nem adja alább, futballunk presztízsét is erősíti.