Folytassa, Nikó! – Thury Gábor jegyzete

Szombati számunkban Nemanja Nikolics egyoldalas interjúban búcsúzott el Amerikától, pontosabban Chicagótól, ahol három évet húzott le. Az idézett búcsúlevélrészletben Nikó nem tagadja, jól érezte magát az amerikai metropoliszban, és tisztában volt azzal is, hogy a tengerentúlon a magyarságot, labdarúgásunkat képviseli. Chicagóban a helyieknek szánt gesztusként 23-as számú mezben futballozott, aki pedig csak egy kicsit is jártas a sportban, az tudja, minden idők egyik legjobb – ha nem a legjobb – kosárlabdázója, Michael Jordan a város csapatának (Chicago Bulls) szerzett dicsőséget.

Bátor választás volt, mert ha megfelelsz a legendás mezszámból fakadó kihívásnak, akkor befogadnak, ha nem, kudarcot vallasz. Nos, hozzáállásának, felfogásának és annak is köszönhetően, hogy három magyar és lengyel gólkirályságát az amerikaival is megfejelte, a zentai származású csatárnak előbbi jutott osztályrészül. Nem véletlen, hogy a 2017-es esztendőt ő is pályafutása kiemelkedő évének tartja, s nemcsak gólkirályi címe miatt, hanem azért is, mert ekkor a Chicago Fire bejutott az MLS rájátszásába, mi több, itthon az év labdarúgójának választották, s megkapta a magyar aranylabdát. Támadónk folytatja karrierjét, amelyet itthon csak a Fehérvár együttesében tud elképzelni. Nem zárható ki, hogy így lesz, de az sem, hogy megpróbál egy negyedik bajnokságban is gólkirály lenni.

Ám eredményei mellett ne menjünk el személyisége mellett sem: magyar és lengyel bajnokként is ugyanaz a szerény ember maradt, mint amilyennek kaposvári futballistaként megismertük.

Tökéletesen tisztában van saját értékeivel, az esztendő utolsó napján a 32. évét betöltő Nikó csupán egy dologban maradt hajthatatlan: Georges Leekensnél lemondta a válogatottságot, s Marco Rossi érkezésével sem változtatta meg döntését. Lehet azon vitatkozni, hogy noha eljutott a 2016-os Eb-re, a nemzeti együttes és Nikolics karrierje viszonylag kevés alkalommal – 27-szer – találkozott.

Pályafutásának ez a legvitatottabb pontja, nem meglepő, hogy a szurkolói hozzászólások is ezzel az időszakával foglalkoztak leginkább. Hogy egyik legpiacképesebb futballistánkként, BL-szereplőként ő nem illett a rendszerbe vagy a rendszer hozzá, ezen lehet vitatkozni, az egyik kommentelővel viszont nem: bárcsak lennének a 20–25 évesek között négyen-öten, akik ilyen teljesítményre képesek.