Alekszandar Pesics: Sohasem adom fel!
– Az előző idényben kikerült az első csapat keretéből. Most hogy van lelkileg?
– Nehéz időszak áll mögöttem – mondta lapunknak adott interjújában Alekszandar Pesics, a Ferencváros 32 éves szerb csatára. – Egy játékosnak az a legrosszabb, ha külön kell tréningeznie a csapatától, ha nem vehet részt nap mint nap az edzéseken. Velem sajnos ez történt, több mint két hónapon át egyedül kellett dolgoznom. De emlékezzen vissza, mit mondtam akkor is!
– Hogy nem akar távozni a Ferencvárostól?
– Pontosan. Akkor is a Fradiban képzeltem el a jövőmet. És lám, most újra itt vagyok az első csapatnál. Szóval nem beszéltem mellé, amikor azt mondtam, itt a helyem. Pályafutásom során átéltem néhány nehezebb periódust, úgy vagyok vele, hogy ami nem öl meg, az tényleg erősebbé tesz.
– Szerdán, a horvát Istra elleni felkészülési mérkőzésen csapata három góljából kettőt ön szerzett. Jót tett a lelkének?
– Megtanultam, ha egy támadó az edzéseken, felkészülési mérkőzéseken nem talál a kapuba, jó eséllyel a tétmérkőzéseken sem sikerül neki. A mostani dupla már csak azért is különösen fontos nekem, mert ha jól emlékszem, legutóbb februárban találtam a kapuba, akkor az Újpest ellen kétszer.
– A felkészülés vége felé járnak, a nyáron másodszor utaztak Ausztriába. Frissülnek már? Vagy attól azért még messze vannak?
– Kemény munkát végzünk. Hol napi egy, máskor két tréningünk van, a felkészülési mérkőzések is sorra követik egymást. Ráadásul itt is meleg van, ami megnehezíti a munkát. De erre is fel kell készülni, hosszú még a nyár, szóval nem panaszkodunk.
– Pascal Jansen személyében új vezetőedző érkezett a csapathoz. Mennyiben végeznek más munkát, mint a korábbi trénereknél?
– Teljesen mások az edzések, mint korábban, egyre inkább megértjük, mit vár tőlünk az új szakmai stáb. Élvezzük az edzéseket, jó hangulatban telnek a napok az edzőtáborban, s ami a legfontosabb, úgy érzem, jó úton indultunk el.
– Kezdődhetne is az idény?
– Szellemileg és erőnlétileg is jó állapotban érzem magam. A nyáron huszonöt napunk volt a pihenésre, huszonhármat a családommal töltöttem. A törökországi Antalyába utaztunk, sikerült feltöltődnöm. De jó volt visszatérni a Népligetbe, vártam, hogy elkezdődjön a munka és újra gólokat szerezhessek.
– Ráadásul a csapatnak nagy szüksége van önre, hiszen az Európa-bajnokságon fejsérülést szenvedő Varga Barnabás hosszú időre kidőlt a sorból. Látta az esetet?
– Sajnos igen. A tévében néztem a mérkőzést, megmondom őszintén, sokkolt a jelenet. A fotelban ülve rögtön az jutott eszembe, vajon mit élhet át Varga Barnabás családja a képernyő előtt. Percekig nem lehetett tudni, mi van vele, de látszott, nagy a baj. Szerencsére már jobban van, a héten csatlakozott hozzánk az edzőtáborban, lassan a mozgást is elkezdi, fontos pillanat lesz az neki. Remélem, minél hamarabb visszatér a csapatba.
– Még akkor is, ha a posztriválisa?
– Persze. Egyértelmű. Egy csapat vagyunk, ugyanazért a sikerért harcolunk! Motivált vagyok, nem zavar, ha nagyobb teher hárul rám, sőt. Nehéz időszak után vagyok újra itt a keretben, kíváncsian várom, milyen idény vár rám. Igazi harcos vagyok, sohasem adom fel!
